Insta láv I Pócsik Olivér

„2018 augusztusában tettem ki az első kollázsomat az Insta oldaladalamra. Ezelőtt egyáltalán nem voltam jelen social media platformokon, sem magánszemélyként, sem művészként. Mindig is érdekelt a vizuális művészet, mozgóképpel foglalkozom a hétköznapi életem során is. Képeket digitális formában körülbelül 10 éve készítek és szerkesztek, viszont az előző munkáim soha nem követtek egyazon irányvonalat. 2018 nyarán körvonalazódott bennem először, hogy milyen úton szeretnék haladni és ekkor láttam elérkezettnek az időt arra is, hogy a késznek ítélt kollázsaimat megosszam a világgal.

Az első kollázsomat amúgy 13 évesen készítettem régi családi fényképekből és egy lomtalanításon talált képregényből, amiből körzővel kapartam ki a testnek szánt alakokat. Nem munkaként fogom fel, nekem a képek készítése egyfajta kikapcsolódás. Igyekszem pillanatnyi, de mindenki számára ismert érzéseket és hangulatokat közvetíteni. A képek stílusában különböző kor- és időszakokat keverek, ez a gyakorlat is a mindenkori aktualitást hivatott képviselni. Leginkább a plasztikus hatású olajfestmények szoborszerű, a kompozícióból kilépő alakjai inspirálnak.

Néhány kivételtől eltekintve nőszerűek a végső alakok, de valójában azt ábrázolják, ahogyan érzékelek másokat. Minden portré emberi stílusjegyek összessége, mint egy lélek-tervrajz. Legtöbb esetben elég pár másodperc ahhoz, hogy kialakuljon bennem egy kép valakiről, és eldöntsem, bizony kollázst fogok készíteni róla.

A tekintetek, pillantások különleges jelentőséggel bírnak a képeimben. Főleg az állatok szemeit tartom izgalmasnak, leginkább azokkal dolgozom, hiszen kifejezőek és mindig őszinte érzelmeket közvetítenek. Ahogy én is és a karaktereim, úgy a kollázsaim is változnak, fejlődnek, az újabb képeimen már több szemmel néznek rád. A számtalan szemábrázolás közül mindig csak egyetlen szem van az eredeti helyén, a többi segítségével más és más arcot ölt a karakter ezzel is utalva a számos szerepkörre, melyeket akarva-akaratlanul magunkra öltünk.

Véleményem szerint mindannyian kapcsolódunk egymáshoz egy rejtett szinten. Ez a kapcsolat időn, halálon, a természeten és akár a hétköznapi eszközökön is átível, amik körülvesznek minket. Ennek a sokféle alkotóelemnek az összessége tesz minket egy teljesen egyedi individuummá és bár egyediek vagyunk, sok azonos dolog jellemez minket, ezért gyakran használok visszatérő elemeket. Ilyenek például a vallással kapcsolatos részletek (többek között a töviskoszorú), melyek minden kollázsomban jelen vannak – bár nem tartom magam vallásosnak, kultúrateremtő és formáló ereje az emberiség történelmében vitathatatlan.

A képek általában kevert technikával készülnek. A háttereket sok esetben először vászonra festem és aztán fotózom le egyfajta első fázisként, máskor pedig digitálisan készül egy-egy háttérszín. Következő lépésként gyakran saját fotókat készítek és rejtem el őket a kép különböző pontjain, amennyiben a koncepció a fejemben ezt igényli. A barátaim gyakran meglepnek egy köteg divat magazinnal, amiket elég hamar képes vagyok konfettivé szabni, a részleteit pedig felhasználom szerkesztés közben. A végső képet digitálisan állítom össze.

Általában az éjszakai és a kora reggeli órákban vagyok a legaktívabb, a képeimet is ilyenkor készítem. A felhasználandó anyagok összegyűjtése után a koncepciótól függően egy-egy kép elkészítése 12-13 órát vesz igénybe. A források gyűjtése akár egy hétig is eltarthat. Ha nem találok pontosan olyan képet, ami a fejemben már a végleges helyét tölti be, én készítem el. Nem sietem el az alkotás fázisait, a legélvezetesebb része az, hogy én szabom meg, mikor ér véget.”

Nézzétek meg Olivér többi szuper képét is az Instagram-oldalán.

 


Insta láv rovatunkban az Instagramról szemezgetünk, nekünk tetsző, nagyon menő hype-tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.