Az ENSZ legújabb, január 9-i környezetvédelmi jelentése alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk cirka négy évtized múlva meg is szűnhet, és már jelenleg is a gyógyulási folyamatban van. Mindez a nyolcvanas évek végén beiktatott szabályozásoknak köszönhető, amelyeket pont ezzel a célzattal eszközölt a nemzetközi közösség. De mi változik, ha meggyógyul az ózonréteg?
Azt tudjuk, hogy az ózonréteg védelme fontos, a rajta keletkezett lyukat pedig meg kellene szüntetni, az azonban nem feltétlenül köztudott, hogy mindezt pontosan mi indokolja. Az ózonmolekulák sokaságából összeadódó ózonréteg a sztratoszférában helyezkedik el, ahol roppant jelentőségteljes hatást fejt ki: visszaveri a káros ultraibolya sugárzást, amely által a Föld élőlényeinek létfontosságú védelmet biztosít. A pajzs különböző földrajzi szélességeken különböző vastagságú: a sarkok fölött a legvékonyabb, az Egyenlítő fölött a legvastagabb. Az ózonréteg kilyukadása, illetve elvékonyodása (tehát az ózonmolekulák lecsökkenése) logikusan káros hatással bír a lakosság számára, és súlyos következményekhez vezethet. Ilyenek például az emberek nagyfokú kitettsége a bőrráknak, a genetikai károsodásnak és az immunrendszer gyengülésének.
Az ENSZ megbízásából készült felmérés alapján az ózonlyuk gyógyulásnak indult, és akár teljesen meg is szűnhet mai számítások alapján 43 év múlva, 2066-ban. A helyzet javulása emberi erőfeszítéseknek köszönhető. 1987-ben egy nemzetközi egyezményben, az úgynevezett Montreali Jegyzőkönyvben kifejezetten az ózonréteg védelmének érdekében olyan káros kemikáliák használatát tiltották be, amelyek romboló hatással voltak a pajzsra. Ezek az úgynevezett halogénezett szénhidrogén-származékok, amelyek többek között hűtőszekrények és légkondicionálók működtetésében voltak használatosak.
Az ózonlyukat 1985-ben fedezték fel az Antarktisz felett. Ezután két évvel, 1987-ben meg is született a problémát orvosolni kívánó Montreali Jegyzőkönyv, amely ’89-ben lépett hatályba, ám azóta is többször módosították. A Jegyzőkönyv azért is különleges, mert ez az egyetlen ENSZ-egyezmény, amelyet az összes tagállam ratifikált, ennek következtében az ózonrétegre káros anyagok mintegy 99%-át kivonták a forgalomból.
A beavatkozás jelenleg sikeresnek látszik: az ózonlyuk körülbelül 2000-ig növekedett, ezután azonban lassú gyógyulásnak indult, a jelenlegi számítások alapján pedig el is fogja érni mindazt, amelyet a Montreali Jegyzőkönyv a zászlójára tűzött: ha minden zavartalanul halad, úgy az Északi-sarkvidék felett 2045-re, az Antarktisz felett pedig 2066-ra fog visszaállni a nyolcvanas évek előtti állapot. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója szerint a haladás akár évente kétmillió embert is megmenthet a rákos megbetegedéstől.
Ugyan az ózonlyuk gyógyulásának híre határozottan pozitív, azt mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy a jelenlegi ígéretes kilátások még nem tekinthetőek garantáltnak, a folyamat pedig visszafordulhat, amennyiben valamilyen külső tényező megzavarja azt – ilyen például a globális felmelegedés csökkentésére hivatott, angolul stratospheric aerosol injection-nek nevezett emberi beavatkozás, amely apró részecskéket juttatna a sztratoszférába, hogy visszafogja a napsugárzást. Az eddigi gyógyulási folyamat azonban jól igazolja, hogy a tudatos emberi beavatkozásnak igenis megvan a gyümölcse, és lemondó, „hiszen már úgyis mindegy” legyintések helyett pedig inkább célorientált attitűdre van szükség.
Ha Budapest, akkor tetoválás! | TOP 5
Egy belsőépítészeti stúdió, ami a múltat formálja jelenné | Loft Kolasiński
