Ritkán látni Magyarországon plakátkiállítást, és még ritkábban látni olyan nagyszabású plakátkiállítást, mint amilyen a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938) című tárlata. Majd’ tíz éve találkozhatott a nagyközönség ehhez hasonló nagyvolumenű kiállítással. Akkor a korszak funkcionalista, konstruktivista vonulatai kerültek előtérbe, míg most ugyanennek a korszaknak a másik arca, a mondén, nagyvárosi életet, az önfeledt szórakozást hajszoló art deco kapott főszerepet. A kiállításról Katona Anikó kurátorral beszélgettünk. Programajánló következik!
A műtárgyanyag a Nemzeti Galéria és két nagy társintézmény, az OSZK, azaz az Országos Széchényi Könyvtár és az Iparművészeti Múzeum rendező partnerek gyűjteményéből állt össze, és igazi ritkaságokat is felvonultat. Míg több mint százezer plakátjával az OSZK rendelkezik az egyik legnagyobb hazai közgyűjteménnyel, addig utóbbi, az Iparművészeti Múzeum műtárgyaival, valamint korabeli használati tárgyaival a kor tárgykultúráját eleveníti meg. Az art deco, a szecesszióhoz hasonlóan egy nagyon kedvelhető stílus. Rengetegen szeretik és tudnak kötődni a fényűző pompát és vibráló életigenlést sugárzó tárgyakhoz, alkotásokhoz. A kérdésre, hogy vajon ez miért lehet, a kiállítás kurátora, Katona Anikó művészettörténész válaszolt.
„Már az elnevezésében is benne van, hogy ez egy nagyon dekoratív stílus, ami a szecessziónak is fontos vonása. Az is érdekes, hogy az irányzat elnevezése hogyan jött létre. Mivel ezt utólag alkották meg, nagyon nehezen definiálható, hogy pontosan mit értünk alatta, mit rejt a művészettörténeti fogalom. Mindezt ráadásul az is árnyalja, hogy ma a köznyelvben nagyon gyakran használjuk.“
Az erről szóló első nagy művészettörténeti tanulmány a hatvanas évek végén jelent meg, ekkor született meg az art deco elnevezés is. Amerikában egészen addig a konstruktivista modernizmus töretlen népszerűségnek örvendett. Az addig divatban lévő optimista világnézetet, mely szerint a világ érthető, a művészet strukturált, a hatvanas években felváltotta az érdeklődés az art deco dekadens életérzést hordozó világa iránt, amely válságkorszakként válaszolt a háború szörnyűségeire, a törékenynek tűnő békére, és a borzasztó társadalmi problémákra. Pont ebben a halmozottan nehéz, szorongató korszakban a csillogó nagyvárosi élet minden velejárójával a habkönnyű élvezetek hoztak enyhülést. Talán nem véletlen, hogy mindez azóta is újra és újra feléled.
Az art deco hazai vonulatait a tervezőgrafika nagyon jól tudja reprezentálni, hiszen magának a stílusnak a luxusanyagok, az iparművészetben a nemesanyagok használata fontos jellemzője volt, ami Magyarországon nem volt tetten érhető. Mégis ehhez képest a plakátok anyagbeli megkötések nélkül tudják ezt az életérzést kifejezni. Az art deco kifejezés hallatán leginkább az Amerikában és Franciaországban elterjedt formavilágra asszociálunk, amihez viszonyítva Közép-Európa egészen más ízt hoz. A magyart leginkább a cseh és lengyel art deco iparművészettel lehet párhuzamba állítani, amellyel sok közös vonást is hordoz. A tipográfia is fontos része a plakátoknak, és habár a kiállításon szereplő daraboknak nem ez az elsődleges erőssége, nagyon izgalmas látni azt, hogy milyen kvalitással tudták a grafikusok akkoriban kézzel megrajzolni a betűket. Egy avatott szemnek feltűnhet, hogy az egyik plakáton látott betűtípushoz nagyon hasonló fontból építkeznek a fal- és kísérőszövegek.
„Nagyon fontos volt számomra a tárlat tervezőgrafikai része, maga a kiállítási grafika. Általában ez utóbbit és a katalógust más tervezők szokták készíteni, itt azonban egy különleges helyzetet teremtettük. Egyazon csapat: Albert Ádám, Lepsényi Imre, és Imre Réka hármasa álmodta meg mindkettőt, így a tervezés során állandó volt az átjárás a két folyamat között. Továbbá volt egy másik kulcsfontosságú elem, ami tulajdonképpen már évekkel ezelőtt megszületett, a kiállítás arculatához tartozó betű, melyet Katyi Ádám tervezett. Szerettem volna, ha egy teljesen új font készülne, kizárólag ehhez a tárlathoz, amit egyelőre csak mi használhatunk. A betűtípus megalkotásához egy itt látható plakát szolgált inspirációként, melynek különlegessége, hogy a rajta látható betűk változó betűszélességgel jelennek meg, ez pedig teret enged a szöveg testre szabásának, az azzal való vizuális játéknak.
Úgy gondolom, hogy egyrészt ez a korszak nagyon izgalmas, nemzetközi szinten nézve is, a magyar művészet és design ebben a korban kiemelkedő volt, és ezek a nagyon finom, delikát módon kidolgozott tárgyak a hazai, de akár a külföldi látogatók számára is izgalmasak lehetnek. A történelmi körülmények, a háború utáni fellélegzés, a féktelen szórakozás és az élet élvezete, az elmúlt évek, a világjárvány utáni világban még inkább átélhető, ezzel még aktuálisabbá téve a tárlatot.“ – mesélte a kurátor, Katona Anikó.
A kiállítási koncepció kihasználja a plakát jellegzetességét, miszerint az élet minden aspektusa megjelenik rajta keresztül, a privát szféra felől tart a nyitott terek felé, így a tárlaton „bentről kifelé“ haladva merülhetünk el az art deco plakátok világában.
A kiállítás augusztus 28-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.
Fotók: Szántó András – MNG
Magyar Nemzeti Galéria | Web | Facebook | Instagram
A New York-i DJ legenda, Bill Patrick első fotókiállítása az EASY Art Space-ben debütál
Támogasd az ukrán háború elől menekülőket a DOT for You poszterével!
