Az emlék íze VIII.

Senki nem szól egy szót sem. A halántékán lecsurgó verejtékcsepp a szakállába vész. Csendbe(n) fullad. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Mikor először volt nálunk a férjem, akkor mutattam be. Keménynek akart tűnni vagy nem is tudom, de mindenesetre pontosan annyi erős paprikát tett…

Read More
Az emlék íze VII.

Pasztell színű párnácskák. Talán a sárga a legszebb. Beleragad a fogamba. Sokáig marad. Az enyém. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Volt egy cukorka, úgy hívták, hogy Tutti-frutti. Alig vártam, hogy felnőtt lehessek és annyit vehessek belőle, amennyit akarok.”   A sorozat eddig megjelent…

Read More
Az emlék íze VI.

Az akkori, csíkos fürdőruhás balatoni szabadságban versenyt futottunk a nyári szünettel. Mind együtt, négyen. Unokatesók. A nagyszülőkhöz lepasszolva. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Gyerekkoromban mindent az unokatestvéremmel csináltunk. A süti evést is. A Dobos-torta volt a kedvencünk, ő ette a piskótát,…

Read More
Művészpáros | Góg Angéla és Forrai Ferenc

Az egyik hadar, pattog, csapong, a másik megfontolt, halk, szemlélődő. Nagyon jól kiegészítik egymást. Pont így kerül minden a helyére. Patikamérlegen kimért szenvedély. 10 dkg szeretet. Csakis a legjobb fajtából.   //TALÁLKOZÁS// Angi: A régi Ponton Galériás találkozónktól kezdve sokat ültünk a Duna-parti padon és rozé mellett fejtettük meg az életet. Épp innen kaptam a…

Read More
Az emlék íze V.

Csak az antik falióra kattogását lehetett hallani. A mutatóujjamról nyalom le az édes habot. A szemem csukva. Titkos mámor. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Egyszer egy tepsi frissen sült Rákóczi-túrósról teljesen leettem a habot, amíg a család ebédelt a másik szobában.”  …

Read More
Az emlék íze IV.

Az a generációról generációra öröklődő terítő, amit még nagymama hímzett. Mindig ugyanaz. Balra villa, jobbra kanál, kés. Szinkópa tá, tá. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Szólnak a szüleim, hogy teríteni kell, a nagy terítőhöz ketten kellünk, szépen összeszedjük, ami kell. Betűz…

Read More
Az emlék íze III.

Spagetti pántos nyári délután. Ribizli, ribiszke. Milyen kedves szó! Már szinte a szedése közben jóllakunk. A köröm alatt pedig ott a bizonyíték: piros szegélyt varr az édes élvezet. Kérek még! Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Nagymamámnál a hatalmas ribizlibokrok, amikről naponta hatalmas tálka…

Read More
Az emlék íze II.

Csorog le a karomon a dinnyelé, a könyökömnél lecsöppen. Piros. Nagyon meleg van. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “A mézédes dinnye íze, amit az állatkerti séta után vágtunk fel a piros Dáciánk motorháztetején.”   A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.   “Vallom,…

Read More
Az emlék íze I.

A vidéki cukrászdákban valahogy mindig finomabb a fagyi, van benne lélek és harmónia, főleg, ha málna és csoki. Meg amúgy is. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival. “Mosonmagyaróvári Lautner cukrászda vasárnaponként, 2 gombóc fagyit kérhettünk vagy vehettünk, málnát…

Read More