Az emlék íze XLIV.

Az emlék íze XLIV.

Szinte megremegtek azok a gyönyörű porcelán nippek abban a félköríves üvegkazettás vitrinben. Tenyér-izzadós a mocorgás. A leveses kanalat már mindenki letette. Várunk. A másodiknak hűlt helye. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

„A mártás mindig a második fogás, de egyszer kimaradt, rögtön a leves után a hús jött. Kiderült, hogy mama elfelejtette. Aztán a következő ünnepen megint kimaradt a mártás, de nem mertünk szólni, mivel az előzőt nagyon a szívére vette. Majd kiderült, hogy csupán kint maradt az előszobában hűlni… így történt, hogy két ünnepen sem ettünk mártást.”

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.