Az emlék íze XXXVII.

Nyakunkat behúzva sutyorogtunk. Torokkaparós visszafojtott nevetés a szövetség. Az ajtó zárva. Furcsa csend. A folyékony csoki elfogyott. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

„Nővérem eszéből kipattant az ötlet, hogy kipróbálhatnánk az italokat, amiket a felnőttek isznak. Persze mindenki belement. Van két unokaöcsém ők 5-6 évesek lehettek. Mi voltunk 9-10-11. Elkezdtük sorra kóstolni az italokat, ami nem ízlett az a lefolyóban landolt. Unicum, Jägermeister, csokilikőr, tojáslikőr, pálinka voltak a kóstolási listán. Halkan, sunyin, iszogattuk őket tudván, hogy rosszat teszünk. Persze nagyokat nevetve egyikünk másikunk arckifejezésén. Az egyik kicsi beszökött..nem figyeltünk így, hogy ne árulkodjon adtunk neki csokilikőrt majd kiküldtük. Ő buktatott le minket…Odament az anyukájához és mondta, hogy kér még folyékony csokit mert nagyon finom volt és, hogy mi nem adunk neki többet. A szülök egyből tudták, hogy valami nem stimmel mert nyugi volt. Nem láttak sehol minket és nem volt csoki semmilyen formájában a menün. Ránk nyitottak, próbáltak leszidni minket de nagy nevetésben törtek ki. Mindenki a sarokülő garnitúrán volt kinyúlva és csak a csokilikőr fogyott el.”

 

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.

 


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.