Művészpáros | Góg Angéla és Forrai Ferenc

Művészpáros | Góg Angéla és Forrai Ferenc

Az egyik hadar, pattog, csapong, a másik megfontolt, halk, szemlélődő. Nagyon jól kiegészítik egymást. Pont így kerül minden a helyére. Patikamérlegen kimért szenvedély. 10 dkg szeretet. Csakis a legjobb fajtából.

//TALÁLKOZÁS//

Angi: A régi Ponton Galériás találkozónktól kezdve sokat ültünk a Duna-parti padon és rozé mellett fejtettük meg az életet. Épp innen kaptam a becenevemet, a Rozit is Ferkótól, amit már sokan mások is átvettek. Az egész egyetemi éveim alatt és azóta is állandó szereplői vagyunk egymás életének és munkáinak.

Ferkó: Tizenegy éve futólag találkoztunk néhány alkalommal: MOME, közös barátok, baráti összejövetelek…, majd egy kiállításon a Ponton Galériában kezdtünk el beszélgetni, amiből hajnalig tartó tánc lett, majd folytattuk a beszélgetést hazafelé a Duna partján. Budapesti bringázások, nagy beszélgetések a parton, fröccsözés, felfedezések, utazások, nevetés, együtt… Majd barátként és alkotótársként egyre mélyebb és erősebb lett a kapcsolatunk. Ami jó, mert Rozival jó. Az évek során már-már családtagnak számítok…

//ALKOTÁS: EGYÜTT VAGY KÜLÖN//

Angi: Ismerjük egymás munkáit. Tudjuk, ki min dolgozik és gondolkozik. Fontosnak tartjuk egymás véleményét. Előfordul, hogy egy-egy munkánál csak rá kell böknöm, melyik maradjon (ezeket a feladatokat nagyon élvezem), de van olyan is, ahol az ötletet osztjuk meg egymással, hogy egyáltalán belekezdjünk-e az adott dologba. Szóval, sok állomáson és szakasznál fontos, hogy beszélgessünk. Ez nálam könnyen megy, mert folyamatosan tudok beszélni és a munkáimról ötletelni, hol egy kávézóban, hol egy bolhapiacon. Ferkó számára fontos, hogy erre nyugodt idő jusson, így a hétköznapi közös ebédeken vagy futó találkozókon kívül vannak esték, amiket erre szánunk. Ilyenkor sokat haladunk. Ferkó felel kezdetek óta a munkáim vizuális megfogalmazásáért és az arculati megjelenésekért. Végig segítette az útkeresésem: formatervezőként a Sula táska brandem, a kávézónk és végül a food design munkáim hátterét is ő biztosította. Szuper végignézni, hogy ez a metamorfózis és váltások hogyan jelennek meg Ferkó munkáin keresztül is. Ami biztos, Ferkó által válhatnak a munkáim teljessé: a kiállításaim érthetővé, a kutatásaim olvashatóvá és az ötleteim még szerethetőbbé. Az én szerepem Ferkó munkái során az a kiegészítés, amivel egyes kiállításának megnyitója teljesebbé válhat. Ehető kiegészítés a témájához, üzenetéhez. Ez a munka hol erőteljesebben, hol visszafogottabban jelenik meg. De évek óta izgalmas feladat (és mondhatni az első lépéseimet is meghatározta a food design felé), amikor az ő képeihez, grafikáikhoz tervezhettem és mai napig tervezhetek. Kedvencem a Teri Feri sorozat „mi” képéhez tervezett tombolaszerelem sütemény. Aminek csomagolását már ugyancsak Ferkó készítette… Látható, hogy egy folyamatos oda-vissza egymásra hatás folyik közöttünk.

Ferkó: Több változat és megosztás van a munkák között, de valamennyire mindig részesei vagyunk egymás munkájának. Van, hogy nem közvetlenül a munkával, hanem csak támogatással, vagy egyéb feladatok elvégzésével. Ami fontos, hogy sokat beszélgetünk a munkák közben és meghallgatjuk egymás véleményét. Ami sok esetben nagy vitákat eredményez, de nagyon sokat segít abban, hogy sikeresek legyenek az egyes projektek. A tipográfiáimon és az egyéni projekteken önállóan dolgozom. A végeredményt minden esetben Rozi látja a legkorábban. Némely esetben a munkák létrehozása, alakulása, folyamata közben is látja a folyamat egyes állomásait. Ezen folyamatok közben fontosak a beszélgetéseink. Beszélünk a megvalósításról és a megoldásról… Támogat, segít az egyéb mindennapi teendők ellátásában, hogy a feladatra tudjak koncentrálni. Emellett elviseli a nehéz természetemet, amiért nem lehetek elégszer hálás. Olyan projektek esetében, amiket kiállításon is bemutatok, abban segít, hogy az általam elképzelt formában tudjam fogadni a kiállítás látogatóit. Az évek során fontossá vált mindkettőnk számára, hogy a látogatók fogadása a kiállítás szerves része legyen. A feldolgozott témához való kapcsolódást már ezzel is segítjük: tér kialakítása, tárgyak, ital és ételek együttese, ami segít a dekódolásban vagy csak pusztán az esztétikum befogadásában. Rozi céges arculatát és az egyes munkák grafikai-vizuális megjelenését én tervezem, így ilyen formában részese vagyok az önálló munkáinak is. Emellett támogatom személyemmel és ötleteimmel, amennyiben a projekt vagy Rozi kívánja. Aktív tervezőként, tapasztalataimmal és szaktudásommal a mai napig segítem az egyetemi munkájában is. Támogatom a mindennapi teendőkben – ahogy ő is teszi – is, hogy koncentráltan tudjon a feladatán dolgozni. Az évek során összeszokott párossá váltunk. Ismerjük egymás ritmusát, figyelemmel vagyunk egymásra. Ahogy az előzőekben is írtam, nagy az összefonódás, átfedés a munkáink során. Rengeteg közös projektünk volt már és egymás kiállításaiban is tevékenyen segítjük egymást. A közös nagy megbeszélések amúgy többnyire nálam, a műhelyszobámba zajlanak. Ideális helyszín: nagy rajzasztal, eszközök… Azok a munkafolyamatok is nálam történnek, amikhez rajzolni, vágni, festeni kell. A digitalizálás és a számítógépes munka is nálam zajlik. A food design azon részéhez, amikor sütni és főzni kell, az Rozi műhelykonyhájában történik. Az egyéb megbeszélések, ötletelések bárhol: helyszínen, bringázás közben, fröccsözés-étkezés közben…

Az eddigi közös munkáink szép sorban a következők:

Műhely
2011-ben Rozi, nővérével – Emese – és édesanyjával – Ibolyka – megnyitották a kávézójukat, ami egyben galériaként is üzemelt. Egy olyan közösségi térré vált, ahová jó volt betérni: kiállításokra és egyéb tematikus rendezvényekre, vagy akár egy jó beszélgetésre. A közös munkánk szempontjából egy nagyon fontos állomás volt a Műhely Kávézó és Galéria. Együtt hoztunk létre egy szuper közösségi teret. Ibolyka a belső teret álmodta meg, aminek a kialakításában a mesteremberekkel együtt mi is segítettünk. Eme szervezte az eseményeket és a kiállításokat, forgatta és vágta a kiállítások filmes beharangozóját. Rozi feladata volt a tematikus rendezvényekhez kapcsolódó vendégvárás. A Műhely grafikai arculatát és az egyes események megjelenése az én feladatom volt. Mindemellett közös nagy ötletelések, beszélgetések és viták során alakult ki minden egyes részlete a számunkra fontos közösségi térnek. Amiben még sok más barátunk is segített. A Műhely amiatt is fontos volt számunkra, hogy nagyon sok barátság és későbbi munkakapcsolat alakulhatott ki.

T mint Teri
Nő és férfi. Teri és Feri. Évek során lejegyzett szerelmi életem, rajzolt tipografikai naplóbejegyzéseim. A sorozatot az évek során ezidáig három alkalommal mutattam be. Először 2011-ben a szülővárosomban, Szekszárdon, majd évekkel később két alkalommal Budapesten. A budapesti kiállításokon Rozi is részt vett: első alkalommal egy ékszert és egy süteményt, míg a második alkalommal a Tombolaszerelem süteményt tervezett a sorozatomhoz.

Sula
Rozi táskakollekciója. Táska tervezése és kivitelezése mellett Ferkó tervezte a márka arculatát.

10 dkg szeretet
Egy szerelem projekt, ami az egymás iránti szeretetről szól. Ember és ember… Aminek az új megjelenési lehetőségein és folytatásán folyamatosan dolgozunk.

Moholy-Nagy Díj 2016
A díj átadására rendezett eseményre az egyetem Rozit kérte fel, hogy egy különleges „süteménysorral” lepje meg a díjazott Nádasdy Ádámot és a vendégeket. Egy bonbonsort terveztünk, ami a rendezvényen egy vers formájában jelent, amihez a díjazott számára egy külön tárgyat is terveztünk.

DT
A Design Terminál megbízása Rozi részére: tematikus vacsora és rendezvény tervezése, amiben Ferkó a grafikai tervezést végezte.

Tíz nő és egy férfi
A tavalyi évben Rozival együtt 10 alkotótársat kértem fel egy közös kiállításra, ami még az idei év augusztusáig látogatható a szekszárdi Bormúzeumban

Az emlék íze
Rajzos történetek ITT, a HYPEANDHYPER oldalon

PRIZMA
Jeles napok, jeles személyek, történetek, sütemények, rajzok a Good Food magazinnak

Körforgó
Egy következő munkatervem, ami az idén tavasszal indul. Amiben Rozival és velem együtt nyolcan veszünk részt.

//INSPIRÁCIÓ//

Angi: Az a legnagyobb erényünk, hogy nagyon különbözünk. Ezt tartom a leginspirálóbbnak. Míg én pörgök, hadarok, rohanok, kapkodok, érzelem-kinyilvánítok és ezerrel ötletelek, addig Ferkó nyugodtan, megfontoltan, visszafogottan és halkan elemzi a dolgokat. De valahogy ettől az ellentétes energiáktól tudjuk igazán inspirálni egymást. Nekem néha jól jön egy kérdés, hogy lenyugodjak és átgondoljam az ötleteimet, Ferkónak pedig úgy érzem az én energiám, vibrálásom sok erőt ad. Amikor már megkérdőjelezné a világot, akkor ott vagyok, és vagy elterelem a figyelmét a dolgokról, vagy épp az én hozzáállásommal mutatok meg más válaszokat. Az ösztönzés, melyet mindketten megkapunk a másiktól, minden munkánkon látható és észrevehető. Nekem az egyik legkedvesebb a 10 dkg szeretet projekt, melyen látszódik ez a kettősség is: egyszerű gondolat, ami tele van érzelemmel és ehhez az út a tömör megfogalmazás.

Ferkó: Rozi a pörgő, pattogó, hadaró része a kettőnk munkájának. Vibrál, mondja, csak mondja az ötletáradatot, beszéd közben áll össze számára a kép. Ha netán zsákutcába kerül, nem adja fel, újratervezi és megkeresi a megoldást. Rozi a közvetlen, kapcsolódó. Könnyen hoz létre kapcsolatot, én zártabb és szemlélődőbb vagyok. Sokat segít abban, hogy nyissak az emberek felé. Megnevetett és így jó, jó vele az ötletelés. Én a megfontolt, higgadt, mindenre kiterjedő alaposságommal és türelmes kutatásommal veszem ki a részem. Mielőtt elkezdjük a tervezést, műveleti sorrendet építek fel, egy rendszert, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni, átlátható legyen a folyamat. Így tudjuk az adott témát mindenre kiterjedően feltérképezni és egyre tömörebben és lényegre törőbben megfogalmazni. Az átlátható folyamat esetében könnyebben lehet dinamikusan kezelni a tervezést. Több irányból vizsgálni, más irányba indulni, a végén értékelni a folyamatot. Ez a kettősség kiegészíti egymást, egyúttal nagy vitákhoz is vezet, ami dinamikus és eredményes közös munkát eredményez. Mindketten sokat tanulunk a másiktól. Nagyon különbözőek vagyunk, de működik. Nagyon büszke vagyok Rozira, hogy a Goga Food-ot működteti, ügyesen építi a márkát, megteremti mindennapi élethez és az önálló projektekhez szükséges anyagi fedezetet. A munka mellett az egyetemi tanulmányait is folytatja, az MA diploma után – amit rektori díjjal jutalmaztak – elkezdte a doktorit, és maholnap DLA fokozatot ér el, ami közben Kiválósági Ösztöndíjban is részesült.

//ELISMERÉS VAGY KRITIKA//

Angi: Sokat tudunk vitatkozni, ami nagyon fontos mindkettőnknek. Szerencsére mindketten könnyen kimondjuk a véleményünket egymás munkájáról. Ha valami nem teljesen fog meg valamiért, az rajtam rögtön látszik, minden kiül az arcomra. Ferkó mindig tudja, hogy mi mennyire tetszik, ha nem is mondom. Nekem néha rosszul esik egy-egy erősebb vélemény, de tisztában vagyok vele, hogy ezeket segítésből mondja… és néha épp ezek a kritikák lendítenek tovább vagy jobb irány felé.

Ferkó: A véleményt minden esetben tisztán és egyenesen kimondjuk, ez az egyik legfontosabb a közös munkában. Fejlődés és a hatékony munkavégzés elengedhetetlen része. Az elismerés is fontos, tudjuk értékelni egymást, jó érzés, ha a feladatot sikeresen zárjuk, akár külön-külön, vagy együtt.

//(KÖZÖS) ÁLOM//

Angi: Közös álmunknak tartom az eddigi könyvek megjelenítését. Mindkét fontos munkám (Emlékek cukrászdája és A vasárnapi ebéd) során készült könyv is. Mindkettőt imádom és szuper lenne, ha egyszer megvalósulhatna teljes valójában. Így úgy érzem, többen észrevennék, milyen fontos egy munka során a közös dolgozás és gondolkozás, hogy így kerülhet minden a helyére, ha különböző területek segítik, kiegészítik egymást. Ezt követően ez a kapcsolódás tovább bontható és elemezhető lenne… Saját álmok pedig a kutatásaim továbbvitele. Az emlékek gyűjtése, rendszerezése, ami egyben a DLA munkám befejezése is. Illetve további ötletek megálmodása. A food design munkáim szélesebb körben való megismertetése, legfőképpen a tematikus vacsorák tervezése és kivitelezése, amely egy meghatározó szakasza a munkáimnak. Ehhez természetesen Ferkó is kapcsolódik.

Ferkó: Sok-sok tervünk van. Időnk kevesebb, emiatt az álmunk: több időt! A következő nagy közös projektünk Rozi emlék témakörét felölelő könyv kiadása. Majd ismét egy könyv, amiben a kettőnk kapcsolódását és az elmúlt évek közös munkáit mutatjuk be. Emellett vannak olyan projektötleteim, amiket más tervezőkkel, szakemberekkel közösen valósítanánk meg. Az egyéni terveim: több évre előre megterveztem, hogy milyen témákat szeretnék kibontani. Könyvekben és kiállításokon is szeretném a tervezett – számomra izgalmas – témákat bemutatni. Egyéb könyvek kiadása is tervben van: novellás- és verseskötet tervezése és illusztrálása, egy gyermekkönyv rajzolása, krimi írása és illusztrálása… Amit nem terveztem: hogy műhely-, műteremlakást keressek, mert sajnos a jelenlegit el kell hagynom.

//KEDVENC SZTORI//

Angi: Számos van, de talán a legkedvesebb a 30. szülinapom, amit bármennyire is szeretett volna Ferkó jól csinálni és elterelni a gyanút, hogy valami készül, nem sikerült…, nem megy az egymásnak füllentés. De szuper este volt és sok-sok nem várt kedves meglepetés is volt benne. Másik kedves emlék, amikor Ferkó meglátogatott Balatonon, ahol én csillámtetkóztam, még az egyetemi időszak alatt. Vicces volt, hogy Ferkó a vádliján egy zöld csillámkacsával reklámozta a standomat, hogy mindenki kedvet kapjon a tetkóhoz.

Ferkó: Rengeteg van. Bringával a Duna partján, oszlopok között szlalomozok, Rozi is megpróbálja: csörömpölésre figyelek fel, visszanézve látom, hogy elakadt két oszlop között… A meglepetés születésnapok… Vagy amikor a Műhely Kávézó és Galériában egy vasárnap délután azzal ütöttük el az időt, hogy telefonnal panorámaképet készítettünk, de úgy, hogy a végeredmény azt mutassa, hogy Rozi mindig másik széken ül. Ez megoldható lett volna több fotó összevágásával, de nem volt nálunk más, csak telefon. Így elhatároztuk, hogy egy panorámakép készítésével oldjuk meg. Úgy zajlott, hogy amikor elkezdtem a kép készítését, Rozi leült egy székre, aztán amint a látószögön kívül esett, gyorsan átült egy olyan ülőhelyre, amit még nem fogott be a telefon kamerája, és így tovább…, ez néhány órára lefoglalt minket. Aztán volt, hogy a rakparton fröccsöztünk…, eltekert mellettünk egy csikós betyár, beöltözve, mintha délibábot láttunk volna, úgy megdöbbentünk, amire csak azt tudtam mondani: Azt a betyár mindenit! És sorolhatnám még a hasonló eseteket: gulyásleves a budai kisvendéglőkben, bolhapiacok, lomtalanítások, pakolás és pakolás (Roziék mindig pakolnak), Rozi és a turik (bárhol bármikor), pulóver csak ötszázért, zöldborsófőzelék, bringázás bárhová, hétvégi kiállítás túrák, nyári estén a közvilágítás felkapcsolódása, Bem Moziban a kilépő sörök… Ma már ezeken jókat nevetünk, és mindketten mosolyogunk azon is, hogy tudjuk, még sok ilyen történettel lesz színesebb a barátságunk.

//Góg Angéla//

„2015-ben végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező szakán, ahol a mestermunkám már ételtervezés volt. Az Emlékek Cukrászdája kapcsán saját tervezési metódusomat és módszeremet alapoztam meg, amit a mostani munkáimnál is folyamatosan használok.

Kezdetben az ötvös szakma érdekelt; ékszerek, tárgyak és az azok általi üzenetátadás. A Práter utcai szakképzőben tanultam meg a szakmát és csak utána kezdtem bele az egyetemi képzésbe. De már itt is megmutatkozott, hogy több dolgot szeretnék kipróbálni és korlátok nélkül alkotni. Az első három félévet, így párhuzamosan a formatervezés és tárgyalkotás szakon végeztem el. A szívem végül a formatervezés felé húzott, bízva, hogy itt sokféle anyagot, eszközt és különféle feladatban próbálhatom ki magam.

Az elmúlt évek meghatározó időszaka a Műhely kávézó és galéria 4 éves tapasztalata, amit anyukámmal és nővéremmel álmodtunk meg. Az ott szervezett kiállítások, megnyitók, események döntötték el a jövőmet: ezek kapcsán kezdtem el rendszeresen tematikus vendégváró falatokat és italokat készíteni. Az itt és korábban máshol szerzett vendéglátói tapasztalat és a gasztronómia szeretete egy erős alapot adott a mostani munkáimnak. A Műhely bezárását követően hoztam létre saját kis háttér konyhámat, ami teret ad a kísérletezéseimnek.

Amit én csinálok, az sok esetben egy kiegészítő funkció. Erősíteni, hangsúlyozni a többiek alkotását, üzenetét. Egy rendezvény tematikáját, egy kiállítás részleteit vagy egy sütemény üzenetét. Szerencsésnek érzem magam, hogy izgalmas feladatok találnak rám: hol egy vacsorát tervezhetek a Müpa üvegtermébe, hol desszertet a MOME legújabb műhelyházának megnyitójára.

Munkáim mellett saját kutatásomat is folytattam a MOME Doktori képzésén, ahol a tematikus tervezés és tematikus étkezés a fő területem. A mestermunkám során, már korábban is foglalkoztam az emlékezéssel, de mostanra vezető területemmé vált. Az emlékek felidézése, történetek gyűjtése és azok analizálása vált fontossá számomra. Legfrissebb munkám során a tökéletes vasárnapi ebéd misztériumát kutattam.”

Weboldal

Facebook

//Forrai Ferenc//

Forrai Ferenc Szekszárdon született, 18. éve Budapesten, a II. kerületben él és alkot. Egyaránt dolgozik autonóm és alkalmazott területen is. Önálló-egyéni munkák, könyvek, arculatok, termékcsomagolások és ezen rendszerek tervezésével foglalkozik. Budapest és azon belül Buda számára ösztönző, motiváló is: olyan munkáiban, mint a Formaváros, Négyszöglet, Körforgó, Átnevezve, Duna és az Egész negyedek, a városi lét terei fontos forrásai a kompozícióinak és mind a tematikában, mind vizuálisan is megjelennek.

„Munkáimban összehangolt, átgondolt konstrukciók felépítésére törekszem. Egyszerű síkidomokból, síkformákból építkezem. Műveimet hosszas kutatás után valósítom meg, alkotás közben is kísérletezem az ábrázolás szintjeivel, az eljárásokkal és anyagokkal. Alkotásaim kompozíciójának felépítése a forma és a szín szerkezeti összekapcsolásán alapul. Kíváncsiságom, a hivatástudatom, a kimeríthetetlen lehetőségek hajtanak az újabb és újabb feladatok felé, és a lecsupaszított, végső elemek egyszerűségébe vetett hitem segít abban, hogy ilyen formában megvalósíthassam a gondolataimat.”

Weboldal

Facebook


Ebben a cikksorozatunkban minden hónapban szívünknek kedves, általunk nagyra becsült művészpárokat – házaspárokat, illetve alkotópárosokat – kérdezünk mindig ugyanarról a hat témáról. Fotók: Födémesi Csaba