Szeptember első napjaiban rendhagyó képzőművészeti eseményre kaptunk meghívást Balaton-felvidék festői lankáira, Káptalantótiba. Pakosz Anna egyestés kiállítása, a Szabadon nő a résztvevők minden érzékszervét bevonta az élménybe: a helyszín, a fények, a színek, a szagok, a hangok, az illatok és az ízek mind hozzasegítettek minket ahhoz, hogy a festészetet egészen máshogyan tapasztaljuk meg, mint ahogy azt megszoktuk a galériák steril környezetében.
Az alkalomra Varga Matti fotográfus kísért el minket, hogy a lehető legérzékletesebben tudjuk visszaadni az atmoszférát, aminek tanúi lehettünk.
Pakosz Anna eredetileg közgazdászként végzett, majd a kurátorasszisztensként dolgozott és mozgásművészetet tanult Tel Avivban. Az ott töltött évek alatt kezdett festeni, karakteres esztétikájú, figurális képeinek pedig hamar sikere lett. Anna „olyan egyszerű, mindennapi helyzetekben ábrázolja karaktereit, amelyeket mindannyian átélünk, de nem feltétlenül éljük meg őket teljességükben” – olvasható a Szabadon nő kurátori szövegében.
Első önálló kiállításának audiovizuális elemekkel, összművészeti kollaborációkkal és immerzív tapasztalatokkal tűzdelt programja tökéletes megtestesülése Anna komplex szakmai hattérének. A festmények kiállításán túl a művész betekintést szeretett volna nyújtani abba, hogy mi inspirálja alkotói folyamatában, miközben kimozdítja és jelenbe hívja a résztvevőket. Mindehhez keresve sem találhatott volna megfelelőbb hazai helyszínt, mint a Hi·Hekaté meditációs központját.
„2020 őszén szerettem volna pár napra elvonulni és a barátaim ajánlották a Hi·Hekatét Káptalantótiban. Első látogatásra megfogott a hely letisztult szépsége és intimitása. Tudtam, hogy szeretnék valamit kezdeni azzal az inspirációval, amit itt éreztem. Amikor a kiállításomhoz kerestem helyszínt itthon, szinte rögtön beugrott, hogy ez az, megvan. A koncepciót ezután alakítottam a helyhez, kihasználva a birtokon álló épületek fekvését” – osztotta meg velünk Anna.
Anna a kiállítás névválasztása mögötti gondolatiságot is kifejtette nekünk: „A nőiség számomra jelenleg a szépségről, lágyságról és vakmerőségről szól. Ezekkel sokat foglalkozom művészetemben. Szabadságom megélése folyamatosan változik, folyamatosan mást jelent, ahogyan érek. A legfontosabb, hogy ne zárjam magam olyan elképzelt sémák közé, amikkel limitálom magam. Ez egy folyamatos törekvés, de ha sikerül, akkor talán szabadon nő az ember”. A női perspektíva hangsúlyozása a kollaborációkban is megmutatkozott, például Kállay Eszter és Ferencz Mónika költők, Pátkai Rozina előadóművész, Bedécs Lola operatőr, Horváth Réka táncos és Hrotkó Csenge fuvolaművész bevonásával.
A minden részletében gondosan megtervezett esemény elején fonalkarkötőket kaptunk, mindenki direkt más színűt, mint az, akivel érkezett. A három különböző szín határozta meg aztán a csapatokat, amelyekkel az este során végigjárhattad a három különleges helyszínt: egy erdőbeli fakunyhót, egy meditációs házat és egy tanúhegyekre néző szaunát. A csoportbontás lényege többek között az volt, hogy ne ismerd a többieket, megvalósulhasson a szent csend, ahogyan Anna fogalmazott. A színes fonalak nemcsak a csuklókon jelentek meg, hanem a birtok területén útvezetőként futottak végig az egyes helyszínekig, mint Ariadné fonala.
A három helyszínen installált festmények mellé minden esetben valami különleges élmény tartozott, amely bensőségessebbé és kézzelfoghatobbá tette az alkotásokat. Az erdei kunyhóban kiállított képek hangulata az improvizációs tánc- és zenei performansz által vált teljessé, a meditációs térben médiaművészeti alkotások adtak kontextust a képeknek, a szaunában ücsörgő képnézegetést pedig kortárs költemények egészítettek ki. Az est lezárásaképp egy közös meditatív elcsendesülés, a SOLID by SALT által tálalt vacsora és tábortűz következett.
„Elképesztő, hogy ennyien a projekt mellé álltak és teljes erőbedobással dolgoztak azon, hogy minden a terv szerint menjen. A kulisszák mögött a helyszínen tizenhárom alkotó és segítő önkénteskedett. Nagyon jó érzés, hogy ennyien megtették ezt a hosszú utat, mert kíváncsiak voltak, hogy mi fog történni. Szerintem sikerült olyan élményt adnunk a résztvevőknek, amely őszinte és inspiráló. Aznap este eufórikus állapotban voltam, látva az elmúlt hónapok munkájának gyömülcsét. Ez az esemény megerősített abban, hogy merjek álmodni, hiszen minden így kezdődik” – összegezte Anna a kiállítást, ami valóban inspiráló példa arra, hogy a megszokott kereteken túl gondolkodjuk a művészetről és művészetközvetítésről.
Fotók: Varga Matti
Pakosz Anna | Instagram
Bjarke Ingels egy amerikai milliárdossal karöltve tervezi meg a jövő városát
Párizsi szundítás az IKEA utazó sziesztakabinjaiban
