fbpx
Nyomj Entert

Isztambultól New Yorkig | Kalászi Zoltán, a Kazoda alapítója

Egy építész nem csak házakat tervez, s ez Kalászi Zoltánra különösen igaz. A fiatal tervező számára az építészet leginkább játszótér, legyen szó akár cukorkaszínekre hangolt színpadi díszletről, kortárs kiállítótérről vagy akácosban megbújó kabinházról.

Kalászi Zoltán három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy ideje lenne végre „nevén nevezni a gyereket”: így született meg a KAZODA brand, amit talán nem is lenne ildomos építészirodának neveznünk, hiszen Zoli nemcsak a hagyományos értelemben vett építészeti tervezéssel foglalkozik, hanem – hol kisebb, hol nagyobb léptékű – az építészet határterületein egyensúlyozó projekteket valósít meg. A „magányos harcos” karaktere távol áll tőle: inkább csapatban szeret gondolkodni, és hisz a közösség felhajtó erejében. Most épp a Építész Mester Egylet Mesteriskolájának tagja, ahol a posztgraduális képzés keretében a fiatal építészek és az idősebb generáció mesterei közösen gondolkodnak és együtt terveznek.

Zolit akár világutazónak is nevezhetnénk: ugyan még csak a harmincas évei elején jár, de már több kontinensen is megfordult, méghozzá nem is akármilyen iskolákban és építészirodákban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész szakos hallgatójaként Isztambulban töltött el egy évet, az ösztöndíj meghosszabbításaképp pedig a helyi Superpool irodánál kezdett dolgozni. A külföldi „turné” – kisebb-nagyobb kitérőkkel – azonban itt nem ért véget: Zoli az egyik nemzetközi építészeti workshopon ismerkedett meg későbbi kolléganőjével, Romea Murynnal, aki a BIG (Bjarke Ingels Group) koppenhágai irodájában dolgozott, ő mesélt a lehetőségről, hogy tulajdonképpen ez a hely bőven elbír még fiatal, tettre kész építészeket. Így aztán Zoli is csatlakozott, és több mint egy évig maradt az irodánál – néhány évvel később pedig „duplázott” (ismét a BIG-be ment, de már New Yorkba).

A külföldi tapasztalatszerzés minden szempontból hasznos és tanulságos volt számára, de hátra volt még a mesterképzés a MOME-n, ahol rögtön az elején, 2014 őszén bedobták őt – és több szaktársát is – a mélyvízbe: a XII. kerületi önkormányzat pályázatot írt ki a MOME Építészeti Intézetének hallgatói számára, hogy tervezzék meg a Hegyvidék Galéria új kiállítóterét. A csapat (Ábel Viktor, Csóka Bálint, Göde András, Pintér Márton) által megálmodott koncepció annyira megtetszett az akkori polgármesternek, hogy a kiviteli tervek elkészítésére is felkérte őket – ekkor egészült ki a team Boromissza Katalinnal és Demeczky Nórával, akik a grafikai arculat elkészítéséért feleltek. Bár a tényleges kivitelezésre csak 2016-ban került sor (ráadásul a tervezők tudta nélkül), a dolog végül mégiscsak szerencsésen alakult, hiszen közel 90%-ban Zoliék elképzelései valósultak meg. A szintkülönbség kiküszöbölésére szolgáló elegáns öntött betonlejtő a galéria valóságos attribútuma azóta is.

Isztambul, Koppenhága és New York mellett Zoli életének egy másik fontos állomása volt Portó is, ahol egy évet töltött a FAUP (Faculdade de Arquitectura da Universidade do Porto) falai között. Az ott szerzett élmények annyira meghatározóak maradtak, hogy hazatérve is ezt választotta a mesterdiploma témájául: a város rehabilitációs programjához csatlakozva egy Evezőközpontot és Múzeumot tervezett az egykori iparterületre. Építészként fontosnak tartja azt is, hogy az épület, a belső tér mindenegyes eleme hatással van a befogadóra, és még a legapróbb részlet is meghatározó lehet. Éppen ezért, a diplomavédés alkalmával egy saját maga által tervezett nyitókarra cserélte le a védés helyszínéül szolgáló auditórium kilincsét, majd a prezentáció során a közönséghez fordult: vajon emlékeznek-e a felszerelt fogantyúra? Ennek az ötletes „showelemnek” nemcsak az volt a célja, hogy kizökkentse a közönséget, hanem hogy felhívja a figyelmet arra is, milyen formában módosul a térélmény, ha például az építész terveihez képest eltérő, akár oda nem illő szerelvények kerülnek be az adott épületbe.

Zoli szívesen dolgozik performatív terek megalkotásán is, legyen az színház vagy helyspecifikus térinstalláció. 2012-ben csapatmunkával gondolták újra a pannonhalmi bencés gimnázium tornatermét: a nyaranta megrendezett háromnapos Arcus Temporum fesztivál idejére fényáteresztő textíliákból kiszabott hullám-mennyezetet varázsoltak a csarnokba, amely akusztikai szempontból tökéletes (vizuális szempontból pedig izgalmas és éteri) megoldásnak bizonyult.

A Thália Színházban futó „Trainspotting” előadás színes, absztrakt univerzumát barátjával, Kiss-Benedek Kristóffal közösen álmodták meg – Zoli szerint bár a látványtervezés az építészek körében inkább lenézett műfajnak számít, neki nagyon is izgalmas ez a terep: az ideiglenes, performatív terekben ugyanis teljesen más törvények uralkodnak, más kívánalmaknak kell megfelelnie az épített környezetnek. A rendezővel, Horváth Csabával korábban is dolgoztak már együtt a fiúk a „Chicago” és a „Mágnás Miska” darabok kapcsán, és szerencsére bőven akadnak más színházi megkereséseik is: a „Keresztkantáták” előadás díszletéért is ők felelnek, amit jövő évben mutatnak be az Eiffel Műhelyházban.

Zoli nemcsak tervezni, építeni is szeret, praxisának fókuszában jelenleg leginkább a faépítészet áll: Szabó Péter Róberttel közösen egy CLT (cross laminated timber) technológiával épülő házat terveztek Balatonkenesén, a Hargita megyei Korondi Arcsó céggel pedig jelenleg egy Bergen modell fejlesztésén dolgoznak. Mindezek előzménye az a faház volt, amit még 2018-ban barátaival, kalákában közösen építettek – ez volt a „Black Box” névre keresztelt, kívül koromfekete, belül igazán otthonosnak és tágasnak mondható mobilház.A Káli-medence akácosában rejtőzködő japán hangulatú kockaház homokkő lábakon áll és akár négy személy elszállásolására is alkalmas.

1-2. kép: Nagykovácsi Nagyboldogasszony-templom (Mesteriskola, pályázat). Tervezők: Butoi Noémi, Kalászi Zoltán, Méray-Horváth Mercédesz, Ungerhofer Dániel, Frikker Zsolt (Mester)

3-7. kép: Hegyvidék Galéria. Építészek, alkotók: Göde András, Csóka Bálint, Kalászi Zoltán, Pintér Márton, Ábel Viktor. Grafika: Boromissza Katalin, Demeczky Nóra. Fotó: Máté Balázs

8-10. kép: Arcus Temporum (Pannonhalma). Építészek, alkotók: Baló Dániel, Eke Dániel, Kalászi Zoltán

11-14. kép: Trainspotting (Thália Színház). Rendező: Horváth Csaba. Jelmeztervezés: Benedek Mari. Díszlettervezés: Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán

15-20. kép: Black-box. Építészek, alkotók: Szottfridt Marcell, Kalászi Zoltán

Kazoda | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük