fbpx
Nyomj Entert







„A dia nagyon izgalmas objekt” | Found Photos Addiction

Sokszor a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb definiálni. A talált fénykép is ilyen. A mindennapok eseményeit, hétköznapi tárgyakat, családi nyaralásokat megörökítő felvételek még akkor is ismerősek lehetnek számunkra, ha nem mi készítettük őket, vagy ha nem épp mi voltunk azok, akik a fényképezőgép keresőjébe kerültünk. A jelenséget a Fortepan óta jól ismerjük, most pedig mutatunk egy újabb virtuális albumot, amit fellapozhattok!

A Found Photos Addiction egy inspirációs felület, egy fényképes gyűjtőoldal, amely a talált képekre fókuszál. Az oldal megálmodója és létrehozója Góg Emese, aki amellett, hogy több ezer tételből álló archívumának legérdekesebb felvételeit teszi elérhetővé, egyúttal a talált képek témájában fontos cikkeket és alkotókat is bemutat. Utánajártunk, hogyan is indult a Found Photos Addiction története, sőt néhány friss felvétel itt nálunk, a HYPEANDHYPER-en látható elsőként. Wow!

Góg Emese körülbelül 15 éve foglalkozik talált képek gyűjtésével. A régi fényképeket és diapozitívokat lomtalanítások alkalmával, bolhapiacokon szerezte be, de előfordult olyan is, hogy Vaterán csapott le egy-egy általa különlegesnek tartott felvételre. Az évek során olyan tetemes mennyiségű képet sikerült felhalmoznia, hogy kénytelen volt leállni a kincskereséssel: most inkább a gyűjtemény rendszerezésével, digitalizálásával foglalkozik.

„Nemrég szedtem elő újra az összes diám, és válogattam le a több ezres gyűjteményt körülbelül a felére. Most az egyik fele arra vár, hogy eladományozzam, a másik pedig, hogy beszkenneljem.”

A gyűjtéssel Emese ugyan leállt, de a téma iránti fanatizmusa a mai napig tart, ezért is döntött úgy, hogy elindítja a Found Photos Addiction oldalt.

„A Facebook oldalt azért indítottam el pár évvel ezelőtt, hogy legyen egy online felület, ahová feltölthetem a gyűjteményem egy részét, továbbá azokat a művészeket, projekteket, könyveket, akik és amik ebben a témában érdekesek lehetnek, vagy rám is inspirálóan hatnak. Az oldal neve először az volt, hogy „Found Photos Every Day”. Sajnos, ezt meg kellett változtatnom, mert egy idő után nem tudtam mindennap új képet feltölteni az oldalra.”

A gyűjtőszenvedély már Emese középiskolás évei alatt elkezdődött, majd a MOME-n tovább fokozódott: egykori videó szakosként egy olyan installációt tervezett, ahol programvezérelt diavetítőkkel mutatta be talált kép gyűjteményének egy válogatott részét. Diploma után is fókuszban maradtak a talált képek; a KREA fotó szakosainak ugyanis ebben a témában tart kurzusokat.

Jópár papírfotó és fotónegatív is pihen Emese gyűjteményében, de az archívum tetemes része főleg diapozitívokból áll.

„A gyűjteményem 90%-a diakép. Anno úgy voltam vele, hogy le kell szűkítenem a gyűjtést, vagy tematika vagy formátum alapján. A diában az az elképesztő izgalmas, hogy egy kis dianézegetőben nézve sokkal intimebb közelségbe kerülhetsz egy felvétellel – ez a papírformátumú képek esetében nem mondható el, ott más hatásmechanizmus működik. Sőt, a képek kivetítésével is teljesen más kapcsolatba kerülhetünk velük: sötét kell ahhoz, hogy minden részlet láthatóvá váljon, és a kép mérete beteríthet egy 2×3 méteres falat is, akár. A dia nagyon izgalmas objekt, sok aspektusáról tudnék még mesélni.”

Aki eléggé szemfülesen „lapozgatta” már a Fortepan gyűjteményét, az találkozhatott olyan felvételekkel is, amelyeket Emese ajánlott fel az online archívum számára.

„Nemrég a Nemzeti Galériától írtak, hogy az egyik Fortepan-ra felkerült fényképemet szeretnék felhasználni az új kiállításuk plakátjára. Jó érzés volt látni a múzeum hatalmas lépcsője felett azt a képet, amit én mentettem meg.” 

Forrás: Fortepan / Góg Emese

A talált képek sokszor arra késztetnek bennünket, hogy megpróbáljuk felfejteni a történetet, ami a kép mögött húzódik. Arra kértük Emesét, válasszon egy felvételt a gyűjteményből, és meséljen róla.

„Ahogy ránézek erre képre, hallom ugatni a kutyákat, és bicikli kerekek hangját a salakos úton. Kellemes nyári szellő és malteros akác illat lengi körbe. A fotóról áradó lazaság és könnyedség egy lemezborítóra vagy legalábbis zenekari fotóra emlékeztet. A középen álló férfi a frontember és kísérleti jellegű jazz rockot játszanak. A jobb oldali rövidnadrágos fickó a dobos… a kerítés mögött álló nő pedig képzőművész (festő) és énekes… A fotó elkészülte után söröznek, cigarettáznak a kertben, és politikáról beszélgetnek, miközben a kotyogós kávé rotyog a gáztűzhelyen. Ja, és a Lada a háttérben a zenekari „busz”, a kutyát pedig – akinek csak a házát látjuk – Zsömlének hívják.” 

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük