„A hetedik te magad légy”

Vajon mi történik akkor, ha első ránézésre idegen, sőt néha összeférhetetlen elemeket egyszer csak összeillesztünk? Létrejön valami teljesen váratlan, valami teljesen új. A szikra. Az a változás, az a jó értelemben vett, megmásíthatatlan felfordulás, ami elemi erővel beléd hasít. Együtt megcsináljuk! Fenyvesi Zsófival, a 100 Szikra művészeti vezetőjével beszélgettünk.

 

Egy hetes totális szabadság, természet, művészet, rock’n’roll és suhanás az ipolytarnóci karavántáborban. Ez a 100 Szikra. És még persze sokkal több. Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok ezt az eseményt? Egyáltalán honnan jött a név? Mi a fő célja?

2017-ban Trellay Levente és Kiss Péter találta ki a 100 Szikra alapötletét: adott volt egy palócház, egy nagy udvar és némi földterület, egy falu, amiről nagyon kevesen hallottak. Az esemény egy házibulinak indult, motorosokkal, aminek csupán annyi a magyarázata, hogy a barátaink motorokkal szeretnek utazni, világot látni és akkor itt gyűltünk össze. Minél többet jártunk Ipolytarnócon, annál inkább azt éreztük, hogy a 100 Szikra egy mozgalommá szeretné kinőni magát, amely azt kutatja, mi történik akkor, ha első ránézésre idegen, sőt néha összeférhetetlen elemeket összeillesztesz. Milyen hatással van egy elfeledett kis falu életére, ha szellemi tőke érkezik, megszűnik-e a vákuum, ami az ország nagy részére jellemző, jó hatással van-e ez a helyi közösségre, változtat-e emberek életén jó irányban rövid és hosszú távon? A célunk választ kapni ezekre a kérdésekre, közben pedig egy analóg, organikusan, lassan építkező rendezvényt hozunk létre, ami a bizalmon alapul. Nem célja nagynak lenni, sokkal inkább az értékteremtésre törekszik. A nevét Levente találta ki.

Ipolytarnóc egy szlovák határhoz közeli, alig 400 fős település, amelyet már az 1300-as években jegyeztek. Lakossága mára egyre inkább öregszik. A fiatalok a közeli városokba mennek dolgozni. Hogyan találtatok rá erre a falura? Hogyan fogadták, fogadják az itt élő emberek a sok új embert, az egyhetes jamboree-t?

Kiss Péter, a 100 Szikra egyik alapítója itt nőtt fel, generációkra visszanyúló családi kapcsolatai vannak a környéken, így ő ide szinte hazajön. A csapatunk többi tagját ámulatba ejtette ennek a környéknek a szépsége. Érintetlenség és tisztaság érzése van itt az embernek, tényleg, mintha megállt volna az idő és egy olyan idilli gyermekkorba cseppenhetnél vissza, amikor semmi más dolgod nincs, mint botokat gyűjteni az Ipoly parton, szaladni egy zöld mezőben a bárányfelhők alatt, poros földutakon nagyon gyorsan biciklizni és sokat nevetni közben. Általános, hogy az ember a saját környezetében a megszokás miatt nem igazán tudja értékelni a dolgokat. Kell egy új nézőpont, egy utazó, aki rávilágít az értékekre, mi úgy érezzük, ilyen utazók vagyunk Ipolytarnócon. A falu lakói nagy nyitottsággal fogadták a kezdeményezést, és ahogy telik az idő, egyre több barátság születik, épül a bizalom, nyílnak az ajtók. Ez nem megy gyorsan. Fontosnak tartjuk, hogy mi nem kolonizálni jöttünk ez az egész nem arról szól, hogy a belvárosi gyerekek lemennek randalírozni vidékre. Nincs olyan, hogy MI és ŐK. Csak MI van, együtt. Mások vagyunk? Igen. Sok a közös bennünk? Igen.

Az idei esemény a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával jött létre. Ez gondolom, azért nagyban segítette egy ilyen nagy volumenű esemény szervezését, megvalósítását. Mióta tart a júniusi 100 Szikra szervezése? Az eddigiekhez képest milyen új dolgok, programok, várhatók?

Óriási dolog ez a támogatás, nagyon örülünk neki. 2018 októberében adtuk be a pályázatot, így az ötlet már tavaly nyáron megszületett. Nem kérdés, rengeteg munka teljesen önerőből idáig eljuttatni egy kezdeményezést. Az idei program a korábbi 3 napos jamboree-n túl egy művészeti műhely héttel bővül, amin felkért művészekkel és művészeti iskolákkal dolgozunk együtt összesen 4 nagyobb és még sok-sok kisebb projekten.

A Visegrádi Alap támogatásával három természetművészeti installációt és egy falufestő képzőművészeti projektet hozunk létre idén a művész héten. Miután a táj szépsége tényleg lenyűgöző, így a természetművészet állt hozzánk a legközelebb, ebbe az irányba indultunk. Az egri Vizuális Művészeti Intézet (VMI) az egyetlen magyar egyetem, ahol képzőművészeti szakon van ilyen specializáció, és ennek egyik vezető oktatóját, Erőss Istvánt kerestük meg először az ötleteinkkel. A három installáció alkotói: Erőss István és a VMI diákjai, a Lyra Project, valamint szlovák vendégeink nagyon menő Woven csapata.

A VMI grafika szakával is együtt dolgozunk a Színes falu nevű munkán, Szigeti G. Csongor médiaművész vezetésével. A hét első 5 napja egy klasszikus alkotó tábor lesz, építünk, festünk, dolgozunk, egyetemi hallgatók és a falubeliek bevonásával. Péntektől vasárnapig várjuk a jamboree résztvevőit, ezeken a napokon minden lesz, ami egy jó házibulihoz kell, jó ételek, zene, programok. A művészeti projektek vasárnap délelőttre készülnek el, amikor egy pikniket tartunk a Szikra mezőn a hétvége zenei fellépőinek akusztikus közreműködésével, örömzenéléssel.

Együttműködünk továbbá a MOME ANIM-mal is, ami januárban indult, amikor a BA harmadéves hallgatók féléves feladatként megkapták a 100 Szikrát és Ipolytarnócot, mint témát. Fantasztikus munkák születtek. Van, aki klasszikus rajzfilmet készített, de készült 3D játék Ipolytarnócról, interaktív mesekönyv és animációs Instagram is. Parázs Bianka projektjének például része volt az is, hogy kifestette az ipolytarnóci óvoda játszótere mögötti nagy szürke 30 m-es falat, a gyerekek aktív részvételével, és hát na, az ilyesminek tényleg van értelme. A MOME ANIM munkákat pénteken, június 7-én, 21 órától mutatjuk be a fesztiválon. Alig várjuk!

Mindezek mellett Orbán Tamás barátunk, aki Artisjus díjas dalszövegíró, a Litkei Általános Iskolában 3 napos dalszerző workshopot tart, ahol megírják a környékbeli gyerekekkel a Szikra indulót és videoklippet is forgatnak hozzá, profi zenészek közreműködésével.

Sok fiatal alkotó bevonásával dolgoztok. Mindig is fontos volt neked, illetve a 100 Szikra csapatának, hogy új, feltörekvő művészeket vonjatok be a projektbe?

A 100 Szikra egyik lényege, hogy felkavarja az állóvizet, azt gondolom, hogy ez legegyszerűbben úgy történik meg, hogy az ember kollaborálni kezd, kilép a rutinból. Például a Színes falu projektben nekem képzőművészként, grafikusként is vonzó volt a feladat, hogy nagy falfelületekre grafikát tervezzek, de még sokkal izgalmasabb volt megnézni a hallgatók munkáit, akik közül Sztojka Melissza és Bodnár Dorottya olyan csodás palóc népművészeti absztrakciót talált ki, amire azonnal büszke lettem, pedig nem is az én munkám. Továbbá az idei Typo Design Kihívás során is sok olyan pályamunka érkezett, aminek az alkotóit érdemes jól megjegyezni, mert biztos sokat hallunk még róluk.

Ez utóbbi tipós pályázatot idén hirdettétek meg először, és már meg is vannak a nyertes munkák; a legjobb terveket pedig akár pólókon is megvásárolhatjuk. Hányan küldtek be terveket? Mennyire volt nehéz választani a pályamunkákból?

A Typo Design Kihívásra bárki pályázhatott. A feladat annyi volt, hogy a „BE A SPARK” szavak jelenjenek meg a grafikán. Nagyon büszkék vagyunk, hiszen 75 pályamunka érkezett, jobbnál-jobb tervezőktől. A szakmai zsűrink három olyan grafikusból állt, akik számomra megkérdőjelezhetetlenül az ország legjobbjai, Laki Eszter (Studio Nur), Brunszkó László (Nikon One) és Kiss Miklós. A végeredmény az ő listájuk és a mi csapatunk kiválasztottjaiból állt össze, és bár nagyon nehéz volt meghozni a végső döntést, kiválasztottuk azt az 5 (+1 közönség díjas) grafikát, amelyekből aztán 10-10 póló is készült. Ezeket a jamboree-n lehet majd megvásárolni 7000 Ft-os ajánlott támogatói áron. Ha elkelnek a pólók, a profitból szeretnénk létrehozni egy közösségi mosodát a faluban, amit mindenki használhat.

Kőrös János nyertes tipója

Ipolytarnóc közepén áll egy elhagyatott laktanya, ennek egy részében szervezünk idén a Telep Galériával kiállítást, melynek anyaga három részből tevődik össze; egyrészt kiállítjuk a 75 tipós pályamunkát, és aztán ezt vegyítjük archív fotókkal, illetve egy olyan különleges fotóanyaggal, amit Ipolytarnóc lakói készítettek, egyszer-használatos fényképezőgépekkel, ennek helyi irányításáért külön köszönet Bada Ádámnak!

A művészeti műhelyhét lezárása tulajdonképpen egy három napos buli, aminek az egyik fő attrakciója a motoros futam. Milyen más programok várhatóak még ebben a három napban?

A környék érdekes módon mindenkiben meghozza a megérkezés érzését. Szuper terep kirándulni, 30 millió éves lábnyomokat keresni, – amit az Ipolytarnóci Ősmaradványok park szervezett túráin meg is tehetünk –, fürödni az Ipolyban, vagy csak úgy lenni. A pénteki és szombati napon is nagyon jó rock’n’roll koncertekkel készülünk, idén extra, hogy fellép a Kale Lulugyi is, akik óriási bulit csinálnak. Mindenkit meghívunk, hogy kapcsolódjon ki és kapcsolódjon be valami egészen „nem megszokott” dologba. Egy kis falu életébe, egy közösségbe, érezze meg a hely szellemét, lassuljon bele a tájba, vegyen részt az építésben, beszélgessen, nézelődjön, érezze jól magát. A motoros futam az esemény névadója is, a 100 fáklya maga a tűzkapu a mezőn. Ráadásul idén élőzene is lesz a mezőn, a The nobody elses zenél majd, de lesz még karneváli felvonulás, kenyérsütő workshop Vajda Józsival (Pékműhely), helyi mazsorett bemutató és mindenféle érdekesség.

Anyaként nem lehet könnyű egy ilyen rendezvény szervezése (is). Ti Jonatánnal együtt, családosan lesztek ott idén Ipolytarnócon? Mennyire gyerekbarát amúgy az esemény?

Rengeteg átdolgozott éjszaka… Jonatán 7 hetes volt, amikor a tavalyi 100 Szikrát szerveztem és mi már akkor is ott voltunk, igaz, csak röviden. Idén Nagymama segítséggel megyünk mindannyian, az esemény abszolút gyerekbarát. Azt gondolom, hogy sok szülővel megfordul a világ a gyermek születése után, ami részben elkerülhetetlen, viszont én abban hiszek, hogy a szülőknek kell jó példával elől járni mindenben – amit a szülők tudnak és csinálnak, azt a gyerek is tudni és csinálni fogja. Nálunk egyértelmű, hogy apa és anya is motorozik, gördeszkázik, szörfözik, lakóautóban alszunk, folyóban fürdünk, tüzet rakunk, fúrunk-faragunk, tervezünk, szervezünk, építünk, alkotunk… élünk. Jonatánnak ezek a dolgok lesznek a természetesek, mert nekünk is azok.

Fotó: Albert Gáspár

Ipolytarnóc érdekessége még, hogy rengeteg a gyerek és a nő – kezd kirajzolódni egy női vonala is az eseménynek, ezért külön nagyon örültem, amikor a szlovák Woven csapata elfogadta a meghívásunkat, így az egyik installációnkat négy építész nő tervezte és építi.

Gondolom, szépen összejön egy ilyen hét alatt a társaság, és talán még az ipolytarnóciak is megszokják ezt a fesztivál hangulatot. Milyen utóélete van egy-egy ilyen 100 Szikra eseménynek? Mennyire tartjátok a kapcsolatot a falubeliekkel?

Szinte az év minden hónapjában van valami aktivitás, ami a 100 Szikrához kapcsolódik, és ezt szeretnénk a jövőben még inkább tematikussá és érdekessé tenni. Olyan ez, mint egy barátság, időről-időre kapcsolódunk.

Hogyan látjátok most: jövőre is lesz 100 Szikra? Egyéb tervek?

A jövő terveiről az idei év eseménye után fogunk majd beszélni. Nagyon nehezen teremthetők elő az anyagi feltételei egy ilyen eseménynek. Mi nem tudunk és nem is akarunk számokban gondolkodni. Célokban, értékekben annál inkább. Meg kell találnunk azt a működési módot, amely fenntartható. Keressük azt a támogatót, aki megérti egy ilyen kezdeményezés fontosságát és hasonló elvek mentén tud dolgozni, mint mi. A 100 Szikra egy mozgalom, amely túlmutat egy rendezvényen, de még Ipolytarnócon is. Azt hirdeti, hogy minden változás egy szikrával indul és ez a szikra mindenkiben megvan!

Ahogy József Attila is megírta A hetedik című versében…

„Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, –
a hetedik te magad légy!”

További infó és részletes program a 100 Szikra hivatalos honlapján és az esemény Facebook-oldalán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük