A hármas metró. Budapest – jelenleg átadott – legfiatalabb metróvonala és egyben a leginkább felújításra szoruló is. Sokakat inspirált a húsz állomásból álló földalatti, és szinte minden megállóhoz tudnánk egy sztorit kapcsolni. 1976 és a ’90-es átadása óta lényegi változtatáson sose esett át, leszámítva a állomásnevek átnevezését…
Budapest legszínesebb vonala, ahol az összes állomás különböző (kivétel az utolsó 4-5 megálló, melyeket ’90-ben adott át a főváros, így vált teljessé a hármas vonal). Ennek köszönhetően a budapestiek többsége állomásnevek bemondása és kiírása nélkül is tudja, hol jár.
De vajon, ha az utcán megkérdeznénk valakit, hogy tudja e milyen színű a Pöttyös utcai megálló vagy a Ferenciek tere, rávágja-e azonnal a választ?
E kérdés kapcsán született meg az M3 című sorozat első darabja, mely a 20 állomásra legjellemzőbb színeket mutatja be Kőbánya-Kispest végállomástól egészen Újpest-központig.
A vonal utolsó 4 állomásának stílusbeli azonossága miatt nehezebb feladat volt egyedinek ábrázolni a megállókat, de a Műegyetem Rajzi- és Formaelméleti Tanszék “metrós” alkotóinak köszönhetően ezek a megállók is hordoznak művészi elemeket.
Olyan nevek dolgoztak a szakaszon, mint Nemcsics Antal, Gulyás Dénes, Madarassy Walter, Máriási Iván, Miskei László, Tari Gábor, Zalakovács József vagy éppen Nemcsics Antal fia, Nemcsics Endre. A tervezési folyamatról Nemcsics, 1991. június 25-én a Colour and Light nemzetközi koferencián előadást is tartott Sydney-ben.
Ezért döntöttem úgy, hogy az utolsó 3 állomásra talán a legjellemzőbb tűzzománc képeket választom. Így került a Gyöngyösi utcai megállóhoz Miskei László – ‘Színlépcső’ c. műve, Újpest-városkapuhoz Nemcsics Endre – ‘Játékos körök’ és Újpest-központhoz ‘Földalatti karnevál’ c. képe. A mára már katasztrofális állapotban lévő alkotások mellett nem szabad megfeledkezni -a szintén kritikus állapotban lévő- Szász Endre Dózsát ábrázoló kerámia képeiről sem.
Csak remélni tudjuk, hogy a 2014-15 ben kezdődő hármas vonal felújításánál a főváros megőrzi az állomások sokszínűségét és egyediségét, de legfőképpen megóvja és helyrehozza a jelenleg méltatlan állapotban lévő, többmilliós műalkotások állapotát.M3 metro line. One of the youngest subway lines in the city, and surprisingly the most needy one for renovation. Many people were inspired by the twenty stations, and we’re not lying if we say that almost all of them has an incredible story to tell. Since 1976 and ’90 it has never gone under substantial change, except for the renaming process of the stations after the communist era …
The most colorful metroline in Budapest, where all the stations are different (the only exception is the last four stops, which in ’90 was added by the capital city, as a completion to the line). As a result, the majority of Budapest well-informed about the location without station names and announcement of where they are.
I wonder if you ask someone on the street, that if they aure about the color of Pöttyös street station or the Ferenciek tere? Could they answer you immediately?
In connection with this issue this is the first series of M3 metroline, which shows the amazing colors between Kőbánya-Kispest and Újpes-Central stations covering the whole line.
For the last four stations the stylistic identity was way more difficult task to represent, but thanks to the University of Technology and Design’s “Subway” faculty, afterall also these stops are carrying some artistic elements.
Huge names have worked on the metro project like Antal Nemcsics, Dénes Gulyás, Walter Madarassy, Iván Máriási, László Miskei, Gábor Tari, József Zalakovács, or even Antal Nemcsics’s son Endre Nemcsics. Whatismore Nemcsics has presented the process 25th June 1991 on the International Colour and Light conference in Sydney.
Therefore, I decided that for the last three stations I choose the most representing enamel images of the whole line: At Gyöngyösi station you can find László Miskei’s “Colored steps” image, meanwhile close to Újpest-Central station Endre Nemcsics’s “Playful circles” and “Underground Carneval” is decorating the walls. Sadly these forgotten works are now in catastrophic conditions.
We can only hope that during the renovation of M3 line in 2014-15 the capital preserves the diversity and uniqueness of the stations, but most of all, protect and repair the currently abandoned multi-million artworks.