Versszerelmes rímrajzok

Versszerelmes rímrajzok

Biró Eszter és Czikkely Anna egy nap arra gondoltak, mennyire jó lenne verseket illusztrálni és ebbe minél több embert bevonni. Hiszen csak olvasunk (vagy tán még azt sem) és elsiklunk a tartalom felett, pedig mennyi csoda van a sorok mögött! Idén április 11-én, a költészet napján indították útjára 7 napos #rímképlett kihívásukat, ahol minden nap egy újabb témát adnak meg. Neked mit jelent egy vers? Mi jelenik meg előtted, ha olvasod? Szeretnék, ha minél többen csatlakoznának ehhez a kalandhoz. A legjobbakat közzé is teszik.

“Csapj fel egy könyvet, merülj el benne, ízlelgesd a szavakat és a hangulatokat, táncoltasd lelked a rímek ritmusára, majd ragadj papírt, ceruzát, ragasztót, rajzlapot, krétát, ecsetet, vagy ami épp jól esik és jelenítsd meg a verset!”

Szerdán zárul az első 7 napos kihívás –  a következő két napban még egy magyar dalszövegről és egy tavaszról szóló versről kell illusztrációt készíteni a projektben résztvevőknek. Ez volt a nyitó hét, és már tervezik is a következőt. Kövessétek figyelemmel a #rímképlett Instagram oldalát!

Anna és Eszter minden általuk kijelölt témában rajzolnak, amolyan kedvcsinálónak szánják. Íme egy-egy kedvencünk tőlük.

Biró Eszter rajza, Gáti István verséhez

Gáti István: A gombaszakértő verse

Egyik bájos, másik ronda.
Földből, fából nő a gomba.
Ez itt vaskos, az ott apró.
Ez jól nevelt, az meg tapló.

Naponta a kezem alatt
Átmegy több mint ezer darab.
Ebédem egy kiló laska.
Nem véletlen hízom hasra!

Hirdeti egy tábla tarkán:
Itt ülök a piac sarkán.
Bódémba sok ügyfél beles.
Népszerű a gombaleves.

Egyik rágós, másik finom.
Hogyha mérges, kihajítom!
Kuckóm hűvös, zekém meleg.
Fütyörészve pecsételek.

Jelszavam a szakértelem!
Nem volt soha balhé velem.
Hozd a gombát! Okos szokás.
Abból nem lesz gyomormosás!

Nyitva vagyok, bárki keres.
Ítéletem mindig helyes.
Munkám szép! A szagért főleg…
Azért mentem szakértőnek!

Czikkely Anna rajza, Pilinszky verséhez

Pilinszky János: Trapéz és korlát

Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, – vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.