„Egy ideje igyekszem leszokni az impulzus-szerű vásárlásról, és minél inkább átgondolni, valóban szükségem van-e arra, amit készülök megszerezni magamnak.
Tervezőként rendkívül fontos számomra a forma és a funkció harmóniája egy tárgyban. Nagyon büszke és valószínűleg pénzügyi szempontból gazdagabb lennék, ha ez a gondolat itt véget érne, de pár évvel ezelőtt az érzelmi alapon, utazások alatt vásárolt giccses emléktárgyakról írtam a szakdolgozatomat. Ennek folyománya, hogy azt is meg tudom indokolni, miért veszek meg valami számomra szükségtelen dolgot, amitől nagyon boldog vagyok.
Vannak azonban olyan szerencsés helyzetek, amikor az érzelem, a forma és a funkció egy tárgyban találkoznak. Ilyen szerencsés helyzetbe kerültem, amikor beléptem Firenzében Wanny Di FIlippo bőrműves designer boltjába, egy igazi kézzel készült olasz bőrtáska után kutatva. A hátizsákom szerelem volt első látásra, bár még majdnem egy évet kellett várnom rá, hogy birtokolhassam – egy ilyen nagy beruházást igyekeztem jól megfontolni –, de megérte. Minden részlete a helyén van, logózott sárgaréz csatok, szegecsek tartják össze, praktikus zsebecskéi hű társaim a mindennapokban. Ha felveszem, máris stílusosabbnak és felkészültebbnek érzem magam. Remélem, jó sokáig elkísér majd, és hogy idősebb korában még érdekesebb, patinásabb lesz, tele történetekkel, amelyekben a társam.
És ha már történetek, akkor számomra Johannes Vermeer festményei nagyon inspirálóak tudnak lenni. Egyszerre ébreszt kíváncsiságot ábrázolása tárgya felé, és egyfajta tiszteletteljes, megnyugtató távolságtartást. Jó érzés a világot szemlélni Vermeer szemüvegén (vagy camera obscuráján?) keresztül.”
Szabó Zsófi, tervezőgrafikus
Il Bisonte táska
Favorit című cikksorozatunkban mai alkotókat kérdezünk meg hétről hétre arról, mi a kedvenc designtárgyuk és/vagy egyéb művészeti alkotásuk.