Művészpáros I Demeczky Nóra, Déri Enikő

Minden olyan természetesen, jól alakult közöttük. Nem kellett semmit előre kitalálni, megszervezni. Egymás elé, illetve egymás mellé sodorta őket az élet. Öt éve dolgoznak együtt – a munkakapcsolatból azóta klassz, mély barátság alakult. A legjobb kombináció. Szinte befejezik egymás gondolatait, minden ötlet, vizuális forma, amit az egyikük létrehoz, inspirálja a másikat és vice versa. Bár nagyon különböznek is, mára elválaszthatatlanok. Enikő és Nóra, azaz a de_form.

 

//TALÁLKOZÁS//

Nóra: Amikor még személyesen nem találkoztunk, de már ismertünk egymás nevét, többször hívtak meg minket ugyanarra a munkára, és volt olyan ösztöndíj pályázat is, ahol mi voltunk az első két helyezett. Mindketten a MOME tervezőgrafika szakára jártunk, de mivel külön évfolyamokba, ezért nem volt lehetőségünk a találkozásra az egyetemen eltöltött utolsó évünkig. Abban az évben Lepsényi Imre tartott egy egyhetes kurzust, amit mindketten felvettünk.

Enikő: A kurzuson egy csapatba kerültünk. Imre vette észre először, hogy elég hasonló a gondolkodásmódunk, tervezői szemléletünk. A diploma után Nóra szólt, hogy több grafikussal együtt készülnek kialakítani egy co-working stúdiót a belvárosban (Szív17), és hogy lenne-e kedvem társulni. Amíg itt dolgoztunk, nagyon sok időt töltöttünk együtt, megismertük egymást, és kipróbáltuk a közös munkát is néhány projekt keretén belül. Később egyre több munkát osztottunk meg egymással, kvázi tudat alatt felépült egy közös portfólió. Nagyon örülök, hogy a partnerségünk nem egy előre meghozott döntés volt, hanem egy természetesen alakuló folyamat, és tulajdonképpen ebben van a de_form kulcsa is. Amellett, hogy társak vagyunk a tervezésben, emberileg is nagyon jól kijövünk egymással, jó barátok lettünk.

//ALKOTÁS: EGYÜTT VAGY KÜLÖN//

Nóra: Ahogy Enikő már említette, mindketten szabadúszó grafikusként dolgoztunk a Szív17-ben, amikor az első közös projektet elvállaltuk. Akkor azt gondoltuk, hogy ez csak egy egyszeri kollaboráció lesz, de mivel nagyon gördülékenyen ment az együttműködés, élveztük a munkát, így lett folytatása. Eleinte még mindketten saját néven, külön projekteken dolgoztunk, aztán egyre több mindent dobtunk be a közösbe. Egy idő után azt vettük észre, hogy már egyáltalán nincsenek külön projektek, ezért nevet kellett adni a „gyereknek”, így született meg a de_form. Azért működhet ilyen jól a közös munka már az elejétől fogva, mert a munkafolyamatok nagy részén együtt dolgozunk. A legizgalmasabb mindig a koncepciók kialakítása. Ez nálunk minden esetben egy hosszú eszmecserével kezdődik. Bedobálunk minden gondolatot, és várjuk, hogy mit reagál rá a másik, ilyenkor nincsenek rossz ötletek, mert bármilyen őrült gondolat is lehet egy zseniális ötlet indikátora.

Enikő: Ha megvan az ötlet, a részfeladatokat általában felosztjuk egymás között, a már lefektetett szabályok alapján. Közben folyamatosan részt veszünk a másik munkájában, közösen hozunk döntéseket az adott terv kapcsán. Együtt építgetjük a végső fázisig. Szerencsések vagyunk, mert saját stúdióban dolgozunk, elég nyugodt légkörben. Így könnyen tudunk elmélyülten dolgozni, kísérletezni, szabadon ötletelni, úgy, hogy nem kell másokhoz alkalmazkodnunk. Egy ideje tudatosan úgy alakítottuk a munkarendünket is, hogy az egy nagyjából fix rendszer szerint működjön. Tudatosan kerüljük a szélsőségeket, nem dolgozunk már éjjel, sem hétvégén. Így minden nap jut egy kis idő magunkra, a családunkra, barátokra, amellett, hogy persze rengeteget foglalkozunk az aktuális projektekkel. Egymással is így tudtuk a leginkább összeegyeztetni az időnket.

//INSPIRÁCIÓ//

Nóra: Néhány éve együtt dolgoztunk már, amikor megtaláltuk egy régi levelezésünket a Behance-en abból az időszakból, amikor még nem ismertük egymást. Egyikünk sem emlékezett erre a levelezésre, de mint kiderült, már akkor is inspiráltuk egymást. Az együttműködésünk egyik fő pillére az inspiráció. Minden gondolat, vizuális forma, amit az egyikünk létrehoz, inspirálja a másikat és vice versa. Ezt az inspirációt nem csak a munkánkban, hanem a hétköznapokban is kamatoztatjuk. Már öt éve együtt dolgozunk, és mindketten érezhető személyiségfejlődésen mentünk keresztül a másikunk hatására. Például nekem sokszor meggyűlt a bajom azzal, hogy átlássam a káoszt, ami a munkámat és a környezetemet jellemezte, de Enikő mellett erre már nem volt szükség, mert ez a káosz eltűnt, a helyét pedig felváltotta  a rend.

Enikő: Sok mindenben hasonlítunk, de rengeteg dologban különbözünk is. Nemrég pont arról beszélgettünk, hogy két ember különbözőségei lehetnek sokszor a legmotiválóbbak egymás számára. Én például sok mindenben nagyon rendszerező, megfontolt, néha túlontúl következetes voltam. Nóra jelenléte által egy kicsit lazábbá, spontánabbá váltam, szakmailag és talán emberileg is. Kevésbé győz le annyira a saját maximalizmusom, mint régen.

//ELISMERÉS VAGY KRITIKA//

Nóra, Enikő: A másik véleményének meghallgatása, beépítése egy kollaboráció alapköve. Ha nem osztanánk meg egymással őszintén az ötleteinket, a véleményünket, akkor teljesen más irányt vennének a projektjeink, kevésbé lenne közös az a szellemi termék, amit létrehozunk. Tiszteljük, meghallgatjuk egymás véleményét, és megpróbáljuk beépíteni az adott feladatba, sokszor tulajdonképpen egymás gondolataiból építkezünk. Mindketten tudjuk, hogy a cél közösen megtalálni a lehető legjobb megoldást az adott problémára. Mindketten egyenes jellemek vagyunk, egyikünk sem szereti a köntörfalazást, a véleményünket viszont mindig igyekszünk korrekt módon közölni a másikkal.

//KEDVENC SZTORI//

Enikő: Konkrét sztorit nehéz lenne kiemelni, viszont a legjobb történetek általában a közös utazásaink alkalmával születtek. Hálásak vagyunk, mert nagyon jó lehetőségeink adódtak az elmúlt néhány évben a közös szakmai élmények gyűjtésére. Három éve az AIGA Rhode Island hívott meg minket előadást tartani Amerikába, ekkor két hetet töltöttünk New Yorkban. Tavalyelőtt Moszkvában a The Bakery stúdió által szervezett United Notions kiállításon vehettünk részt, és tartottunk előadást, majd közösen vacsoráztunk és vodkáztunk olyan stúdiók tagjaival, mint a svéd Bedow és a finn Kokoro&Moi. Tavaly tavasszal pedig az ECV Paris diplomázó osztályának tartottunk workshopot. A mindennapok mellett ezek a lehetőségek nagyon feltöltenek minket, és jó visszaemlékezni ezekre a közösen átélt momentumokra.

//(KÖZÖS) ÁLOM//

Nóra: Nincsenek nagyratörő vágyaink. Kis stúdió szeretnénk maradni, megtartva a jelenlegi értékrendünket. Amire vágyunk, hogy több nemzetközi projektben vehessünk részt, több külföldi megkeresésünk legyen. Szeretnénk eljutni minél több új szakmai eseményre, szívesen tartanánk előadásokat, workshopokat, illetve készséggel részt vennénk kiállításokon is  a világ különböző pontjain.

//Demeczky Nóra és Déri Enikő//

Mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán végeztünk. Az egyetem utáni években megalapítottuk a de_form stúdiót, ezzel elindítva egy olyan együttműködést, amivel a magyar grafika progresszív irányvonalát képviseljük. Az elmúlt években számos hazai és külföldi szakmai eseményen, kiállításon vehettünk részt. Portfóliónkkal és folyamatosan frissülő grafikai tartalmakkal az alábbi linkeken találkozhattok:

Weboldal
Behance
Facebook
Instagram

 


Ebben a cikksorozatunkban minden hónapban szívünknek kedves, általunk nagyra becsült művészpárokat – házaspárokat, illetve alkotópárosokat – kérdezünk mindig ugyanarról a hat témáról. Fotók: Födémesi Csaba

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.