Egyik kedvenc márkánk és játékunk a Lego. Több szempontból is óriási érték ez a játék, ami közhely, de tényleg nem csak gyerekeknek való. A digitális technológiák fejlődésével és terjedésével a cégnek volt egy rövidebb válsága, de az elmúlt évtizedben egyértelműen kiderült, hogy nem hogy túlélte, de óriási sikereket ért el, ügyesen kapcsolódott a kortárs trendekhez, sikeres filmek, videójátékok és a popkultúrához kötődő szettek pörögtek a neve alatt. 2006 és 2016 között megötszörözte forgalmát, és 2015-ben a Fastcompany a “Játékok Apple”-jének nevezte a márkát.
Az elmúlt néhány évben aztán újra esni kezdtek az eladások, amire most a cég egy kiterjesztett valóság alkalmazással válaszolt, amelyet most csütörtökön mutatott be.
A Lego Hidden Side alkalmazással az általunk épített fizikailag is létező nyolc szettel tudunk összekapcsolódni, hogy megkezdjük a szellemvadászatot. Elsőre meglepő lehet, és valóban furcsa elképzelni, hogy a gyerekek (és játékos felnőttek) egyik kezükkel a mobil eszközön a virtuális világban, másik kezükkel a valóságban játszanak.
Az eddig általam olvasott vélemények meglepően negatívan írják le a koncepciókat, de úgy látom, olyan jellemzőket várnak el tőle, amelyet más sem teljesen analóg, sem digitális játékok nem valósítanak meg maradéktalanul.
A Fast.Company hasábjain Mark Wilson példaul maximálisan túlkapva a helyzetet, azt állítja, hogy ez a kevert valóság koncepció nem felel meg bostoni egyetemen oktató professzor Peter Gray öt pontjából egynek sem, amellyel a “játék” defínióját megalkotta. A pontok;
- a játék általunk választott és általunk irányított kell legyen
- a játék olyan tevékenység, amely során fontosab a tartalom és “üzenet”, mint hogy végezzünk vele mint egy feladattal
- a játéknak van struktúrája és szabályai de azok nem fizikai szükségszerűségből fakadnak, hanem a játékos fantáziájából
- a játék fantáziára alapul, absztrakt, és eltávolodik a valóságtól
- a játék aktívés éber tevékenység, de nem lehet feszült
Nos, szerintem ezen öt pontnak nagyon kevés általunk gyerekkorunkban játszótt játék felel meg, és azt sem értem, hogy ha kifordítjuk a perspektívánkat és azt állítjuk, hogy ez egy szipmpla játék alkalmazás, amely a fizikai valóságba terjed ki, és valódi, kézzel játszható elemekből áll, akkor az miért rossz.
