Az Animated Spirits (AS) a New York-i Balassi Intézetben szervezett rendezvényből nőtte ki magát két kontinensen párhuzamosan futó animációs fesztivállá, amelyet sikerült kizárólag pályázati forrásokból megvalósítani. A szervező – Vadász Zita – célja, hogy az érdeklődő közönségnek bemutassa a magyar és európai animációs szcénát, valamint hogy választ keressen arra a kérdésre, miért és hogyan jön létre ennyi eredeti ötlet, találmány, kulturális érték Magyarországon. Interjú!
Mit kell tudni az Animated Spirits-ről? Miért csinálod és honnan jött?
Az AS egy kortárs animációs rövidfilm fesztivál, amely jelenlegi formájában 2015-ben született New Yorkban, ahol a Magyar Kulturális Központban dolgoztam pár évig. Kezdetben, mint kurátor aztán mint igazgató.
A fesztivál neve még 2011-ből származik Romsics Gergő az akkori igazgató felvetése volt, amikor elkezdtünk a HCC-ben dolgozni (Hungarian Cultural Center – szerk.). Akartunk valami izgalmas és főleg furcsa programot, amely talán magyarázatot ad arra, hogy miért is/ hogyan is jön ennyi eredeti ötlet, találmány, kulturális érték Magyarországról. Ez a sorozat volt a Weird Hungarians, melynek részeként az első Animated Spirits (Boldog lelkek) akkor még animációval foglalkozó kiállítás és előadások formájában valósult meg.
Aztán, ahogy ez lenni szokott kicsit pihent a dolog. 2014-ben jött el az ideje, hogy leporoljuk, akkor vetettem fel, hogy mi lenne ha felélesztenénk a rendezvényt és csinálnánk egy, a kortárs európai animáció legizgalmasabb alkotásait felvonultató fesztivált. Mivel a kortárs független animáció sehol sem futószalagon ontja a filmeket (nem az a műfaj), nem lett volna értelme Magyarországra korlátozni a dolgot, így jött az ötlet, hogy próbáljuk meg a New York-i EUNIC (European Union National Institutes for Culture – szerk.) klaszterrel közösen, akik ráharaptak és 11 ország részvételével rendeztük meg az első évben, hatalmas sikerrel a fesztivált. 2016-ban már 12, 2017-ben pedig 19 ország volt a partnerünk.
2017-ben hazaköltöztem New Yorkból és úgy tűnt velem együtt az AS is csillagporrá válik, aztán csak nem hagyott nyugodni és pályáztam a fesztivállal az International Visegrad Fund-hoz, akik támogatták a fesztivált, így folytathattuk a munkát 2018-ban is. Ennek megfelelően a tavalyi kiadás a V4-es országokra, illetve erre a régióra koncentrált. Az esemény kiemelt partnere az SVA azaz a School of Visual Arts lett, akik a helyszínekkel és a New York-i kapcsolatokkal járultak hozzá, hogy a fesztivál már ne ‘csak’ filmvetítéseket, hanem előadásokkal, workshopokkal kiegészülve egy komplex programot jelentsen és még jobban elhelyezze a Disney és Pixar világában a független animációt.
Nagyon izgalmas látni egyébként, hogy hogyan reagál az a közönség, amelynek soraiban a legnagyobb New York-i design és művészeti egyetemek illetve karok (SVA, NYU, Parsons New School) hallgatói ülnek, akik gyakorlatilag mind azzal a céllal ülnek be vagyonokért az iskolapadba,hogy meghódítsák Hollywoodot vagy ha nem is akarnak hódítani, de bekerüljenek a filmiparba. Aztán jövünk mi, a furcsa filmjeinkkel, karaktereinkkel, történeteinkkel és humorunkkal Európából és a Disney/Pixar világ meg ott ül eldobott aggyal és sír, nevet, ujjong, felháborodik és imádja, ami a vásznon történik.
Nekem sajnos nincs animációs hátterem, én politológusként végeztem az ELTE ÁJK-n, így a kurátori munkát Orosz Anna Ida, animáció történész végzi, aki egyébként a magyar animációs szakma egyik reneszánsz embere. Tanít a MOME-n, dolgozik a PhD kutatásán, alapítója és főszervezője a Primanima fesztiválnak, amelyet kifejezetten elsőfilmeseknek rendeznek Budaörsön minden ősszel, emellett a Kecskeméti Fesztivált is segíti, az Animáció 100 nagyszabású kiállítás kurátora volt és azt hiszem még nem mondtam el mindent. Kezdetben én elsősorban a szervezéssel foglalkoztam, így a partnerek felkutatása, a fesztivál sajtózása, pénz szerzés és persze a szervezés volt a feladatom. Tavaly először én is belekotnyeleskedtem a filmválogatásba és a kurátori munkába, amit 3 dolognak köszönhetek: egyrészt annak, hogy 2017 ősze óta a MOME-n dolgozom, másrészt, hogy mióta visszaköltöztem Európába, több fesztiválra eljutok, tehát végre van lehetőségem a kellemesebb, filmnézős részével is foglalkozni a munkának és végül de nem utolsó sorban, hogy Anna Ida anyuka lett, így nem bánja ha én is nézek és javaslok alkotókat és filmeket.
Hogy miért csinálom? Mert imádom és mert egy olyan különleges nyelv az animáció, ami univerzálisan értelmezhető és rengeteg potenciál van benne. Elképesztő, hogy mennyire sokszínű és kimeríthetetlen műfaj. Valamiért bekattant, hogy szuper lenne megmutatni Európán kívül, hogy mi is folyik errefelé.
Mi a célod az Animated Spirits-szel?
Ez egy nehéz kérdés, mert azt hiszem sok kis célom van. Egyrészt, hogy megismerjék a magyar és európai kortárs független animációt Európán kívül is, a nagy öregeken túl mint John Halas vagy Jankovics Marcell. Másrészt, hogy pozicionáljuk Európán kívül is a fiatal animációs szakembereket, legyenek akár filmrendezők, producerek vagy animátorok. Legyen egy platform, ahol be tudnak mutatkozni és ismerkedni tudnak a helyi szakma különböző rétegeivel, legyen szó akár pályakezdő fiatalokról, akikkel egy sör mellett lehet beszélgetni, akár helyi fesztiválszervezőkről és sajtóról, vagy akár a TED Ed-ről, akik potenciális megrendelők is lehetnek a későbbiekben.
Persze a fesztiválon túl is vannak célok. Például, hogy kapcsolatok és egy network épüljön, hogy legyen egy online közösség, ahol megjelenik minden ami animáció. Szeretném ha később az AS oldal egy bloggal is kibővülne, amely szintén az európai animációs szakmának egy bemutatkozási felülete, platformja lehet.
A New York-i és Tokyo-i sikerek után felmerült, hogy akár földrajzi bővítésben is gondolkodjunk, de ebben nem feltétlenül szeretnék proaktív lenni. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy nyitottak maradjunk az együttműködésekre, ha érkezik máshonnan meghívás, mert ezek is mind a szakmai célokat tudják segíteni, előre mozdítani.
Végül de nem utolsó sorban persze az is cél, hogy mindenkit – azt is aki ezzel és azt is aki nem ezzel foglalkozik – szórakoztassuk.
Mesélj az arculatról! Hogyan készült, kikkel és miért pont ilyen lett?
Az arculatot Ghyczy Dia és Máté Dani készítették. A V4 támogatásnak köszönhetően volt lehetőségünk megújítani az arculatot és weboldalt létrehozni a fesztiválnak. Felkerestem néhány grafikust, akiknek szeretem a munkáit és végül Diára esett a választás. Nehéz megmondani miért, mert mindenki szuper lett volna biztosan, de nagyon tetszett, hogy Dia szuper lelkes lett, ahogy meséltem neki a projektről. Mivel nem hiszek a nagyon irányított kreatív munkában a brief igazából annyi volt, hogy elmeséltem mi is ez a fesztivál pontosan, miről szól, ki a célközönség, mi a sztori és mit fogunk csinálni idén. Továbbá, hogy lehet nagyon elborult, színes és humoros. Küldtem inspirációnak pár olyan oldalt, amit szeretek és így született meg a végeredmény, amit imádok.
New York után Japánban is szerveztél fesztivált. Ez hogy jött össze, hogy sikerült és hova tovább?
Igen, idén illetve tavaly először Tokyo-ban is megrendeztük a fesztivált. Ez úgy kezdődött, hogy felhívtak a Tokyo-i Magyar Nagykövetségről, hogy nincs-e valami jó projekt ötletem, ami nagyot szólhatna Japánban. Az animáció viszonylag kézenfekvőnek bizonyult és mivel mindenkinek tetszett az ötlet meghívták a fesztivált. Japánban is hasonló volt a recept, EUNIC projektként több Európai ország részvételével valósult meg a fesztivál. A fesztivált követő beszélgetésen részt vett Sayoko Kinoshita a Hiroshimai International Animation Festival in Japan Fesztivál igazgatója, a Tokyo-i Művészeti Egyetem professzora, Yuichi Ito. A beszélgetést pedig Ilan Nguyên vezette, aki szintén az egyetem munkatársa. Mivel a Tokiói Animated Spirits pár nappal a Hokkaidoi New Chitose Airport International Animation Festival után volt, ahol Bucsi Réka éppen a sokadik díját nyerte meg Solar Walk c. legújabb filmjével, az a megtiszteltetés ért minket, hogy Réka is részt tudott venni a fesztiválon és a vetítést kövteően mesélt egy kicsit arról, hogy milyen is az élet független animációsként az egyetemi évek után. Így elég kerek és izgalmas lett a program és egy újabb sikeres állomás az európai animáció bemutatásában.
Az idei évre is érkezett meghívás, így ha minden jól megy 2019-ben sem marad európai animáció nélkül a japán közönség. A New York-i fesztivált egy kicsit lehet, hogy átalakítjuk, ötlet van bőven, de meg is kell valósítani őket, hogy ne csak álmodozás legyen.
Nagyjából ezeken dolgozunk.
