fbpx
Nyomj Entert






„A külvilágtól való fizikai elzártság nagy hatással lesz a kreatív gondolkodásunkra”|@studioweiszkopf



A digitális terek, az Instagram térnyerése az építészettel és a designnal foglalkozók életében nem a koronavírussal kezdődött, ám tény, hogy a járvány hatására az amúgy is felívelőben lévő tendencia csak erősödött. Weiszkopf András, építész, a BME Lakóépülettervezési Tanszékének tanársegédje pár hónappal ezelőtt hozta létre a @studioweiszkopf című Instagram profilt, amelyen hallgatói munkáit vonultatja fel – tárgyakat, fotókat, rajzokat, tervrajzokat egyaránt. Andrást az oldal koncepciójáról, az építészet és az Instagram kapcsolatáról kérdeztük.

Honnan jött az ötlet, hogy a hallgatóid munkáinak megosztása céljából létrehozz egy Instagram oldalt?

A nemzetközi építészeti közélet nagy része az Instagramon zajlik – építészek, építészirodák mutatják meg itt a munkáikat, építész teoretikusok, kutatók gyűjtemények létrehozására használják, építészhallgatók innen inspirálódnak. A @weisz Instagram profilon én is napi posztokban gyűjtök építészetet, amivel értékes szakmai és emberi kapcsolatokat sikerült már kialakítanom. Kézenfekvő következő lépés volt az általam oktatott hallgatók munkáit is gyűjteni, és a hallgatókat ezáltal bekapcsolni abba a digitális térbe és közéletbe, amit már amúgy is követnek. 

A @studioweiszkopf profilon keresztül ráadásul a hallgatóim munkái egy tágabb közegben is láthatóvá vállnak. Az érdeklődők beleláthatnak a munkamódszereinkbe, a műtermi hangulatba, a profil ezért ezek egyfajta archívumaként is felfogható. 

Milyen kritériumok alapján kurálod az oldalt? Szerinted milyen munkák élnek meg legjobban az Instagramon?

Az Instagramban az a jó, hogy tele van specializált tartalmú csatornákkal. Van profil, ami háromszög alakú épületekkel foglalkozik, van, ami furcsa oszlopokat gyűjt és van, ami szép alaprajzokat mutat be. A @studioweiszkopf profilon megjelenő tartalom több síkon működik. A posztok egyrészt építészetről szólnak, hallgatói terveket mutatnak be, másrészt esztétikumot is kommunikálnak, az építészhallgatók által készített anyagokat ugyanis önmagukban is lehet értelmezni grafikaként, tárgyként vagy fotóként. Az oldalon tehát olyan munkák jelennek meg, melyek építészeti tartalma és esztétikuma kiegészítik egymást. Véleményem szerint

az Instagramon, és nagyjából a neten bárhol, a karakteres tartalmak élnek meg. Majdnem mindegy, hogy az a karakter milyen, az a fontos, hogy olvasható és érthető legyen a képernyőn keresztül.

Felmerül a kérdés, hogy egy alaprajz önmagában is beszédes tud-e lenni Insta posztként, a koncepció és a konkrét feladat ismerete nélkül.

Egy alaprajz többféleképpen is értelmezhető, vannak a terek, amiket bemutat, a színvilág, amit használ, és a rajztechnika, amivel aztán feldolgozta. Egy építész rajza vizuális és szakmai szinten is kommunikál, így sok információ van belekódolva; a feladat és a koncepció is. Az Instagramon a tartalomfogyasztó dekódolja az építész rajzait, ezáltal az is előfordulhat, hogy teljesen más miatt lesz valami releváns, mint azt mi gondolnánk. Éppen ezért még fontosabb, hogy az internetre feltöltött terv darabjai önmagukban is tisztán és koherensen közvetítsék mondanivalójukat. Szerencsére ez a fajta hozzáállás nem csak a hallgatóknak és az Instagramon hasznos, erre a koherenciára épül a szakmánk nagy része is.

Mit gondolsz, milyen szerepet tölt be a közösségi média a már praktizáló építészek esetében? Oktatóként hogy látod, megfelelően van integrálva ezeknek a platformoknak a használata (a fotózástól a felhasználásig) az építészhallgatók képzésébe?

Az építészirodák a terveiket, az ötleteiket vagy éppen a számukra aktuálisan érdekes témákat közvetlenül publikálják a közösségi médiában, a legfrissebb tendenciák így nagyon rövid időn belül nyilvánosságot kapnak, könnyen kereshetők és felfedezhetők. Ebbe az információáramba a praktizáló építészek és hallgatók egyaránt becsatlakozhatnak, bármelyik oldalon. A @studioweiszkopf Insta-storykban építészek, fotósok munkái, építészrajzok és építészképző helyek alkotásai is megjelennek. Ezek általában kapcsolódnak az aktuálisan futó egyetemi feladatokhoz, előadásokhoz, és főleg ezért is kerülnek ki. Egyfajta folyamatos kommunikáció ez, ami az építészeti tartalmon és az esztétikumon túl rögtön elérhetővé teszi a speciális témákhoz releváns hashtageket és alkotókat. A hallgatóknak így lehetőségük van jobban elkalandozni egy-egy témában, felfedezni benne azt, ami őket igazán érdekli. Kapcsolatuk egy-egy témához így személyessé és szervessé tud válni, mert a befogadás mellett kezelni is tudják az újonnan megismert tartalmakat. 

A jelen krízishelyzetre reflektálva: most derül ki igazán, mennyire hasznos a digitális média az oktatásban. Milyen változásokra számítasz az építészek oktatásában a járvány hatására, akár hosszú-, akár rövid távon?

Én tervezést oktatok, így főleg arról tudok nyilatkozni. A digitális média, a kommunikáció digitális formái, kifejezetten hatékony eszközök az információátadásban; segítenek abban, hogy a személyes beszélgetések alkalmával tényleg a leglényegesebb témákat tudjuk megvitatni. A kialakult helyzetben viszont pont ezeknek a személyes találkozásoknak a lehetőségét veszítjük el. Természetesen lesznek törekvések a kapcsolódási pontok pótlására, ám a technikai megoldáson túl új módszertanokra is szükség lesz.

„A külvilágtól való fizikai elzártság biztosan nagy hatással lesz a kreatív gondolkodásunkra, a kreatív gondolkodás oktatására.”

Weiszkopf András Instagram | @studioweiszkopf Instagram

A kiemelt képen Vágány Gergő és Partali Ádám munkái láthatók. Forrás: Weiszkopf András

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük