INCLUSIVE | Senzo

INCLUSIVE | Senzo

Egy eszköz, amely nem csak a látássérültek tájékozódását segíti elő, hanem divatos és személyre szabható kiegészítőként is viselhető. A Senzo egy alternatív tájokozódási segédeszköz, amely szenzoros megoldással segíti a térérzékelést, növelve felhasználójának önállóságát. Jelentős hozzáadott értéke, hogy új lehetőséget teremt a látássérültek rehabilitációs folyamatában. A Senzo eszköz megalkotójával, Kálmán Csabával beszélgettünk.

A Senzo egy komplex tervezési folyamatot igényelt, melynek kifejlesztéséhez olyan szakmai területek bevonása is szükséges volt, mint például a szociológia vagy a pszichológia. Mi motivált vagy inspirált a termék megalkotásában?

A projekt a diplomamunkám része és mint olyan, szerettem volna a lehető legtöbb érdeklődési körömet felhasználni benne; az általad említetteken kívül még az élettan különféle területei is motiváltak a megalkotásában. A látássérülés témája ezeket a témaköröket mind magában foglalja; egyszerre alkotják testi, lelki és környezeti tényezők, kihat az egyén belső világára, és a külső világgal való több szintű kapcsolatára. Emellett meg teljesen más az is, ha valaki így született, vagy ha későbbi életszakaszában vált látássérültté – ezeket figyelembe véve egyénre szabott a rehabilitáció is, amihez a projekt szorosan kapcsolódik.

Másrészt szerettem volna értéket is létrehozni, amely végül alapvető segítségként és eszközként is hozzáadhat olyan területekhez, amelyek fontosak a számomra. Annak ellenére, hogy nincs rokonom vagy hozzátartozóm, aki látássérült lenne, a SUHANJ! Alapítvány befogadó munkássága és a velük fennálló, évek óta tartó munkakapcsolatom is újabb inspirációt adott, hogy ezt az utat válasszam.

Pontosan hogyan működik a Senzo? Milyen típusú tájékozódásra a legalkalmasabb?

Rengeteg koncepciót és terméket vizsgáltam meg a kutatásom során, amelyekre nagyban támaszkodtam a terméktervezés során. Ezekből első sorban arra jutottam, hogy az emberi kéz és annak működése a legideálisabb egy tájékozódási segédeszköz számára.

A vizsgált koncepciók között népszerű volt a látássérültek körében gyakran használt fehér bot lecserélésének szándéka, ami nálam is nagy kérdésként merült fel a termékfejlesztés során, több szempontból is. Egy ilyen eszköz, mint a Senzo, valóban alkalmas lehet erre a célra, de a látássérülés állapotának, eredetének és annak képességeinek a sokfélesége miatt mégsem alkalmazható általánosan minden látássérült egyén esetében. Olyan esetekben, amikor a fehér bot használata szakmailag indokolt, azt nem lehet helyettesíteni, mert ez a legközvetlenebb visszajelzést adó passzív, technológiát nem igénylő, szimbolikus jelentésű eszköz.

Az alapgondolatom tulajdonképpen egy olyan aktív, tájékozódást segítő tárgy volt, amely bel- és kültéri helyzetekben is helytáll úgy, hogy közben nagyon emberközeli is marad. Azt szerettem volna, ha használatának élménye minél inkább hasonlítana egy természetes érzékszerv működéséhez. Ahhoz viszont, hogy a rehabilitáció során valóban számba vehető eszköz legyen, mindenféleképpen bele kellett számolni a fehér bot használatát is. Ezért aköré formálódtak a végleges funkciók, hogy a tárgy a bot természetes környezetében egészítse ki azt, és pótolja a hiányosságait. Ahol a bot nem vagy kevéssé használatos, a Senzo önállóan is működik, mint egy intuitív, aktív térbeli felfedezési lehetőség.

A kutatás során világossá vált számomra az is, hogy a szerzett látássérültek körében sűrűn fordul elő, hogy az utolsó pillanatig halogatják a segédeszközök használatát és magát a rehabilitációt is, mert félnek, hogy megbélyegzik őket a rájuk aggatott plusz tárgyak és a „fogyatékosságuk” miatt. Amint viszont megtörténik a számukra szükséges szakmai segítségnyújtás, mindannyian hatalmas életminőség-javulásról számolnak be. A tervezett eszközömre ezért én is szívesen hordható, személyre szabható tárgyként gondoltam – ehhez a napjainkban népszerű és technikailag hasonló bonyolultságú fitnesz- és egyéb smart karkötőket, illetve órákat hívtam segítségül, amelyek divatos és vágyott kiegészítők manapság.

Összességében a Senzo elsődlegesen a környezet tapintható képzetét tudja átadni úgy, hogy kezünkkel keresőmozdulatokat teszünk a térben, mintha zseblámpával világítanánk, a tárgyak közelségét pedig rezgéserősségre „fordítja le”. A távolságinformációt egy forgatható lézerszenzor adja, ami a forgathatósággal illeszkedni tud a látássérültek által leggyakrabban használt kéztartásokhoz és keresőmozdulatokhoz, illetve a jobb- vagy balkezességhez is. Beltérben az észlelési távolság kb. 90 centiméter, kültérben kb. 2-3 méter, illetve botozás közben derékmagasságban érzékel, ahonnan a bot nem ad információt.

A fejlesztés során, a diplomamunka keretei miatt a szenzoros működéstől eltekintve további funkciókat csak koncepcionálisan dolgoztam ki. Tudna még okostelefonos navigációs alkalmazások útirányt mutató rezgő „iránytűjeként” is szolgálni, sőt a telefon nyelvén beszélő óraként is működni. Mindkét funkció az okostelefon folytonos elől tartását csökkentené, ami nagy könnyebbség közlekedés közben. Egyszerű combütésekre és kézforgatásra, illetve -rázásra épülő gesztusvezérlés is tartozna az eszközhöz, hogy egyszerűen lehessen váltogatni egy kézzel a funkciók között, illetve vezeték nélkül is lehetne tölteni, egy kis dokkoló-állomással.

A látássérülésnek több típusa is van, mint a gyengénlátás, aliglátás vagy a vakság, de ezen belül is több minőséggel rendelkezik; ezért is nagy kihívás olyan célcsoportnak tervezni, ahol többféle speciális igényt kell figyelembe venni. Az általad fejlesztett eszköz pontosan milyen célcsoport számára a legalkalmasabb?

A tervezés során ez folyamatosan alakult, de a Senzo jelenleg viszonylag széles célcsoportnak lehet jó és hasznos.

Egy eszköz kiválasztásánál a személyes preferenciák is sokat számítanak, ez a látássérülteknél is hatványozottan igaz. Az adott egyén állapotához igazítva szakmailag ajánlhatnak valakinek bármilyen eszközt, az ügyfél szava is sokat kell nyomjon a latba abból a szempontból, melyik a legjobb a számára. Az egyik látássérült prototípus tesztelőm, az eszköz kipróbálása közben például azt mondta, hogy neki ez már sok és nem szeretné eltompítani a megbízható, begyakorolt botos technikáit – ez a visszajelzés sokat segített megértenem azt a környezetet, aminek a szereplőjévé válna a Senzo.

A Senzo jól működhet egy született vagy szerzett látássérült számára is, ha a tájékozódáshoz aktív szenzoros megerősítésre van szüksége a fehér bot mellett, vagy akár ahelyett is. Balesetben, betegség folytán szerzett látássérültek számára is hasznos eszköznek bizonyulhat, mivel a rezgéses visszajelzéssel részben látást pótoló térbeli tájékozódást kap, így jó kezdő eszköz lehet a fehér botos tanulás előtt is. Bekötött szemmel magamon és a barátaimon is ezt az állapotot tudtam tesztelni a legtöbbet. A rezgéses távolságérzékelés továbbá alkalmas lehet rehabilitációs eszközként olyan ideiglenes vagy maradandó esetekben is, ha valaki tökéletesen lát, de például baleset folytán a távolságérzékelése károsodik.

Ahogy korábban is említetted a Senzo tulajdonképpen egy kiegészítő, vagyis egy olyan eszköz, amit a felhasználó szeret viselni és a magáénak érzi. Ezért is volt fontos, hogy személyre szabható módon az eszköz pántjának színe és anyaga is variálható legyen. A színek és textúrák milyen pszichológiai jelentőséggel bírnak a látássérültek számára?

A színek és textúrák több szempontból is fontos részei egy ilyen funkciójú tárgynak. A népszerű okos kiegészítők esetében sem véletlen, hogy számtalan színben, anyagban, akár formai variációban is kaphatók. Mindegyik azt szolgálja, hogy a viselője – legyen az látó vagy látássérült – a legkényelmesebb és a számára legkellemesebb érzetű tárgyat hordhassa: ennek a lehetőségét szerettem volna én is beletenni a tervbe.

A színeknek lehet akár kommunikációs szerepe, mint a fehér bot esetében is, de itt inkább az volt a cél, hogy még közelebb kerülhessen a használójához. Kedvenc színe szerzett látássérülteknek a még jól látó életükből egyértelműen van, de olyanoknak is lehet, aki sosem látott semmit. Ilyen például Tommy Edison (rengeteg videóját megnéztem a vak youtubernek tervezés közben, mert sokat lehet megtudni az élményeiből), aki azt mondta nézői kérdésre válaszolva, hogy a kedvenc színe azért a lila, mert a kedvenc énekese Prince. Számára az ő zenéje és értékei kapcsolódnak a színhez, ami tulajdonképpen egyenértékű egy látott élménnyel.

Hogy látod, milyen irányba érdemes az eszközödet továbbfejleszteni, és milyen más funkciókkal szeretnéd bővíteni?

A jövőben úgy érzem, mindenképp szeretnék vagy ezzel, vagy hasonló projektekkel foglalkozni. A rehabilitáció tárháza minél nagyobb annál jobb, mert minden új megoldás új lehetőség, amitől hatékonyabb lehet a folyamat. A Senzo-t először a szenzoros térfelfedező formájában lenne érdemes továbbvinni, és arra ráépíteni a többi funkciót, párhuzamosan tesztelve és fokozatosan kialakítva ezzel együtt azt az elméleti és gyakorlati hátteret, amellyel ez oktatható lesz a látássérültek számára.

Az egyéni helyzetek sokszínűsége miatt, a rehabilitációs folyamat közben gyakran szükségszerű improvizálni a lehetséges eszközökkel, ez pedig új felhasználási módokat is kialakíthat, így csak ilyen tapasztalatokkal együtt állhatna igazán helyt a Senzo a hétköznapokban is.

Témavezető: Vető Péter DLA
Elméleti konzulens: Veres Bálint PhD
Szakmai konzulens: Leány Erika (Rehabilitációs tanár és gyógypedagógus, Vakok Állami Intézete, Országos Felnőtt Látásfelmérő Központ)
Fejlesztés, modellezés: Bodonyi Gyula, Fablab Budapest
Tesztelés: a Noppa csapata és a Vakok Intézete látássérült munkatársai


Az INCLUSIVE cikksorozat a MOME Transfer lab., a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem műhelyének együttműködésében jött létre, amely a design társadalomformáló szerepére hívja fel a figyelmet.

A MOME Transfer lab. (2012-2019) egy interdiszciplináris kutatási, alkotói és oktatási platform. A különböző szakterületek közötti átjárás és összefüggések mentén olyan tevékenységeket kezdeményez, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élő személyek társadalmi láthatóságát és önrendelkezését az inkluzív design eszközei által. A labor a magyarországi esélyegyenlőségi design jelentős csomópontja.

továbbiak
Harmónia és koherencia | Interjú Lengyel Mártonnal, az  URBA építészével
architecture

Harmónia és koherencia | Interjú Lengyel Mártonnal, az URBA építészével

Örülnek-e az építészek, ha kézjegyük felismerhetően végigvonul a portfóliójukon? Hogyan kommunikálható egy brand víziója a belsőépítészeten keresztül? Csupa izgalmas kérdés vetődött fel, miközben Lengyel Márton bemutatta nekünk az URBA építész stúdiót. Lengyel Márton és Vízkelety Rita korábban több szakmai formációban is részt vettek, mielőtt teljesen a saját útjukra léptek. Az
Tom Cruise X Elon Musk
vélemény

Tom Cruise X Elon Musk

Két ennyire vitatott személynek muszáj volt összetalálkoznia. Teljesítményüket kár tagadni – „a leistung-ot el kell ismerni”, csak hogy egy klasszikust idézzünk –, mégis mindkettőjük esetében tudunk olyan történetről, jellemvonásról, amely miatt nem lehet önfeledten rajongani értük. Tom Cruise egészen biztosan az egyik legnagyobb élő sztár a Földön; amibe belevág, tuti sikertörténet lesz.
Micromonumental Mapping | Fényművészet online
architecture

Micromonumental Mapping | Fényművészet online

A világjárvány egyik legizgalmasabb hozadéka, ahogy a művészeti alkotások a virtuális térbe költöznek. Most a Limelight, fényművészeti alkotócsoport munkáját mutatjuk be, amely eredetileg a lille-i operaházra készült, végül azonban a képernyőn valósult meg. A Limelight [https://limelightart.net] fényművészek alkotócsoportja, akik több mint 15 éve készítenek 3D vetítéseket, illetve fényinstallációkat,