Discover I Zsemberi-Szígyártó Miklós

METU-s diplomamunkának mindenképpen valamilyen személyes hangvételű projektet szerettem volna készíteni. A pánikbetegség első tünetei még az alapképzésen jelentkeztek, így idestova hét éve aktív része az életemnek. A barátaimnak csak két éve kezdtem el erről beszélni, rajtuk kívül senki másnak nem említettem. Ahol lehetett hallgattam róla és inkább egyéb indokokat sorakoztattam fel, ha nem tudtam megjelenni valahol a pánikrohamok miatt. A védés előtti félévben aztán elmeséltem a helyzetemet az egyik tanáromnak, Brittnek Andreának, aki nagyon támogatta az ötletet, hogy akár diplomamunkaként is feldolgozhatnám ezt a témát. Nagyon ösztönzött továbbá a barátnőm is, Eszteró Anett, illetve a könyv személyes jellegét főként a konzulens tanáromnak, Ducki Krzysztofnak köszönhetem. Nélküle nem tettem volna bele ennyire magam.

A Zsibbadás első vázlatait 2017 decemberében készítettem, de az igazán intenzív rész azt hiszem, négy hónapig tarott. Ez az alkotói időszak volt számomra a legjobb terápia – feldolgozni a helyzetemet, a félelmeimet, a betegségemet. Az illusztrációk többségét adó saját analóg fotóim már a vázlat elkészítésekor is megvoltak. Ezeket véletlenszerűen lőttem el, főleg olyan helyeken és helyzetekben, ahol és amikor a tünetek jelentkeztek. Térképek formájában vektorgrafikákat is készítettem, illetve ezek mellett sok tusrajz, és papír-kivágott betű is van a Zsibbadásban. Fontosnak és értékesnek tartom a manuális eljárásokat, akár digitális környezetbe átültetve is használni.

A könyvben minden mögött pontosan kitalált koncepció van. A naplós oldalakon például az én saját kézírásom olvasható, ezzel is érzékeltetve, ez az egyik legszemélyesebb része a Zsibbadásnak. Az alapszínek itt a kék és a sárga – a hideg és meleg színek használata azért indokolt, mert többnyire ezek az oldalak hivatottak a múltat és a jelent párhuzamba állítani. A főcímek betűit pedig a sürgősségi klinika vörös alapon fehér betűs táblája ihlette.

Most már, hogy több embertől is kaptam visszajelzést a kötettel kapcsolatban, kijelenthetem, hogy a pánikbetegségről muszáj beszélni. Főleg, ha az ember a saját bőrén tapasztalja, milyen is ez. A mesterképzés elején eldöntöttem, hogy mindenre igent mondok. Ez így elég felelőtlenül hangzik, de természetesen a „minden” itt nem szó szerint értendő. Olyan szituációkra vonatkozik, ami alól a betegség miatt korábban felmentettem magam. Nagyon jó érzés volt a saját problémámról például a védésen beszélni, egy olyan helyzetben, ami talán az egyik legnagyobb félelmem volt. Amikor túl voltam rajta, úgy éreztem, hogy ezután igazából már bármit túlélek. Hatalmas erőt adott. Nem mondom azt, hogy ezzel varázsütésre megszűnt minden probléma, de nekem ez már felér a gyógyulással.

Jelenleg szabadúszó grafikusként dolgozom, főként könyveket és plakátokat készítek, illetve emellett szeretnék képzőművészettel is foglalkozni – most is épp a műtermünket rendezgetjük a barátnőmmel.”

Zsemberi-Szígyártó Miklós 2018-ban diplomázott a METU tervezőgrafika mesterszakán


Budapesti Metropolitan Egyetem és a HYPEANDHYPER közös, Discover című cikksorozatában időről időre a művészeti szakos hallgatók, illetve a már korábban végzett diákok diplomamunkáit, kimagasló alkotásait, egyedi projektjeit mutatjuk be – ismerd meg a jövő designereit!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük