„A METU-s BA diplomamunkám során – a saját élményeimen túl – elsősorban olyan filmek inspiráltak, amelyek a tudatos álmodásról szóltak, ahol a szereplők rájönnek, sokkal többre képesek az álomban, mint a hétköznapi életben. Tudatos álmodás alatt felismerjük, hogy álmodunk, és tudjuk irányítani is azt, csak megfelelő képzelőerő szükséges hozzá.
Reggelente felébredve magam is gyakran szembesültem az álomvilág hatalmával. Az egyik emlékezetes álmomban olyan kollázst alkottam, ahol a rétegeket folyamatosan elcsúsztatva változott azok színe. Mintha állandóan effekteket módosítanék a Photoshopban, vagy márványozás közben a víz felszínén keverednének egymás mellett a különböző színek. Elgondolkodtatott, hogy vajon ezt a látványt megvalósíthatom-e a valóságban is? De sajnos nem tudtam. Döbbenetes felismerés volt, hogy alvás közben olyan alkotást voltam képes készíteni, amit a valóságban nem tudtam megcsinálni. Többször álmodtam hasonlót. Ezért is döntöttem e téma mellett. Ahogy elkezdtem vele foglalkozni, valahogy sokkal intenzívebben kezdtem emlékezni az álmaimra is, ez pedig nagyban segítette az alkotást.
Borzasztóan foglalkoztatnak a geometrikus formák, így nem meglepő, hogy az egyetemi időszak alatt készített legtöbb munkámban is megjelennek valamilyen formában. Sajátos origami rendszerem, amelyet egy különleges hajtogatás módszerből fejlesztettem ki, a diplomamunkám fontos része. Sikerült egy olyan flexibilis struktúrát kialakítani, ami benyomva záródik, kihúzva pedig szétnyílik. A kiegészítőimhez ezt bőrből készítettem el, funkcióját tekintve a táska bezárását szolgálja. Mivel ez egy elég szűk rést alakít ki, csak éppen hogy belefér a kezünk, nem nagyon láthatjuk a táska belsejét. Ezt kihasználva, nem csak a látvánnyal, de a tapintással is szürreális hatást tudtam elérni. A tárgyaim anyaghasználata a külső látvány és a belső tapintás ellentmondására épül, ezért is játszik olyan fontos szerepet ez a bizonyos origami-zár.
A valóság és az álom határán készült kollekcióm történeteket mesél el, élményeket indukál, érzelmeket vált ki, remélhetőleg elgondolkodtató, és nem utolsósorban vidám is. Az epres fülbevalóról például olyan visszajelzést kaptam, hogy nagyon morbid lett. Ennek pedig őszintén örültem, hiszem ez is volt a célom vele.
A későbbiekben szeretném folytatni azt az utat, amin elindultam, divatkiegészítőket szeretnék készíteni, és a saját márka felépítése is mindenképpen tervben van.”
Wakabayashi Noémi idén végzett a METU Divatékszer és –kiegészítő tervezés specializáció alapképzésen
A Budapesti Metropolitan Egyetem és a HYPEANDHYPER közös, Discover című cikksorozatában időről időre a művészeti szakos hallgatók, illetve a már korábban végzett diákok diplomamunkáit, kimagasló alkotásait, egyedi projektjeit mutatjuk be – ismerd meg a jövő designereit!