fbpx
Nyomj Entert







Elültetni az újra kinyíló élet magjait

Roxi Pop fotós a pandémia kezdetén költözött el szerelmétől, Tomastól, hogy kolozsvári otthonukat hátrahagyva Medgyesen élő családjánál töltse a lezárás napjait, ezzel spórolni tudjon. Ami egyszerű fotónaplóként indult, az csodálatosan allegórikus fotósorozattá fejlődött, mely a természethez való kapcsolódásról, egy távkapcsolatról, a családi nagylelkűségről és a kertészkedés gyógyító erejéről szól.

A fotográfussal a Calvert Journal készített interjút. 

Tomas Belgiumból, Zoersel városából, én pedig Medgyesről, egy szebeni kisvárosból, Romániából származom. 2015 decemberében találkoztunk Kolozsváron, Tomas akkor aranybányákat fotózott és más, itt élő fotográfusoktól gyűjtött visszajelzéseket, így mutattak be minket egymásnak. Azóta együtt vagyunk. 

Szerettem megismertetni Tommal az itteni kultúrát, főként a természethez és a növényekhez való kötődésemet. Romániában a mezőgazdaság ötven százaléka háztáji növénytermesztésből és állattartásból áll, csak a fiatalabb generációnak van olyan jól fizető állása, hogy megengedhesse magának, hogy szupermarketben vásároljon. A családomnak óriási kertje van Medgyesen: minden alkalommal, amikor hazalátogattunk, telepakolt autóval távoztunk. 

2020-ban Belgiumba terveztünk költözni, de a járvány megjelenésével fel kellett mondanunk az albérletünket Kolozsváron. Mivel a megrendeléseim elmaradtak, úgy döntöttem, hazaköltözöm a szüleimhez és segítem őket a kerti munkákban abban reménykedve, hogy néhány hónap múlva az életünk visszatér a régi kerékvágásba.

Mikor két macskával és minden holmimmal visszaköltöztem a szülői házba, végigsírtam az utat. Az elején próbáltam napról-napra élni, kertészkedni, főzni, kipakolni és sok időt tölteni a nagyszüleimmel. A szüleim idejük nagy részét növénytermesztéssel töltik, a semmiből teremtenek dolgokat. A hónapot, amelyben hazaköltöztem, édesanyám „tavaszi kampánynak” nevezi: több ezer palánta bújik ki a fölből, hogy aztán melegházba kerülhessen. 

Június végén én és Tomas újra megtaláltuk a módját, hogy együtt legyünk. Magyarországon találkoztunk és a macskákkal Belgiumig autóztunk. Most Antwerpenben élünk egy kis kertes házban. Románia újra visszakerült Belgium vörös listájára, így egyelőre nem láthatom a szüleimet.

Ez a helyzet sok mindenre megtanított minket és megerősítette a kapcsolatunkat. Tavaly augusztusban a szüleimtől óriási csomagot kaptunk: negyven kiló karfiol, nagy, lédús paradicsomok, csípős paprika, zeller, padlizsán, szilva, mogyoró, szeder és még sok más. Szüleim kertje olyan pillanatokban segített alázatosnak és hálásnak maradnom, amikor úgy éreztem, semminek nincs értelme. A természet az emberiség legnagyobb tanítója: megmutatja nekünk, hogy van kezdet és vég, van boldogság és bánat, van élet és halál.

Forrás: Calvert Journal

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük