Művészpáros I Komjáthy Hédi és Komjáthy István

Tizenhét éve, Soporonban találkoztak. Azonnal egymásba szerettek – az asztalos fiú és a grafikus lány. Jelenleg Budapesten élnek, bár külön kis zugban, mindketten a saját lakásukban dolgoznak. Hédinek és Istvánnak megvan a maga hobbija, egyéb munkája, nemrég azonban összefogtak, és a Studio Kisinas égisze alatt (is) csodás tárgyakat terveznek és hoznak létre. Együtt.

//TALÁLKOZÁS//

Hédi: Sopronban találkoztunk először, tizenhét évvel ezelőtt. Akkoriban épp az Alkalmazott Művészeti Intézetben tanultam és az egyik évfolyamtársam mutatta be nekem. A nyakamba varrta, hogy mutassam meg neki a várost. Nagyot sétáltunk, sokat beszélgettünk, sok közös pont volt, rögtön megvolt az a bizonyos szikra. Szerelem volt első találkozásra.

István: Sopronba mentem felvételizni a Faipari Mérnöki Karra. Ott mutatott be minket egymásnak egy volt osztálytársnőm. Hédi már másodéves volt az AMI-ban, így ismerte a várost és vállalta, hogy megmutatja Sopron minden rejtett zegét-zugát. Órákon keresztül sétáltunk és én akkor, ott bele is szerettem.

Fotók: Födémesi Csaba

//ALKOTÁS: EGYÜTT VAGY KÜLÖN//

Hédi: Az új ötletek általában külön születnek, de a megvalósítás előtt mindig átbeszéljük őket, kikérjük egymás véleményét. Akkor ki is derül, hogy megvalósítható-e, érdemes-e vele tovább foglalkozni. Így végül is minden tárgyunk egy közös munka eredménye. István nagyon ügyesen old meg különböző problémákat, nagyon jó a gyártástechnológiában, ez inkább az ő asztala. A műhelyek a lakásunkban vannak, mindenkinek van egy kis kuckója, ahol azt csinál, amit akar. Mivel én grafikusként is dolgozom, van íróasztalom is. Szűk térben nem tudok olyan jól gondolkozni, így az ötletelés, tervezés inkább az íróasztal mellett zajlik. A lakásműhely sokat segít abban, hogy többet legyünk együtt, nem kell ingázni a munkahely és az otthonunk között. De persze megvannak a hátrányai is pl., hogy a lakás különböző pontjain megjelennek szerszámok, alapanyagok. Lassan 1 éve itthonról dolgozom, mint szabadúszó, ami sokszor nehéz. Még mindig tanulom, hogy kell jól beosztani az időmet, mert sokszor ide-oda kapkodok a házimunka és a munka között.

István: Ha a Kisinasról beszélünk, akkor az alapoktól a végkifejletig együtt dolgozzuk ki a tárgyainkat. Egymás elképzeléseit finomítgatva jutunk el a végkifejletig. Persze logikusan megosztjuk a feladatokat – Hédi inkább a 2D és grafikai részekért felel én pedig a 3D-s kivitelezésekért. A kettő legtöbbször csak együtt válik működőképessé. Mindketten próbálunk folyamatosan új termék-ötleteket feldobni, minél többet tanulni egymástól.
Alkotásainknak azonban csak egy része közös. Én például egyedi papírsárkányokat is építek. Soha nem hagynám ki, hogy Hédi tanácsait megfogadva változtassak esetleg egy-két színen, ami mindig szebbé teszi őket. A fotóim válogatásakor is szinte mindig az ő általa „szeretett” képet részesítik előnyben az online követők. És végül nem hagyhatom ki Hédi zenei mixeinek említését sem, aminek nagy élvezője vagyok.
Bár egy lakáson belül, de külön műhely helyiségekben dolgozunk, aminek van előnye (nem kell akkora rendet tartani) és hátránya is. A munkahelyem amúgy gyakran van segítségünkre a tárgyaink létrehozásában, hiszen műbútor-asztalosságot tanítok és oktatok egy faipari szakiskolában.

//INSPIRÁCIÓ//

Hédi: István nagyon szereti a fát és a szakmáját, az asztalosságot. Ez nagyon inspiráló. Folyamatosan tanul, fejleszti magát ebben, de nemcsak az új technikákat alkalmazza, hanem a hagyományos régi technikákat is kipróbálja. Azt is szeretem, ahogy teljesen el tud merülni a hobbijában, a sárkányozásban. A városi biciklizést is ő hozta az életembe. Ahova csak lehet biciklivel megyünk, nagyon sok szabadságot ad, ezáltal kevésbé nyomasztó a nagyvárosi lét.

István: Hédi szép iránt való fogékonysága csodálatos, ő nyitott nekem ablakot a formatervezés világára. Kifinomult ízlése van, amiből nagyon sokat lehet tanulni. Rendszeresen talál olyan eszközöket és tárgyakat letűnt korokból, amikből újabb ihletet lehet meríteni, és élvezetessé teszik a mindennapokat. Azt is szeretem, hogy nem akar kompromisszumokat, mert mindig a legjobbra törekszik. Remélem, az anyagok széleskörű ismeretével és szeretetével én is új utakat tudok számára mutatni.

//ELISMERÉS VAGY KRITIKA//

Hédi: Mindig megmutatjuk egymásnak, éppen min dolgozunk, legyen az grafika, papírsárkány vagy Kisinas projekt. Én elég kritikus vagyok és őszintén elmondom, amit gondolok. Nem mindig tudok úgy fogalmazni, hogy ne bántsam meg vele. De folyamatosan dolgozom ezen. Én nehezebben viselem a kritikát, mint ő. De mindig végiggondolom, amiket felvet, és általában a végén olyan megoldás születik, amivel alapvetően mindketten elégedettek vagyunk.

István: Az mindig nagy elismerés a részéről, ha grafikát készít egy projektemhez, mert akkor biztos lehetek benne, hogy jó úton haladok.

//(KÖZÖS) ÁLOM//

Hédi: Munkában az idei közös nagy terv, hogy workshopokat indítsunk. Ez egy új, érdekes és nehéz feladat is egyben. Istvánnak ebben már van valamennyi rutinja, de nekem nagyon új és nehéz dolog lesz. Izgatottan várom. A távlati terv az, hogy egyszer megéljünk majd a saját vállalkozásunkból, ami nem könnyű feladat. Idén az ékszer készítésbe is szeretnék belekezdeni, ami egy régóta dédelgetett álmom. Skandináviába eljutni nagy vágyam, mert nagyon közel áll hozzám az ottani designszemlélet és valahogy mindig északra húz a szívem.

István: Ha Hédi ki tud majd teljesedni a Kisinasban, az nekem óriási boldogság lesz. Remélem, lesznek olyan ötleteim, amikkel én is hozzájárulhatok majd a sikerhez. Hamarosan szeretnénk workshopokat is indítani, ami nagyon jó móka és egy új fejezet lehet kettőnk életében. Nagy könnyebbség lenne hozzá egy állandó helyszín.
Van persze egy önös álmom is: szeretnék egy fotókiállítást megvalósítani a Millenniumi Földalatti képtárolóiban a Budapestet ábrázoló légi fotóimból.

//KEDVENC KÖZÖS SZTORI//

Hédi: Van egy közös pont az életünkben, ez Orebic, Dalmáciában. Tizenhárom éve, amikor csak tudunk, ide járunk vissza a lányunkkal nyaralni a tengerhez. Nagyon sok élmény köt ide minket. A környező apró szigetek felfedezése a saját szétszedhető régi Pouch kajakunkkal, és a tengeri horgászat mindig nagy kaland.

István: Nagyon nagy élmény volt a gyerek farsangi jelmezeit készíteni, és szintén borzasztóan élveztem a barátaink esküvőjére készített zoetrope készítési folyamatát is. Nem utolsó sorban nagyon sok időre feltöltenek a kajakos utazásaink egy horvátországi lakatlan szigetre, ahol búvárkodunk, sárkányt eregetünk és közben Hédi helyben elkészített finom tengeri herkentyűkkel kényeztet minket.

//Komjáthy Hédi//
Csomagolástervezőként végzett a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben, ötvösként a Budai Rajziskolában. Több mint 10 évnyi tervezőgrafikusi tapasztalattal rendelkezik. A tárgytervezés és manuális alkotás öröme terelte ebbe az irányba.

Weboldal
Facebook
Instagram

 

//Komjáthy István//
Bútorasztalos, szaktanár és légi fotós. A hagyományos technikák szerelmese, aki nem fél új utakat kipróbálni, sőt kifejezetten szeret eltérni a megszokottól.

Weboldal
Facebook
Instagram

 


Ebben a cikksorozatunkban időről időre szívünknek kedves, általunk nagyra becsült művészpárokat – házaspárokat, illetve alkotópárosokat – kérdezünk mindig ugyanarról a hat témáról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.