Ivan & The Parazol I Exotic Post Traumatic

Az Ivan & The Parazol nincs könnyű helyzetben. A zenekar ugyan szuper sikereket ért el az utóbbi időben; koncertet adtak Amerikában, bejárták a legnagyobb showcase fesztiválokat, leszerződtek egy holland kiadóhoz, mindezt azonban nagyban beárnyékolja alapító basszusgitárosuk betegsége. Tarnai János sajnos jó ideig nem fog tudni velük újra a színpadon állni. Éder Krisztián, Ivánékról Amerikában készített összes fotójáról hiányzik az a jól ismert ötödik arc… Ez az a különleges, sírva vigadós, egzotikus poszt traumatikus állapot, amelyben aztán megszületett a banda, várva várt negyedik albuma.

A holland Butler Records gondozásában megjelent „Exotic Post Traumatic” című lemezen tíz, angol nyelvű dal hallható, melyek sokkal inkább a punk, a hardrock, a pszichedélia és a lebegősebb hangzás irányába mozdulnak. A stúdiózásban pedig olyan legendákat követett a zenekar, mint Frank Sinatra, a The Rolling Stones vagy éppen a Foo Fighters, ugyanis a Los Angeles-i EastWestben vették fel a lemezt. „Az amerikai kapcsolatainknak köszönhető, hogy adódott ez a lehetőség. Szerettük volna, ha az eddig megszokott körülményekből, dalírási metódusból kiugorva valami mást hozhassunk létre. Erre tökéletes terep volt az EastWest. Az adottságai és az emberek, akikkel ott dolgoztunk, a producerünkkel Willel karöltve kihozták a maximumot ebből az anyagból” – emeli ki Simon Bálint, dobos.

Nem reprodukálni szerettek volna valamit, hanem inkább elmenni egy olyan irányba, ami eddig még sosem jellemezte őket. A zenekar frontembere, Vitáris Iván szerint az első három lemez gyakorlatilag egy egységként is kezelhető, ki lehetne adni belőlük egy tökéletes válogatást. „Érezhető, hogy ezeknél tulajdonképpen egy lemezt írtunk, csak meg kellett szerezni a kellő tapasztalatot, majd megvárni, míg az kívánt eredmény végre megszületik. Az Exotic Post Traumatic nagyon más: hosszú dalszerzési folyamat, többszörös szelekció, és kísérletezés jellemzi szinte az összes dalt” – mondta el.

Ahogy az album dalai, úgy a vizuális megjelenés is teljesen eltér a korábbiaktól. Iván szavaival élve: sokkal harsányabb, és lezárja az első három lemezt jellemző inkább „beat”-es jólfésültséget.

A lemezborító

Az albumhoz a zenekarról Éder Krisztián készített fotókat Amerikában. „Mind a stílusa, mind a látásmódja nagyon bejött nekünk. Úgy éreztük, ez a világ nagyon illene az új lemezhez. Külön extra, hogy Krisztián kizárólag filmre fotóz, ami például nekem – hobbi fotósként –, nagyon tetszett” – jegyezte meg Iván.

A felvételek New York eldugottabb részein készültek. Coney Islandet kivéve, főleg olyan helyeken jártak, amik nem alap turista csomópontok, de ugyanakkor mégis egyértelműen felismerhetőek az utcák, a város.

 

A plakátok

Az április 8-án kezdődő tavaszi turné minden állomásához más-más plakát készült. Minden város esetében olyan grafikust kerestek, aki ott él, és bele tudja tenni a saját világát, így létrehozva valami teljesen egyedit. A grafikusok ebben a szellemben tulajdonképpen teljesen szabad kezet kaptak.

A londoni posztert Lydia Maltby készítette, a budapestit Szabó Levente, aki többek között a zseniális grafikával rendelkező Helikon zsebkönyveket is jegyzi, az amszterdamit pedig Sophia Mutiara. A párizsi plakát tervezése aztán picit másképp alakult. „Sokat gondolkodtunk, ki lehetne a grafikus, aztán csináltam, mondhatni viccből egy verziót az album borítójából, úgy, mintha egy oltár falán, az ólomüvegen lennének a szereplők, aztán ez annyira passzolt a párizsi koncerthez (Notre Dame, Sacre Coeur, gótika stb.), hogy végül ezt választottuk” – mesélte el nekünk Iván.

A májusi budapesti koncert plakátja a leghívogatóbb – narancsos-pirosas színek, iszogatás a barátokkal a Duna-parton. Ez talán nem is véletlen. „Az itthoni közönség gyakorlatilag olyan nekünk, mint egy nagy család, egy gyakran összejáró óriási házibulis társaság. Persze nagyon jó a fogadtatás külföldön is – az amerikaiak nagyon értik a zenénket, a csehek olyanok kicsit a rock zenével, mint a magyarok, meg tudnak őrülni rá, a hollandok, németek pedig szinte már szakértve jönnek a koncertekre, ők nagyon hűségesek egy-egy zenekarhoz. De itthon persze más. A nyelv, a közös lét összeköt minket, és ilyen csak itt van. Érdekes persze, amikor hasonlót érez az ember, messze a hazájától… valahol ez a csodálatos a zenében, hogy tényleg el tud feledtetni bármilyen társadalmi vagy egyéb különbséget” – jegyezte meg Iván.

 

Az Ivan & The Parazol 2019. április 8. és 18. között Németországban, Londonban, Párizsban és Amszterdamban turnézik, május 3-án pedig az Akvárium Klubban mutatják be a lemezt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.