Kérlelhetetlenül fekete-fehér

Csepregi János legutóbbi, Morgenstern tiszta papírra – 1942 című könyvében a kivándorló magyarokat, társadalmi és családi béklyókat, illetve a rákkal való küzdelmet veszi górcső alá. Egy igazán merész és mély verseskötet ez. Nagy Kincső fekete-fehér, kivételes illusztrációi pedig tökéletesen kiegészítik, néhol szükségszerűen megtörik a sorokat. Ott, ahol kell.

Nagy Kincsőt egyik grafikus barátja ajánlotta a NOW Books & Music kiadónak a kötet megtervezésére, mert tudta, mennyire szeret kísérletezni könyvtervekkel. Nagyon bátran nyúlt hozzá Kincső Csepregi János verseihez is. A kép és a szöveg külön-külön és összhatásában is nagyon eredeti – személyes és ugyanakkor nagyon provokatív.

„nem a betűk nem a szavak a jelentés
valahol szétkapcsolták a szerelvényt
valahol más irányt kapott ugyanaz az erő
egy másik napon
egy másik részében az életednek
nélküled”

János versei nagyon mélyre visznek… Mennyire kellett neked is ebben, illetve a saját érzéseidben elmerülni ahhoz, hogy illusztrációkat tudj készíteni hozzájuk?

Amikor először találkoztam a szöveggel, még jócskán szerkesztés alatt volt az egész, de rögtön azonosulni tudtam vele, pont a versek mélyebb rétegei miatt. Valahogy úgy éreztem, történeteket mesélnek el az egyes versciklusok, és már olvasás közben erős vizuális élményként tudtam átélni őket.

János egy interjúban azt mondta: „komoly harc volt köztünk, hogy a képi világ akár merészen is menjen neki a verseknek, bontsa meg egy-egy mű egységét, hogy szöveg és kép reflektáljanak egymásra”. Számodra milyen, mennyire volt könnyű vagy nehéz a közös munka?

A harcra nem emlékszem (mosolyog). Jánossal szuper volt együtt dolgozni! Végtelenül megbízott bennem, amiért olyan szabadság-élményem volt, amit rendkívül ritkán szoktam érezni egy-egy projekt kapcsán. Az elején inkább küldözgettük egymásnak az ötleteket, később hetente ültünk le az addig elkészült oldalpárokat átnézni. Volt, hogy órákon át beszélgettünk, finom limonádét szürcsölve a napsütésben, könnyed, sőt, vicces beszélgetésekbe bonyolódva az amúgy rettentően mély és komoly témákkal kapcsolatban. Ez egy igazán különös kaland volt!

Mennyi ideig készültek az illusztrációk, a teljes könyv design-ja?

Az első verseket a megjelenés előtt már fél évvel elolvastam, akkor el is kezdtünk vizuálisan építkezni, ötletelni. De ha szigorúan vesszük, akkor az utolsó három hónap volt az, amikor napi szinten foglalkoztunk a kötettel. Az intenzivitás ellenére is elég kötetlen volt a munka, a NOW Books & Music ugyanis nem egy klasszikus kiadó, inkább gerillában dolgoztunk.

Tulajdonképpen mindegyik rajzod eléggé más, a versekhez mérten térnek el, mégis, valahogy nagyon egységesek. Mi az, ami a leginkább inspirált az elkészítésük közben, akár a verseken kívül is? Szerinted hogyan állnak össze mégis „egy képpé”?

A tervezés során mindig maguk a versek jelentették a fő inspirációt. Azt a célt tűztem ki, hogy a vizuális elemek erősítsék egymást, kommunikáljanak, esetleg hozzá tudjanak adni a versek tartalmához, vagy tükröt tartsanak az olvasónak. Minden egyes oldalpárról beszélgettünk, a közös beszélgetések során formálódtak véglegessé a vizuális elemek. Így minden oldalpárnak, versnek saját karaktere lett. A kötet emellett öt versciklusból áll – öt különböző történet –, így a vizuális részek technikai megközelítése, koncepciója, hangulata ennek megfelelően változik. Az egységes képet maga a kötet kísérleti jellege adja, és az az őszinteség, ami a versek témájából adódik – anya elvesztése, családi tabuk, stb.

János melyik verse, versciklusa fogott meg a legjobban?

A Szublimál versciklus. Nagyon mély sebeket feszegetnek a versek, és hiába olvastam őket megszámlálhatatlanul sokszor, még mindig hatással vannak rám. Ehhez is készült a legkönnyebben a vizuális világ, úgy éreztem, hogy a finom fogalmazással összhangban finom, egyvonalas illusztrációkkal tudom legjobban erősíteni a felszín alatti feszültségeket.

A soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem tervezőgrafika szakán végeztél, diplomamunkád a Harry Potter-sorozat redizájn-ja volt, amit aztán sokan felkaptak. Itt már esetleg el is dőlt, leginkább könyvillusztrációval szeretnél foglalkozni? Jelenleg min dolgozol? Jövőbeni tervek?

A könyvek tervezését szenvedélyesen szeretem, a vizuális kísérletezés pedig a másik gyengém. Jelenleg amúgy egy stúdiónál dolgozom, ahol napi szinten arculatokkal foglalkozom, UX/UI projektekkel, és emellett vállalok kisebb szerelem-projekteket, mint például az őszi irodalmi fesztivál, a TXT Pest megjelenése.

Nagy Kincső további munkáit a Behance oldalán nézhetitek meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.