Mozgó plakátok

Fekete-fehér kontrasztra épülő, két- és háromdimenziós térben átalakuló tipográfia, különböző hangokkal, zajokkal társítva. Hegedűs Vince plakátjait a minimalista, kísérleti és újszerű formavilág jellemzi, amelyben a megjelenített szavak néhol súrolják már az olvashatóság határát, teret adva a jelentéstartalom újragondolásának.

Vikárius Réka írása

Nagyon érzékenyen nyúlsz a formák és betűk társításához, amelyek mozgásuk révén olyan módon alakulnak át, hogy megjelenítsék egy szó vagy gondolat jelentését. Mi alapján határozod meg, hogy éppen melyik szót akarod felhasználni? Ez a folyamat mennyire köthető a személyes tapasztalataidhoz?

Leggyakrabban véletlenszerűen választom ki a szavakat, de előfordul, hogy a Blank Poster nevű Instagram oldal heti kiírt szavára készítek plakátot. Ez egy olyan „virtuális plakátgaléria”, akik hetente meghirdetnek egy random generált szót, amelyre designerek elkészíthetik a sajátjukat, kedvenceiket pedig később megosztják oldalukon vagy akár tényleges kiállítás keretében. A FORGET című plakátom volt az első, amit a Blank Poster-re készítettem, itt a koncepció egy elmosódott effekt használata volt, ami tükrözi a szó jelentését, torzítva magát a szót. Formai kialakításában az az érdekes, hogy nincsenek benne görbék, az egész csak egyenes vonalakból áll, amelyek el vannak csúsztatva, ez adja a zajos hatást. Egyébként nincs egy konkrét bevált folyamat, ami alapján készítem a plakátokat, teljesen változó: van, hogy hamarabb jut eszembe maga a mozgás vagy egy forma, amire illik egy adott szó, amivel aztán azt összekötöm. Emellett meg többször előfordult már az is, hogy személyes érzelmi kötődés, illetve esemény által inspirálva választottam szót vagy kifejezést, de nem ez a meghatározó. Készítettem plakátot utazás előtt is, a város sajátos jegyeivel: ilyen volt például a barcelonai plakátom, ahol egy mozaik effektet használtam, reprezentálva Gaudí jellegzetes formavilágát.

Munkáidban tudatosan elkerülöd a különböző színek használatát. Miért a fekete-fehér kontraszt alkalmazását helyezed előtérbe?

A munkáimon kívül, többek között az öltözködésben is kerülöm a színeket. Ennek elsősorban nem esztétikai, inkább funkcionális okai vannak: leegyszerűsíti a mindennapjaimat és könnyebben tudok koncentrálni a számomra fontosabb dolgokra. Míg az öltözködés terén meghozott „döntés” teljesen tudatalatti volt, munkáimban annál inkább tudatos. Ezt a kontrasztot tartom a legelemibb színkombinációnak: egyszerűségével, sematikusságával nem veszi el a hangsúlyt a tényleges tartalomról, a mozgásról, a tipográfia formaiságáról. Alkotóként így én is jobban tudok koncentrálni a grafikai elemekre. Úgy gondolom, hogy több színt használva megváltozik a vizuális élmény, az összhatás, így pedig a formaiság háttérbe szorul. A fekete-fehér, a maga időtlen esztétikájával, mindig releváns marad a folyamatosan változó grafikai trendek mellett.

Munkáidban észrevehető a médiumokkal való fokozatos kísérletezés: a statikus megoldásokból átváltottál a mozgó plakátokra, amelyek már nem csak a vizuális, hanem az auditív ingerekre is hatással vannak. Milyen indíttatásból kezdtél el kísérletezni a grafika és hang társításával? Milyen más kísérleti megoldásokban gondolkodsz még?

Kísérletezés céljából kezdtem el kinetikus plakátjaimat hangokkal, hangelemekkel kombinálni. Nem találkoztam még ilyen plakátmegoldással, és érdekesnek tartom, ahogyan a tipográfia reagál a különböző hangokra, vagy kísérik a mozgást, ezzel új élményt nyújtva a befogadónak. Az első ilyen plakátom a FRACTAL című, ahol a tipográfia kiegészítő elemként szolgál, a többi grafikai elem zajszerű mozgatása és hasonló hanggal történő párosítása volt a cél. A két komponens kombinációja egy újszerű, drámai hatást nyújt, az eddigi megszokott statikus vagy hang nélküli plakátok mellett.
Jelenleg legjobban az interaktivitás bármilyen kreatív formája, a virtuális valóság, creative coding valamint a kiterjesztett valóság alkalmazása érdekel. Ezen módszerek használatával egy teljesen új szintre lehet emelni a tervezőgrafikát és kísérleti tipográfiát.

A folyamatos kísérletezés ellenére formai megfogalmazásod felismerhető és következetes: plakátjaid valamilyen tipográfiai játékra épülnek, amelyek letisztult, egyszerű és szimbolikus jelentést hordozó formákkal egészülnek ki. Van-e olyan művész, akinek munkássága hatással van alkotói szemléletmódodra, kit tekintesz példaképednek?

Nem tudnék egyetlen művészt kiemelni, jelenleg leginkább a DIA Studio munkássága inspirál. Ők egy két főből álló grafikai stúdió, akik a legtöbb kliensnek készített arculatukat kifejezetten a mozgásra építik és az elmúlt időben eddig nem megszokott módon reformálták a kinetikus tipográfiát. Persze folyamatosan figyelem a nemzetközi szakmai portálokat, valamint social media platformokon is aktívan követem más szakmabeliek munkásságát.

Mivel foglalkozol még a plakáttervezés mellett, melyek a jövőbeli terveid? Láthatunk-e még tőled további mozgó plakátokat?

A hétköznapokban alkalmazott grafikával foglalkozom, emellett pedig több projekten dolgozom csapatokkal és egyéni szinten is, animáció, 3D, illetve applikáció fejlesztés területein. Néhány plakátom pedig bekerült a nemsokára megjelenő Typography on Screen című könyvbe, a Sandu Publishing kiadásában. Ez egy különböző grafikusok munkáiból összeállított gyűjtemény lesz, a webdesigntól a motion design területéig mindenből, ami a tipográfiával kapcsolatos és képernyőn történik.
A mozgó plakát projektemet továbbra is szeretném folytatni, számomra ez mindenképpen szükséges gyakorlás és fejlődés céljából. Igyekszem folyamatosan megújulni és újat mutatni egy egyébként könnyen kimeríthető témában.

Vince néhány plakátja november 22. és 29. között lesz látható a második alkalommal megrendezett PosterFest 2018 eseményén, olyan pályakezdő és már elismert grafikus művészek munkái mellett, mint többek között Farkas Anna, Nádai Ferenc, Antal Pál vagy Dan Reisinger.

Kövessétek Vince izgalmas grafikáit Instagram és Behance oldalán!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.