A Fészek művészklub nevét mindenki ismeri (habár kevéssé köztudott, hogy a neve valójában betűszó: Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások), de én most egy másik pesti Fészekről akarok beszélni, egy jelentéktelen kis kávéházról az Andrássy út 81-ben, a Szív utca sarkán.
Megnyitásáról 1905 decemberében ad hírt a Magyarország című esti lap:
Eleinte semmi különös: 1908-tól a Budapesti Sport Club hivatalos székhelye, ami körülbelül annyit jelent, hogy edzés vagy verseny után oda járnak sörözni a focisták, később a terézvárosi autó- és motorversenyzők, végül az úszók is. Ám a közelben, a túloldalon ott az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde, közismertebb későbbi nevén a Képzőművészeti Főiskola, amelynek tanárai és diákjai az 1910-es évektől törzsvendégek lesznek a Fészek kávéházban.
Barcsay Jenő a Szabad Művészet folyóiratban 1954-ben emlékszik mesterére, Lyka Károlyra, a nagy művészettörténészre:
„Már mint idősebb növendék, fiatal művész, gyakorta együtt reggeliztem Lyka Károllyal a régi Fészek-kávéház asztalánál – itt is elbűvölt stílusa, gondolatainak tisztasága és mélysége. Nem bírtunk, nem is akartunk szabadulni tőle; (…) minden bajunkkal, panaszunkkal, problémánkkal bátran fordulhattunk hozzá. (…) Amikor társaimmal – Dési Huber, Domanovszky Endre, Gadányi Jenő, Borsos Miklós, Vilt Tibor – kiállítani kezdtünk, sok mindenféle bajunk volt (…) Lázár Béla [az Ernst Múzeum igazgatója] nem volt nagy barátja a forrongó fiataloknak és emellett a „gazdasági szempontoknak“ nagy jelentőséget tulajdonított… Elpanaszoltam a Fészek-kávéház meghitt asztalánál Lyka Károlynak bajunkat, hogy egyre komplikáltabbá válik kiállításunk ügye. Lyka atyai tekintettel, szelíd és mélytüzű szemével reámnézett és csak ennyit mondott: »Majd meghívom Ernst Lajost a Wagnerbe egy pohár sörre…«”
Lengyel József az I. világháborús állapotokat idézi Visegrádi utca című regényében: „A Fészek-kávéház (…) elég piszkos helyecske volt. A konyha melletti telefonfülke hemzsegett a rusznitól [svábbogár], de olcsó volt a műtej, a cikóriakávé, és néha jegy nélkül is lehetett kenyeret kapni. Nem is olyan kis dolog ez 1916-ban, a háború harmadik évében.”
Szinte jelképes, hogy a hivatalos művészképzés fellegvárával jóformán szemben, a túloldalon ütnek tanyát a legmodernebb, akkor még érthetetlennek, polgárpukkasztónak talált irányzatok élharcosai: itt tartják a MA és a 100% című lapok szerkesztőségi üléseit. A MA 1916-ban a betiltott Tett helyett született, és 1925-ig élt. Munkatársai közül a legismertebbek: Bortnyik Sándor, Déry Tibor, Gulácsy Lajos, Illyés Gyula, Mattis Teutsch János, Moholy-Nagy László, Tihanyi Lajos, Uitz Béla
Emlékezéseikben szinte mindannyian fölemlegetik az Andrássy úti kávéházat. Bortnyik egy nagyinterjúban meséli:
„A megismerkedés után Kassák eljött hozzám a feleségével és Újvári Erzsivel, a húgával. Meglátták egy képemet, nem emlékszem a címére, de munkásokat ábrázolt. (…) Kassák felajánlotta, hogy legyek a lap munkatársa, s attól kezdve a MA tagja voltam. 1918-ban jelent meg az első rajzom a lapban. (…) nem volt semmiféle kötött szervezeti forma. Kassák volt a lap szerkesztője, s mi körülötte voltunk. Az egyetlen feltétel az volt, hogy mi, a lap munkatársai olyan munkát csináljunk, ami Kassáknak tetszik. (…)
Rendszeresen, minden este találkoztunk a (…) Fészek kávéházban. Itt beszéltük meg a dolgainkat, minden áldott nap ott voltunk. Tehát úgy is mondhatnám, itt folyt a csoport szervezése. Kassák itt adta megbízásait, aszerint, hogy mire volt szüksége a lapnak. (…) Az emberekbe – és főleg az írókba – ekkor már beidegződött, hogy a MA a legradikálisabb és legforradalmibb lap a művészetben és a világnézetben is.”
A 100% című irodalmi, művészeti és politikai folyóirat a Horthy-korszak leghosszabb életű legális kommunista lapja volt. 1927 szeptemberétől 1930 augusztusáig jelent meg. Verseket, esszéket, szociografikus riportokat és novellákat közölt. Sok mára méltán elfeledett szerző mellett olyan munkatársak is írtak bele, mint Madzsar József és Nagy Lajos vagy az emigrációban élő Gábor Andor és Lukács György. Szerkesztője, Tamás Aladár szerint „Nagy Lajos, aki a 100%-nak igen erős támasza volt, minden szombat este megjelent összejöveteleinken a Fészek Kávéházban három éven át”.
1929-ben a Színházi Élet közölte ezt a fényképet a megújult, modernizált kávéházról, fentebb emlegetett hőseink ezek között a díszletek között tervezték-élték a művészet forradalmát. Szélpál Árpád (1897–1987) újságíró, a MA és a későbbi Munka-kör tagja, 1938-tól a Népszava párizsi tudósítója, 1970-ig a francia rádió magyar osztályának munkatársa egyik versében így idézi föl a szegény festők, írók Fészek-beli testvériségét:
Ha
verset írnék
mint valaha
mikor még élt Kassák
és megjelent a MA
ha
a Fészek kávéház asztalán
gyöngyözne hat vizespohár
kérek egy feketét mondanám
és rámmosolyogna Simon Jolán
verset írnék mely éget lázit
rímtelen
a hirdetőoszlop megindulna
velem
ellenem
a kérdés a felelet
a plakát
jogot kenyeret
és a Szív utca sarkán
megosztoznánk négyen egy almán
Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész Hype-sorozata. Írásaival kicsit visszarepülhetünk az időben, és leülhetünk egy-egy művészi asztaltársasághoz valamelyik pesti vagy budai kávéházban. Grafikák: Bárdos László