Az egyetemen marketinget tanult, de hamar visszatalált gyerekkori szenvedélyéhez, a rajzoláshoz: Simona Čechová szlovák illusztrátor azóta is a különleges karakterek és fantáziavilágok vizualizálásának él. Többek között készített már illusztrációt a Forbesnak, jelenleg pedig a harmadik mesekönyvén dolgozik. Illusztrátorrá válásáról, a megrendelői és szerzői munkák tökéletes egyensúlyáról, és – az egyik könyvének is témát adó – hobbijáról, a méhészetről beszélgettünk.
Weboldalad tanúsága szerint 2010-ben az angliai Bedfordshire egyetemén hallgattál reklámtervezést, majd 2011-ben már a skóciai Edinburgh-ben tanultál nemzetközi marketinget. Ilyen tanulmányok után hogyan kötöttél ki az illusztráció sokkal kevésbé marketingorientált világában?
Már gyerekként szeretem rajzolni, de a családomban a művészetekre nem úgy gondoltak, mint amiből meg lehet élni. Nem tudtam, hogy lehetne ez is a foglalkozásom. Azt hittem, az illusztrátorokat fontos emberek választják ki nagy körültekintéssel arra, hogy ez lehessen a munkájuk, hogy meglegyen a privilégiumuk arra, hogy rajzoljanak. Vicces és szomorú is ez egyben: hatévesen elérhetetlennek tűnt az álmom, és nem volt mellettem senki, aki megmondhatta volna, hogy nem az.
Ma már tudom, hogy bármi lehetsz, ha igazán akarod. Mindennek következtében ugyanakkor a középiskola befejeztével fogalmam sem volt, hogy mihez kezdhetnék az életemmel, hogy miből éljek majd meg. Őszintén szólva eléggé elveszett voltam. Azért esett a választásom a designra és a marketingre, mert úgy gondoltam, az alkotásban, a gondolkodásban és saját utad kialakításában szabadságot kaphatsz. A tanáraimnak köszönhetően találtam vissza régi szenvedélyemhez, a rajzhoz. Befejeztem tanulmányaimat Nagy-Britanniában, hazaköltöztem Szlovákiába, és azóta sem fejeztem be a rajzolást.
Színezőket és gyerekkönyveket illusztrálsz, a Forbes-hoz hasonló magazinoknak rajzolsz, valamint reklámokat és csomagolásokat tervezel. Ezek közül mi áll hozzád a legközelebb?
Mind fontos nekem. Egy könyvet illusztrálni nagy munka, amely akár hónapokig is eltarthat. A lapkiadásban és a reklámok világában mindennek gyorsan meg kell lennie, nagyon kevés az idő mindenre. Megőrülnék, ha csak a reklámiparban dolgoznék és egyik munkából ugranék fejest a másikba… De akkor is, ha csak könyveken dolgoznék és évekbe telne látni a munkáim gyümölcsét. Az, hogy mindkettőt csinálom, egyensúlyt hoz az életembe. Így van értelme az egésznek.
Munkáidon látszik, hogy szívesen kísérletezel különböző hangvételű, vizuális nyelvű világokkal. Hogyan írnád le saját stílusodat?
Ez így van, nincsen egy tiszta és könnyen leírhatóan egységes stílusom. Ez azért van, mert minden munka más, más a célcsoportja, másféle üzeneteket közvetít, másfajta embereket, szervezeteket képvisel. Ezért gondolom azt, hogy minden ilyen megbízás másféle vizuális nyelvért kiált. Épp ezért abban sem vagyok biztos, hogy le tudnám írni a stílusomat, már ha van. Bizonyos értelemben véve a munkám természete határozza meg a stílusomat: attól függ, analóg vagy digitális módon dolgozom-e. Az analóg a természetes világom, amelyben szeretek minimalistább lenni, békésebb színösszeállításokat használni. A digitális világom kicsit más, játékosabb, teli van friss, intenzív színekkel. De nagy általánosságban az egyszerűséget kedvelem.
Kreatív folyamataid során milyen arányban használsz analóg, illetve digitális technikákat?
A munkamódszerem nem túl szigorú. Néha vázlatokat is készítek, néha egyenesen a végleges verziót kezdem el rajzolni. Vázlatokat iPaden szoktam készíteni még akkor is, ha a végterméket ceruzával rajzolom papírra. Hasznos eszköznek tartom, gyorsan tudom felskiccelni így ötleteimet.
Említetted, hogy a mindennapi dolgokban találod meg a szépséget, és hogy a hobbijaid közt a városok felfedezése és a hegymászás mellett a méhészkedés is ott van. Mi inspirál legjobban a munkádban ezek közül?
Illusztrátorként az ember alapvetően valaki másnak dolgozik. Volt egy pont, amikor elkezdtem vágyni arra, hogy valami olyat is alkossak, amiben az ihlethet meg, ahogyan a saját életemet élem. Bár nem vagyok író, ekkor született meg első gyermekkönyvem ötlete. A méhészet a szenvedélyem, így az első könyvem, a Joe the beekeeper (Joe, a méhész) egy Joe nevű emberről szól, akinek életében a méhek visszafordíthatatlan változást okoznak. A Frankie from the compost pile (Frankie a szemétdombról) a második könyvem: egy apró, látszatra haszontalan kis kukacról szól, aki keresi életének értelmét. Most már a harmadik könyvemen dolgozom, amely az ismeretlentől való félelemmel és saját magunk másokkal való elfogadtatásával foglalkozik. A főszereplő egy kis denevér lesz, a címe pedig Don’t be scared of Ella (Ne félj Ellától!).
Mesélnél egy olyan projektedről, amely kihívás vagy különösen izgalmas volt számodra?
Michal Hvorecký könyve, a The painter and the boy – summer at Fulla’s (A festő és a fiú – nyár Fullánál) ilyen volt. A kötet az egyik legismertebb szlovák festőművészről, Ľudovı́t Fulláról szól. A harminckét oldalas kötet illusztrálásához nyitottan kellett hozzáállnom, hogy teljes életművét méltó módon reprezentálhassam benne.
Többfunkciós tréningközpont Tychy-ben
Köszi, korona! – 5. rész | wonderLAB
