Grúzia mindig is elkötelezett volt Európa mellett

Grúzia mindig is elkötelezett volt Európa mellett

Interjú Nikoloz Khatiashvilivel a grúz külpolitikáról, a Keleti Partnerségről és az ország jövőjéről.


A Keleti Partnerség keretén belül kötött megállapodásokkal Grúzia elkezdett közeledni a Nyugat felé. Milyen lehetőségeket kínál a Keleti Partnerség az ország számára, és melyeket tudta Grúzia sikeresen kihasználni?

A Keleti Partnerség az EU egyik legfontosabb kezdeményezése, a 2008-as orosz-grúz háború kulcsfontosságú volt a megkötésében. A háború során a grúz társadalomnak súlyos árat kellett fizetnie a történelmi döntéséért, hogy Európát és az atlanti szövetségeket választotta. De a Keleti Partnerség új lehetőségeket teremtett nemcsak Grúzának, hanem a másik öt csatlakozó országnak, Ukrajnának, Moldovának, Azerbajdzsánnak, Örményországnak és Fehéroroszországnak is. A hat ország közül azonban csak háromnak (Grúzia, Moldova és Ukrajna) sikerült eredményesen véghezvinnie a szükséges reformokat és kötelezettségvállalásokat, amelyek olyan kézzelfogható eredményekhez vezettek, mint a vízummentesség, a szabadkereskedelem vagy a társulási megállapodások. Az EU-Grúzia kapcsolatok új dimenzióba kerültek, jelentősen elmélyültek. A Keleti Partnerségben rejlő lehetőségek azonban lassan teljesen kimerülnek, így Grúzia, Moldova és Ukrajna, a reformok terén élen járó országok, megalapították az úgy nevezett „Együttműködési Triót.” Az új struktúra lényegében a Keleti Partnerség folytatása, célja a három ország Európai Unióhoz való közeledésének felgyorsítása.

A Keleti Partnerséget azonban az orosz-ukrán háború erősen leterheli. Hogyan változott a grúz külpolitika az elmúlt kilenc hónapban?

Az orosz-ukrán háború előtt Grúzia célja az volt, hogy 2024-re lehessen hivatalos EU tagjelölt, de a jelenlegi geopolitikai helyzet miatt számos folyamat felgyorsult, köztük az uniós csatlakozás kérdése is. Ma Ukrajna a hadszíntér, de az ukránok kétségtelenül nemcsak a saját országuk szabadságáért, hanem az európai értékekért és a kontinens biztonságáért is harcolnak. A háború sokkal többről szól, mint Oroszország és Ukrajna, értékrendek közötti összeütközést láthatunk. A szabadság, a demokrácia, a fejlődés, a függetlenség és a haladás áll szemben a tekintélyelvűséggel, az imperializmussal, az erőszakkal és a regresszióval. Grúzia pedig mindig is elkötelezett volt az Európához való közeledés és az európai értékek mellett. Ukrajna érdeme, hogy egy új világ kezd kialakulni. A lehetőségek új tárháza nyílt meg és Grúzia a vártnál is hamarabb kapott egy európai perspektívát: Tbiliszi akár már jövőre megkaphatja a tagjelölti státuszt.

Az orosz-grúz kapcsolatok 2008 óta elhidegültek, de manapság egyre több orosz emigrál Grúziába. Milyen viszonyt érdemes Tbiliszinek Moszkvával ápolni a jelenlegi helyzetben?

A grúz-orosz kapcsolatok jelenleg kereskedelmi, kulturális és humanitárius ügyekre korlátozódnak. A 2008-as háború után Oroszország elismerte a megszállt grúz területek „függetlenségét,” Tbiliszi pedig megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Moszkvával. A Genfi Nemzetközi Tárgyalások az egyetlen hivatalos fórum, ahol a két ország politikai kérdéseket vitat meg az Európai Unió és az Egyesült Államok részvételével. A grúz kormány számos konstruktív lépést tett a helyzet deeszkalációja érdekében, hogy pozitív irányba mozdítsa el a Genfben folytatott tárgyalásokat. De sajnos a politikai rendezés tekintetében nem történt előrelépés. Oroszország továbbra is destruktívan lép fel, akadályozza a hatékony munkát a tárgyalásokon. A Moszkvával való kapcsolatok csak akkor lehetnek teljeskörűen helyreállítva, ha Oroszország kivonul a megszállt grúz területekről. Az összes államnak, tehát Oroszországnak is tiszteletben kell tartania a nemzetközi jog legalapvetőbb elveit, így az országok szuverenitását és területi integritását. Létezik azonban egy informális platform a párbeszédre, az úgy nevezett Abashidze-Karaszin tárgyalások, ahol Grúzia és Oroszország különleges képviselői kizárólag kereskedelmi, kulturális és humanitárius kérdéseket vitatnak meg.

Elképzelhetőnek tartja, hogy ha Oroszország meggyengül Grúzia visszafoglalja Dél-Oszétiát és Abháziát?

Az Ukrajnában zajló háború és a Nyugat által kivetett szankciók negatívan hatnak Oroszországra, Moszkva hosszú távon lényegesen meg fog gyengülni. Ennek ellenére Grúzia nem erőszakkal akarja visszaszerezni a megszállt területeit. Tbiliszi békés úton, nemzetközi jogi eszközökkel akarja feloldani a konfliktust, helyreállítani az ország területi integritását és egyesíteni a grúz területeket. A grúz kormány békepolitikáját a Nyugat egésze támogatja. Grúzia már évek óta folytatja ezt a békepolitikát, amelynek célja a megszállt területeken élő lakosság bizalmának helyreállítása. Tehát a megszállt területek kérdése békés eszközökkel és párbeszéddel lesz megoldva, amikor eljön az ideje. A békepolitikának nincs alternatívája.

Az Európai Tanács kész megadni a tagjelölti státuszt Grúziának. De mi történik ezután? Az EU-Törökország kapcsolatok például már évtizedek óta elakadtak. Bízhat Grúzia a gyors és hatékony európai integrációban?

Grúzia és Törökország helyzete teljesen más, nem érdemes párhuzamot vonni a két ország között. Grúzia történelmileg és kulturálisan is mindig Európa része volt. Törökország nagy ország, számottevő népességgel, és a nagy országoknak mindig is nehezebb volt csatlakozni az EU-hoz. A kisebb országok, mint Grúzia, szerencsésebbek ilyen szempontból. Ha Grúzia EU tagállammá válik, méretéből adódóan nem lesz jelentős befolyása az uniós döntéshozatali folyamatokra, Törökország viszont az EU legnépesebb állama lenne és így számottevő mértékben tudná befolyásolni a brüsszeli döntéseket. Emiatt, ha egy befolyásos és erős állam akar EU tagságot, több nehézségbe fog ütközni, mint egy kisebb ország. Ami az elvárt reformokat illeti, a kis országok, mint Grúzia, ezen a téren is szerencsésebbek, hiszen könnyebb a reformokat végrehajtaniuk. Ezek alapján úgy vélem Grúzia és Törökország helyzete egyáltalán nem hasonló. Szerintem, ha Grúzia teljesíti az EU által előírt összes kritériumot, akkor nem lesz akadálya az uniós csatlakozásnak.

Milyen Grúzia kapcsolata Azerbajdzsánnal, illetve Örményországgal az örmény-azeri háború óta?

Azerbajdzsán Grúzia stratégiai partnere, de Örményországgal is jó, baráti kapcsolatokat ápolunk. Manapság történelmi léptékkel nézve is jónak számítanak Grúzia kapcsolatai Törökországgal, Azerbajdzsánnal és Örményországgal. Bakuban és Jerevánban is erős bizalom és tisztelet övezi Tbiliszit, aminek fényében Grúziának lehetősége van a hatékony és eredményes közvetítésre a két kaukázusi állam között. Grúzia már többször bizonyította, hogy képes elősegíteni az örmény-azeri kapcsolatok normalizálását: Tbiliszi közvetítésével jött létre például az a megállapodás, amely során örmény hadifoglyok szabadon engedéséért cserébe Azerbajdzsán megkapta az elaknásított azeri területek térképét. Továbbá a grúz fővárosban került sor az azeri és az örmény külügyminiszter találkozójára is. Szeretném azt is megemlíteni, hogy az Európai Politikai Unió prágai csúcstalálkozóján Ilham Alijev azeri elnök is kiemelte, hogy kulcsfontosságú lenne egy közös platform létrehozása Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán részvételével a béke és stabilitás biztosítása érdekében a Dél-Kaukázusban. A közeljövőben várhatóan meg is alakul ez a formális együttműködés, amely a Kaukázus békéjének és stabilitásának biztosítása mellett Grúzia szerepét is növelni fogja a regionális politikában. Érdemes lehet ennek keretében a három ország törvényhozása között is létrehozni valamilyen kooperációt.

Mennyire jelentős Kína gazdasági befolyása Grúziában? Milyen hatással van az Új Selyemút projekt az országra?

Más országokkal összehasonlítva Kína nem rendelkezik jelentős gazdasági befolyással Grúziában, bár Peking és Tbiliszi is kötött szabadkereskedelmi megállapodást. Kína a nagy befektetések terén sem tűnik ki Grúziában. Tehát kijelenthetjük, hogy Kínának jelenleg nincs számottevő gazdasági befolyása Grúziában. A közlekedés, logisztika és szállítás területén az Új Selyemút kétségtelenül nagy lehetőségeket rejt magában. Az orosz-ukrán háború következtében jelentősen megnőtt a Közép- és Kelet-Ázsiából Grúzián keresztül Európába irányuló áruforgalom. Az ázsiai országok Oroszországba vetett bizalma fokozatosan csökken és egyre inkább úgy látják, hogy Grúzián keresztül vezet a legbiztonságosabb és legolcsóbb út Európába. Ez igaz az energiahordozók szállítására is. A grúz infrastruktúra megfelelő arra, hogy a jelenleginél nagyobb mennyiségben szállítsanak rajta keresztül árukat és energiahordozókat Ázsiából Európába. Ráadásul megfelelő szakértelemmel is rendelkezünk a logisztikai folyamatok irányításához. Úgy gondolom, hogy az elkövetkező években jelentősen meg fog nőni a szállítási kapacitásunk és ez pozitív hatással lesz a grúz gazdaságra és az ország fejlődésére. Továbbá az elmúlt hónapok fejleményei alapján kijelenthetjük, hogy az EU egyik legfontosabb stratégiai célja az orosz energiahordozóktól való függés csökkentése, amihez alternatív ellátási láncokat kell találniuk és kiépíteniük. Az egyik legjobb potenciális útvonal a Kaszpi-medence és Közép-Ázsia energiaforrásainak Európába való szállítására Azerbajdzsánon Grúzián és Törökországon át vezetne. Az azeri gázszállítások mértéke a Dél-kaukázusi gázvezetéken keresztül növekszik, ez is jelzi, hogy egyre jelentősebb a Dél-Kaukázus szerepe. Remélem, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik, és hamarosan új projekteket látunk majd, melyek célja Kelet és Nyugat szorosabb összeköttetése.

Nikoloz Khatiashvili Grúzia egyik vezető agytrösztjének, a Geocase-nak a kül- és biztonságpolitikai kutatója. Főbb kutatási témái a nemzetközi biztonsági helyzet, a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, a hírszerzés és kémelhárítás, a nemzetbiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem.

továbbiak
Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről
strategy

Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről

Grúzia egy kicsi, keresztény ország a Kaukázus szívében, melyet ellenséges, többnyire muszlim népek vesznek körbe, akik akadályozzák a grúzok függetlenségét és boldogulását. Nino Kotolashvili grúz történésszel beszélgettünk. A szovjet utódállamokban gyakran nehézségekbe ütközik a történelem értelmezése, a közös narratívák feltérképezése. Nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról pedig még ennél is
Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?
strategy

Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?

Az ENSZ legújabb, január 9-i környezetvédelmi jelentése alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk cirka négy évtized múlva meg is szűnhet, és már jelenleg is a gyógyulási folyamatban van. Mindez a nyolcvanas évek végén beiktatott szabályozásoknak köszönhető, amelyeket pont ezzel a célzattal eszközölt a nemzetközi közösség. De mi változik, ha meggyógyul az
Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról
strategy

Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról

Grúzia egy független ország a Szovjetunió összeomlása óta, de az orosz befolyás jelentette fenyegetettség máig érződik. Nino Kotolashvilivel beszélgettünk az orosz-grúz háborúról, az orosz birodalmi gondolkozásról és a kaukázusi perspektívákról. Interjú. Grúzia történelmi helyzete a Kaukázusban egyedülálló. Inkább egy nyugati vagy egy keleti civilizációról beszélhetünk? Grúzia elhelyezkedése a Kaukázusban valóban