fbpx
Nyomj Entert

A kínai milliárdok sorsa Közép-Európában

Miután a közép-kelet-európai posztszovjet országok rendszert váltottak, meglehetősen gyorsan kellett alkalmazkodniuk a világpiaci szabályokhoz, ezzel együtt fejlődésük mozgatórugóját jelentették a külföldi befektetések. Értelemszerűen a legmeghatározóbb befektetők környező országokból kerültek ki, legfőképp Németország vagy a Baltikum számára a skandináv országok, mégis manapság legtöbbször a kínai befektetésekről lehet hallani.


Idén 10 éves a 16+1 együttműködés, azaz az utóbbi idők legszéleskörűbb kapcsolati rendszere Kína és 16 közép-kelet-európai ország között. A két fél világpiaci befolyása nem sorolható egy ligába, az ázsiai szuperhatalom területét, népességét vagy gazdasági erejét tekintve tízszer-hússzor nagyobb, mint az európai országok együttvéve. Ma Kína inkább fejlesztésre szoruló, félperifériás térségként kezeli a régiót, ugyanakkor Közép-Kelet-Európának meghatározó partnere Kína, de ez nem volt mindig így.

Amikor 1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság, a keleti blokk országai gyorsan diplomáciai kapcsolatot létesítettek az országgal. A szocialista múlt, valamint a nyugati hatalmak általi elnyomottság adhatott volna egy történelmi kapcsolódási pontot a régiók között, ám a 1990-es években a posztszovjet államok minél inkább próbáltak eltávolodni a tervgazdálkodásos, autoriter múltjuktól, ezért sokkal inkább nyugati orientáció jellemezte ezt az időszakot. Kína számára fordulópontot jelentett a régió nyolc országának 2004-es EU csatlakozása, de összességében még ekkor sem alakult ki erős kooperáció. A KKE régió, illetve Kína széleskörű együttműködésének egyik legmeghatározóbb fordulópontja a 2008-as pénzügyi válság volt. Európa keleti része gyorsabban pattant vissza a válság után, ami felkeltette Kína érdeklődését, mivel Peking megtartotta a dinamikusabb növekedését Nyugat-Európához képest, így a két régió nagyjából egy időben vette észre egymásban a potenciált.

Kína számára az is meghatározó tényező Európa keleti országaival kapcsolatban, hogy apáskodni lehet felettük. Technológiailag, infrastruktúrában el vannak maradva nyugati társaikhoz képest, a gazdasági intézményeik sem annyira fejlettek, így nagyobb befolyást tud Kína gyakorolni. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a Kína által vizionált Új Selyemút Gazdasági Övezet, mely nevéből adódóan összekötné Európát Kínával, Közép-Kelet-Európán menne keresztül, így még inkább kedvező az ázsiai ország számára az együttműködés.

Pisla Réka | Hype&Hyper

A kínai külföldi közvetlen beruházások mértéke 2016-ban ért csúcsra. Közép-Kelet-Európába a legintenzívebb időszak alatt, 2000 és 2017 között 3,8 milliárd euró áramlott Kínából, amelynek legnagyobb része, 2,1 milliárd euró Magyarországra érkezett. Magyarország után alaposan lemaradva következett Lengyelország 1 milliárd euróval, Csehország 600 millióval, majd Szlovákia 100 millióval. Ez betudható annak is, hogy Magyarországon a keleti nyitás politikája kormányzati célkitűzés volt, míg például Lengyelország sokkal határozottabban akart a Nyugathoz tagozódni gazdasági értelemben.

A legnagyobb kínai beruházások még a 16+1 együttműködés előttről származnak. Az egyik legmeghatározóbb befektetés a magyar Borsodchem felvásárlása volt, melyre 2011-ben került sor, és 1,6 milliárd eurót emésztett fel. Ezen kívül olyan technológiai és járműipari szereplők érkeztek Magyarországra, mint a

  • Huawei, mely annak ellenére, hogy nem futtathat Android operációs rendszert, 2020 második negyedévében a teljes okostelefonpiac 20 százalékát uralta;
  • ZTE, mely már 2005 óta jelen van az országban, azóta fejlődik;
  • vagy a BYD, amely bőven az elektromos járműforradalom előtt, 2003-ban elkezdett foglalkozni villanymeghajtású autókkal, buszokkal.

A sajtóban talán leghírhedtebb, legnagyobb visszhangot kapó beruházás a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése. A titkosítással és ködösítéssel tarkított infrastrukturális fejlesztés magyar szakaszára 2019-ben írtak ki egy 750 milliárd forintos tendert, ami az átlagos magyar vasúti felújítások költségének háromszorosát jelenti kilométerenként, és a becslések szerint 979 év kell majd a megtérüléshez.

Mindemelett azonban fontos megjegyezni, hogy már az orosz-ukrán háború előtt voltak nézeteltérések az európai országok és Kína közötti 16+1 egyezmény kapcsán. Litvánia 2021 márciusában jelentette be, hogy számára nem előnyös az együttműködés, így kilép belőle, de minden bizonnyal nem csupán gazdasági megfontolás vezette a litván vezetőséget. Kína és Litvánia között etikai nézeteltérések is felléptek, a leglátványosabb talán az volt, amikor Litvánia határozottan kiállt Tajvan mellett, a Kínai elnyomás ellen. Kína azonnal felfüggesztette minden kapcsolatát a baltikumi országgal.

Az utóbbi hónapokban kialakult helyzet pedig újabb kihívás elé állította a feleket. Egyre többet hallunk arról, hogy a világ a regionális együttműködések felé halad. Az biztos, hogy amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a közép-kelet-európai országokat választás elé helyezte, és az országok a nyugat felé orientálódnak. Ebből kifolyólag Kína is szenvedhet járulékos károkat, hiszen az utóbbi években Oroszország és Kína együttes kihívójaként pozícionálta magát az Egyesült Államokkal szemben, és ha egy ország elítéli Oroszországot, könnyen felmerülhet, hogy az egyik jelentős szövetségesét is háttérbe szorítsa.

Közép-Kelet-Európa a világhatalmi játszmákban egy kvázi ütköző régió szerepet tölt be, ezzel együtt időnként kelet felé nyit jobban, jelenleg éppen nyugat felé. Amíg a régiónak szüksége van Kínára, Kínának nem biztos, hogy szüksége van a régióra. Nem is különálló országonként, hanem inkább egy blokként kezeli a térséget. Jelenleg nem feltétlenül gazdasági érdekek mentén zajlik az oldalak választása, hanem kulturális, etikai, morális értelemben, ez pedig minden bizonnyal lelassítja a 16+1 együttműködést.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük