Bár kezdetben a Hotel Clark kapott hideget, meleget, ma már mindenki megbarátkozott vele, sőt 2018 végén több szakmai díjjal is jutalmazták. A szálloda fő motívuma az erőt és biztonságot sugárzó oroszlánfej, amelynek 36 négyzetméteres másával már rögtön a kapuban találkozhatunk. A modern, de mégis nagyon klasszikus, art deco stílusú logó tervezőjével, Baska Barbarával beszélgettünk.
Tavaly tavasszal nyílt meg a Hotel Clark a Lánchíd budai hídfőjénél, amelynek te tervezted az oroszlános logóját és a komplett arculatát. Hogyan talált meg ez a munka? Milyen hamar volt meg a koncepció?
A szálloda építtetőivel már nagyon sok projekten dolgoztunk együtt korábban, Telkiben, illetve sok sport helyszínen. Amikor pedig felkértek erre a munkára és megtudtam, hogy a szálloda védjegye az oroszlán lesz, megrajzoltam az első tervemet, és tulajdonképpen az a skicc lett az alapja a ma látható logónak. Scheer Sándor azonnal lecsapott rá.
A közeli Lánchíd oroszlánjaira utaló logód erőt, minőséget és biztonságot sugároz. A tervezés során miből inspirálódtál még? Számodra mit szimbolizál az oroszlán? Milyen formában és hogyan jelenik meg a szálloda különböző belső tereiben?
Amikor megkaptam a feladatot, akkor volt két vagy három napos a kisfiam, aki a Leon nevet kapta, egyébként teljesen függetlenül az oroszlános logótervtől (mosolyog).
A hotel oroszlánja amúgy egy kicsit undokra sikerült, tekintélyparancsoló, kissé fölényes, de úgy gondolom, pont ettől lesz kortalan és időtálló. Egy nagyon leegyszerűsített, vonalas forma lett, amelynek igen, a Lánchídi oroszlánfej az alapja, annak az arányrendszerét viszi tovább. A hozzá fűződő legendákat is éltetjük, például azt, amely arról szól, van-e nyelve vagy sem – a logóban megjelenített oroszlánnak is nyitva van a szája, a benne lévő két vonal pedig akár fogak, akár a nyelv is lehet… Nem mellesleg elrejtettem benne egy titkos jelet is: a fején egy felfelé mutató nyilat, amely kijelöli az irányt, mindig csak feljebb és feljebb és ugyanakkor egyfajta emelkedettséget is szimbolizál.
Az épületben az oroszlán férfiként és nőként is megjelenik, de persze 90 százalékban inkább sörényes a fizimiskája, mert hát vizuálisan a legtöbbet pont ezzel a királyi hajkoronával játszottunk a szőnyegek, egyéb kárpitok esetében, a belső terek díszítése kapcsán. A szállodában 1650 darab oroszlán ikon található, minden szobában legalább 10 helyen jelenik meg valamilyen formában, méretben.
A hotel mind a 86 szobája különben egy kicsit más. Ami például közös bennük, hogy a falakon mindenhol ott van egy oroszlánfej tapéta, amely az eredeti logó finoman átírt, vízjeles mása. Ezzel egyrészt részletgazdagabbá válik a grafika, ugyanakkor megjelenik egyfajta pénz-érzet is – hatalom, luxus. Szerintem önbizalom növelő hatása van. Ezek a szobák persze leginkább a látványról szólnak, a kilátásról. Ott van a lábunk alatt a város. Gyönyörű napfelkeltéket lehet látni az ablakokból.
A hotel külső arculatát és a belső terek designját Bara Ákos tervező (Bara Design Studio) egységes narratívára fűzte fel. A Hotel Clark fő motívuma pedig ugyebár a te oroszlánfej logód. Milyen volt a közös munka?
Ákost gyerekkorom óta ismerem. Édesapám és édesanyám tanítványa volt. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Érdekes közös megoldások születtek. Teljesen „összeízült” a belső design és az oroszlán, így együtt kellett lépegetnünk, kitalálni mindig újabb és újabb megoldásokat és felületeket, ahol az oroszlán még megjelenhet az épületen belül. Ilyen volt az IVANKA beton is a fürdőszobákban – gyönyörűen kiöntötték negatívban a sörényes fejét, amely fekete és fehér színben is megtalálható a különböző szobákban. Hát igen, a szállodai vendég még a zuhanyban sincs oroszlán nélkül hagyva!
Külön öröm látni, hogy több kortárs művész, designer munkái is helyet kaptak a hotel előterében. Ungár Fanni gyönyörű lámpája és Szőke Gábor Miklós oroszlánfej szobra fantasztikusan passzol a logódhoz.
Igen, ez számomra is öröm. Minél több irányból mutatkozik meg egy téma, annál izgalmasabb lesz. Egyébként Scheer Sándornak és a Marketnek ez a sajátja, hogy felkarolja a hazai designereket. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az új gondolatokkal, technikákkal, ötletekkel teljes fiatal tervezőknek lehetőséget adjanak megmutatkozni, kiteljesedni.
Számos hazai és nemzetközi pályázat, ösztöndíj nyertese vagy. A Képzőművészeti Egyetem grafikusművész, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakát szinte egyszerre végezted, nagy sikerrel. A családodban mindkét művészeti ág, film és képzőművészet is megjelenik. Aztán benned egyesül… Egyensúlyban tud lenni ez a két szakma az életedben?
Nem akartam művész lenni. Biológusnak készültem. Egyszer aztán tizenhárom évesen leültem rajzolni, és az nagyon jól sikerült. Magam is meglepődtem, mennyire.
Így elkezdtem komolyabban foglalkozni a számítógépes grafikával. Mint operátor, édesanyám mellett már korábban is készítettem különböző grafikákat, kiadványokat, könyveket, de a java még csak ezután következett. A gimnázium alatt végig dolgoztam – a Magyarországra érkező világsztárok koncertarculatait terveztem. Az érettségim éjszakáján is éppen egy nagy leadás volt, és a munkaadóm olvasta fel nekem a tételeket, hogy valamennyire fel tudjak készülni. Ez egy elég húzós hat év volt.
Aztán már harmadéves voltam a Képzőn, amikor belém hasított a felismerés, hogy mennyire boldog vagyok, amikor filmezhetek, amikor forgatok. Rá volt nőve a kezemre a kamera. És akkor elmentem felvételizni a Színház- és Filmművészetire, ahová fel is vettek. Az operatőrség amúgy egy nagyon „férfi hivatás”. Ezzel pedig elkezdődött egy olyan párhuzamos időszak, amit senkinek sem kívánok – két művészeti egyetemet, ne végezzen senki egyszerre! (mosolyog) Végül aztán mindkettőn sikeresen lediplomáztam, és ez a két szakma azóta is jól kiegészíti egymást az életemben. Ha sokat filmezek, és ilyenkor általában borzasztó sok ember vesz körül, nagyon vágyom rá, hogy egy kicsit hadd grafikázzak egyedül. És fordítva! A Hupikék törpikékben van egy rész, amikor az egyik törp nem tud nemet mondani, és ezt a jelenséget nagyjából én is hozom. Így az egyensúly leginkább a gondviselés kezében van, én meg minden inspiráló munkát elvállalok.
A Színház- és Filmművészetin most doktorálok, és már négy éve tanítok is itt, jelenleg Enyedi Ildikó és Máthé Tibor rendező-operatőr szakos osztályának rajzot és egyéb vizuális ismereteket. Én is az ő tanítványuk voltam. Bár elsőre nem gondolnánk, hogy egy filmesnek szüksége van erre a tudásra, a komponálás, a tér és a tónusok érzékelése végett bizony nagyon fontos a számukra.
A Hotel Clark egy nagyon nagy ívű, eszméletlenül klassz projekt. Nem is csoda, hogy a rangos Gastro&Hotel Design Awardon öt kategóriában, közte “Az év HotelDesign szállodai logója, arculata” kategóriájában is győzni tudott. Ezúton is gratulálunk! Jelenleg min dolgozol? Jövőbeni tervek?
Nem tudtam, hogy pályázunk, annyira el voltam úszva éppen a munkáimmal. Az egyik éjjel aztán felébredt a kisfiam, és rendes függő módjára, gyorsan ránéztem a Facebookra, amikor is megláttam, hogy valaki díjat nyert a Clarkban, akkor pedig rá kellett jöjjek, hogy ez én vagyok. Nagyon nagy büszkeség! Ha az ember valamit letesz az asztalra – bármi legyen is az – a magyar ember szeret rá szélsőségesen reagálni. Így volt ez a szállodával is, de a Hotel Clark esetében végül szerencsére minden a helyére került és ez a díj is tulajdonképpen egy szép elégtétel.
Grafikában amúgy most több sport projekt fut egyszerre. Közben pedig nagyon dolgozom a Filmművészetis doktori mestermunkámon is. Apukám mondta mindig: nem létezik ihlet, dolgozni kell, és ha az ember dolgozik, akkor abból igazán szép munkák születhetnek. Ezt vallom én is és ezt tanítom a diákjaimnak is.
Fotók: Födémesi Csaba