Kanalak villákkal csattognak ritmusra, hirtelen egy fiók csapódik be, hopp egy forgás, keze alatt átbújik, zöld levelecske. Tízkezes szonátára írt koreográfia. Teljesség. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.
„Nekem inkább az ebéd előtti készülődés a meghatározó emlék, szinte mindannyian a konyhában sürögtünk, mindenkinek meg volt a maga feladata: apukám volt a húsleves felelős, anyukám a főételt készítette és a salátákat, a nővérem és nagymama a sütit vagy pudingot, én terítettem meg az asztalt és hoztam be a kertből a leveshez való erős paprikát vagy a spájzból a savanyúságot, befőttet. Apuval úgy megpaprikáztuk a levest, hogy könnyezve köhögtünk, de sosem vallottuk volna be, hogy túl erős lett. Vagánynak éreztem magam, hogy lány létemre mennyire bírom a csípőset! Kerek volt a világ!”
A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.
“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.