Valószínűleg elszalasztottuk a momentumot — mondta Aleksandar Nacev, észak-macedón szakértő a Hype&Hyper-nek a Nyugat-Balkán uniós integrációjával kapcsolatban. Interjú a „bővítési fáradtságról,” a bolgár zsarolásról és a NATO-csatlakozásról.
A Nyugat-Balkán európai integrációja az elmúlt évtizedben meglehetősen lelassult. Ön is kezd belefáradni?
Valóban egy nagyon hosszú és kimerítő folyamatról beszélünk. Néhány nappal ezelőtt régi újságok címlapjait olvastam, és találtam egy 2005-ös szalagcímet az akkori elnökünkkel készített interjúból: 2005-ben azt nyilatkozta, hogy végre elértük az európai vonatot. Most, 18 évvel később, úgy tűnik, hogy még mindig az állomáson vagyunk, de a vonat már rég elment. Valószínűleg elszalasztottuk a momentumot amikor fel kellett volna szállnunk, és nem hiszem, hogy a következő években vagy akár évtizedben, visszatérne ez a szerelvény a mi állomásunkra. Ha összehasonlítjuk, hogy mennyi időt vesz igénybe az integráció...; vessük össze például Észak-Macedónia és Montenegró helyzetét: A folyamat már több mint tíz éve tart Montenegróban is, viszonylag kevés fejezetet nyitottak meg, és van egyfajta elégedetlenség a csatlakozás tempójával. Észak-Macedóniában már az úgy nevezett „bővítési fáradtságot” tapasztaljuk; belefáradtunk a sok éves várakozásba, abba, hogy csak ülünk az oldalvonalon, a váróteremben. Észak-Macedónia jóval több mint egy évtizede hivatalos tagjelölt; tettünk ugyan már néhány előrelépést a folyamat során, mint például a 2009-es vízumliberalizáció, de az észak-macedón társadalmon érezhető a „bővítési fáradtság.” Bár rengeteg projekt valósult meg, és sok intézmény kap anyagi támogatást, mégis úgy tűnik, mintha egyhelyben topognánk; nem haladunk előre. Mindig kapunk újabb és újabb ígéreteket, amelyekhez azonban mindig kapcsolódnak bizonyos feltételek is. Most éppen Bulgáriának van problémája velünk, a tárgyalások megrekedtek mivel nincs meg jelenleg a szükséges többség az elvárt alkotmánymódosításhoz. A helyzet roppant bonyolult.
Ki tudná fejteni a Bulgáriával való konfliktus lényegét?
Bulgáriának két problémája van. Az első a közös történelmünk, amit Bulgária át szeretne írni; a bolgároknak nem tetszenek az észak-macedón tankönyvek és emlékművek, amelyek szerint Bulgária a második világháború alatt fasiszta ország volt. Pedig Észak-Macedónia bolgár megszállását mindenhol máshol tényként kezelik. Felállítottunk egy bilaterális történelmi bizottságot, amely megpróbálja újraírni az észak-macedón történelem egyes részeit, hogy a bolgárok ne megszállókként szerepeljenek. Nemrég volt a holokauszt észak-macedón áldozatainak emléknapja, amikor a helyi zsidóság Treblinkába deportálására emlékezünk, amelyet bolgár fennhatóság alatt hajtottak végre a második világháború alatt. A bolgárok próbálnának szabadulni ettől a súlyos történelmi bűntől, de mégsem lehet átírni a teljes múltunkat. A másik probléma a jelentős létszámú macedón kisebbség Bulgáriában, amit Szófia máig nem ismer el, annak ellenére sem, hogy a nemzetközi bíróságok már tíz ítéletet hoztak arról, hogy a bolgároknak engedélyezniük kellene a macedón politikai pártok és civil szervezetek bejegyzését.
Ez valóban egy meglehetősen súlyos vita. Milyen alternatívái vannak a Balkánnak, ha az európai integráció kudarcot vall? Kínai beruházások, orosz befolyás, vagy talán egy saját szövetségi rendszer?
Nincsen semmilyen alternatíva, a legfrissebb felmérések szerint az észak-macedón lakosság igen nagy része továbbra is támogatja az EU-hoz való csatlakozást. Néhány évvel ezelőtt 80-83% volt ez a szám, bár mára egy kicsit visszaesett, de a lakosságnak még mindig több mint 70%-a támogatja az európai integrációt. Tehát a legtöbb embernek esze ágában sincs alternatívákat keresni, és a jelentősebb politikai pártok 90%-a is támogatja a további integrációt miután NATO-tagok lettünk. A NATO-tagságot az EU-csatlakozásnak kell követnie, nincs más alternatíva, nem tudunk más irányba fordulni.
Magyarország a balkáni bővítés egyik fő támogatója. Ez előny Észak-Macedóniának?
Én nagyon hasznosnak tartom a magyarok támogatását.
Miért?
Mert íratlan szabály, hogy ha egy állam egy olyan szervezethez akar csatlakozni, mint a NATO vagy az EU, akkor kell, hogy legyen legalább egy másik ország mögötte, aki mindenben támogatja. Különböző területeken van szükség segítségre, le kell bontani a csatlakozási procedúra során felmerülő akadályokat. Ezért nagyon fontos más országok támogatása. Ha megnézzük a térség jelenkori történelmét, Szlovénia volt az első, aki bekerült az európai klubba. Románia és Bulgária akkor lett tag, amikor stratégiai szempontból fontos lett a bekerülésük. Ciprus erős görög támogatással jutott be, tehát mindig roppant előnyös, ha van valaki a hátunk mögött. A Nyugat-Balkán számára kulcsfontosságú, hogy legyenek erős támogatóink. Nem Magyarország az egyetlen pártfogónk, Szlovénia és Horvátország segítségére is számíthatunk a közös jugoszláv múltunknak hála. Valaha egy ország részei voltunk és soha nem volt közöttünk vita, sajnos bolgár és görög szomszédjaink viszont korántsem ilyen támogatóak. Görögországgal megoldottuk a konfliktust, bár sajnos súlyos árat fizettünk a kérdés rendezéséért, át kellett neveznünk az országot Észak-Macedóniára. Úgy tűnik Bulgária miatt még nagyobb áldozatokat kell hoznunk, de úton vagyunk a megoldás felé.
Észak-Macedónia 2020-ban lépett be a NATO-ba, ami egyfajta biztonsági ernyőt képez az ország felett. Tapasztaltak-e azóta gazdasági fejlődést a biztonságosabb befektetési környezetnek köszönhetően?
Nem nagyon, mert a legtöbb külföldi befektetés 2006 és 2011 között érkezett Észak-Macedóniába. 2006-ban a kereszténydemokraták kerültek kormányra, és ők kezdtek el dolgozni a külföldi beruházások idevonzásáért. A ma is működő észak-macedóniai üzemek 80%-a ezekben az években nyílt meg. Nagy beruházásokról beszélek, 4-5000 embert foglalkoztató gyárakról. A kormány egy kampányt hozott létre, aminek „Befektetés Macedóniába” volt a neve; még külön miniszterünk is volt a külföldi befektetésekért, és nem is számítottunk arra, hogy a NATO-taggá válásunk jelentősen növelni fogja az országba irányuló befektetéseket. Nyilvánvaló, hogy minden vállalat biztonságos helyen akar működni és talán most egy kicsit többen érzik úgy, hogy Észak-Macedónia biztonságos ország, de a beruházások 80%-a a NATO-csatlakozás előtt történt.
NATO-szakértőként mi a véleménye arról, hogy Törökország nem szavazta meg Svédország és Finnország NATO-csatlakozását? Milyen politikai folyamatok játszhatnak közre?
Semmi bonyolult és semmi váratlan. Mindig azt mondom a diákjaimnak, hogy a nemzetközi kapcsolatokban az egyetlen konstans tényező, az, hogy a szereplők a saját érdekeiket nézik. A világ minden országát ugyanez az elv vezérli; azt teszik, ami nekik a legelőnyösebb. Lehetünk barátok, lehetünk partnerek, lehetünk egymás támogatói, de a nemzeti stratégiai érdekek mindig előtérben vannak, azokat kell az országoknak megvédenie. Törökország most pontosan ezt teszi: megpróbálják kikényszeríteni, hogy Svédország és Finnország kiadja nekik azokat, akik részt vettek a néhány évvel ezelőtti államcsínyre tett kísérletben. Ehhez törvényes joguk van, bizonyítékaik vannak, és most ki is tudják kényszeríteni a kiadatást. Egyesek ezt zsarolásnak, mások viszont okos diplomáciai húzásnak nevezik, attól függően kinek mi az álláspontja a kérdésben.
Kolozsvár történetéről mesél a felújított Tűzoltótorony épülete
A kortárs blues legizgalmasabb nemzetközi és magyar fellépői Veszprémben
