fbpx
Nyomj Entert







Gondoskodó építészet | Szlovákia elfeledett fürdői

A szocializmus éveiben népszerű gyógy- és termálfürdők mára teljesen átalakultak, vagy talán el is tűntek. Szlovákia elfeledett fürdőinek eredt nyomába egy fotós és egy építész, hogy megmutassák, az épített örökség megérdemli a gondoskodást.

Andrea Kalinová fotós és Martin Zaiček építész évek óta foglalkoznak a II. világháború után megmaradt szlovákiai építmények felkutatásával. Az Elhagyatott (re)kreáció – eredeti nevén Opustená (re)kreácia – névre keresztelt művészeti csoportjukat 2011-ben alapították az egyik leghíresebb szlovák fürdővárosban, Trencsénteplicén (Trenčianske Teplice). A Szlovákia észak-keleti részében fekvő kisváros a modernista építészet számos csodáját rejti, bár erről általában kevés szó esik: a gyógyulni és pihenni vágyó utazók leginkább klimatikus gyógyfürdője miatt keresik fel a települést.

Hogy ez ne így legyen – és a modernista építészet szerelmeseinek is kedvezzenek –, a csapat készített egy kiadványt, amelyben a két világháború közötti, illetve a késő modern építészeti látványosságokat gyűjtötték össze. A 2016-ban megjelent kalauzban többek között a legendás, kültéri medencéiről híres Zelená Žaba (jelentése: „zöld béka”) termálfürdő, a Sina török fürdő és a Machnáč gyógyintézet történetéről is olvashatunk.

A gyógyintézettel kapcsolatuk ezután sem szűnt meg, sőt, később ez a kutatás önálló projektté nőtte ki magát és 2018-ban megszületett az OFF SEASON kiadvány és a hozzá tartozó dokumentumfilm. Az 1932-ben épült, mára már használaton kívüli  gyógyintézetről – az általunk sokat emlegetett – Čierne diery is tudósított akkoriban: a korszak egyik legjelentősebb és leginkább veszélyeztetett épületének állapota már akkor kritikusnak számított. Az egykor szebb napokat látott szanatóriumot az 1929-es tervpályázaton győztes prágai építész, Jaromír Krejcar tervezte, aki a funkcionalizmus elvei mentén álmodta meg a T-alaprajzú, hatalmas óceánjáró hatását keltő épületet. A keleti homlokzat négyszögletű erkélyeinek kiképzése a dessaui Bauhaus épületét juttathatja eszünkbe, a tetőteraszon kiépített napozóterasz pedig a Le Corbusier által tervezett épületekről lehet ismerős.

Legutóbbi projektjükben Andrea és Martin a trencsénteplici szanatórium történetéből inspirálódva több más szlovákiai fürdővárost is felkerestek: az öt éven keresztül tartó kutatómunka részeként többek között olyan egykori üdülőközpontokat látogattak meg, mint Bártfa (Bardejov), Pöstyén (Piešťany), Csorbató (Štrbské Pleso), Borosznó (Brusno) vagy Bajmóc (Bojnice). Az állami gyógyfürdő-rendszer részét képező – főképp az 1960-as és 1970-es években épült – épületek történetét kutatva állapotfelméréseket is végeztek, illetve annak is utánajártak, milyen volt az adott komplexum társadalmi megítélése az építés és a működés éveiben.

A kitartó feltárás eredményeként született meg a Gondoskodó építészet (Architektúra starostlivosti) című könyv, amelyből nemcsak a konkrét gyógyfürdő épületek ismerhetők meg, hanem a tanulmányokat olvasva fény derül arra is, hogyan és miért válhattak fontossá a szlovákiai fürdőhelyek, illetve a kapitalizmus és a rehabilitációs intézmények kapcsolatáról is olvashatunk a kiadvány hasábjain.

A több mint háromszáz oldalas, szlovák nyelvű könyv minisztériumi és alapítványi támogatással, továbbá sikeres közösségi finanszírozási kampánynak köszönhetően ölthetett végleges formát, s ma már kereskedelmi forgalomban is kapható.


Gondoskodó építészet – Szlovák fürdők a 20. század második felében

Szerző: Jarmila Bencová, Zuzana Jakalová,
Ivana Rumanová, Martin Zaiček

Fotók: Andrea Kalinová, Peter Kuzmin

Szövegszerkesztő: Petra Hlaváčková

Anyaggyűjtés, oral history: Barbora Németh

Kiadványtervezés és –szerkesztés: Magdaléna Scheryová, studio onaonaona

Elhagyatott (re)kreáció | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük