Az ukrán tervező, Dariia Bila először mutatta be MY THEATRE by Dariia Bila márkáját a párizsi közönségnek a Paris Fashion Week keretei között, március 6-án. A bemutató öt archív kollekció retrospektív prezentációját ötvözte a márka legújabb vonalának bemutatásával, amely a Collection №6 nevet viseli.

Az esemény egy olyan interaktív előadásként tervezték meg, ahol a divat, a színház és a művészet találkozik. Ez a koncepció Bila 17 éves színházi pályafutását is tükrözi, amelyben a jelmezek és a történetmesélés mindig központi szerepet játszottak. A márka alapgondolata szerint a ruhák szinte színpadi szereplőkként működnek — ezt a tervezési folyamat is jól tükrözi: „Általában egy érzelmi állapotból indulok ki — egy érzésből, nem pedig egy anyagból. Intuitívan érzem, milyen formák vonzanak, és milyen gondolatot szeretnék beépíteni egy darabba. Csak ezután következik az anyagválasztás. Gyakran gyors vázlatokkal és vizuális jegyzetekkel indul a folyamat. A legerősebb inspirációt pedig mindig az a színházi produkció adja, amin éppen dolgozom.”

Az est egy élő zenekari előadással kezdődött, amelyben a Modellé című mű részletei hangzottak el Hans Zender alkotásából. Az ukrán színésznő, Larisa Rusnak, az Ivan Franko National Academic Drama Theatre társulatából, egy rövid színházi jelenetben lépett színpadra. Ezt követően a közönség a MY THEATRE korábbi kollekcióinak retrospektív bemutatóját láthatta, amely a márka kreatív fejlődését követte nyomon. A visszatekintés a tervező számára is kiemelt jelentőséggel bírt: „Ez a bemutató nagyon különleges volt számomra. Szerettem volna egységében megmutatni a márkát és feltárni annak fejlődését. A legkorábbi darabokra visszatekintve jól látható, mennyivel nagyobb hangsúlyt fektetünk ma a részletekre — a kézműves kidolgozásra, a gazdag díszítésekre és minden egyes ruhadarab mélységére. Nem a mennyiség növelése a célunk, hanem az elmélyülés: a vizuális nyelv finomítása és az érzelmi, valamint kézműves dimenzió erősítése.”

Az est egyik kiemelkedő momentuma Onuka előadása volt, atmoszférikus hangzásával tovább erősítette a divatbemutató impresszív hangulatát. A kézművesség továbbra is a márka filozófiájának középpontjában maradt. Minden darabot aprólékos részletek jellemeznek: kézzel készített gombok, finom hímzések, valamint luxusanyagok — selyem, bársony, brokát és gyapjú — használata. Számos ruhadarab elkészítése több tucat órányi kézműves munkát igényelt.

Collection №6: egy átalakulás története
Az est a Collection №6 bemutatásával zárult, amely folytatja a MY THEATRE alapfilozófiáját: a tudatos ruhatervezést, amely a kézművességre, a textúrákra és az érzelmi mélységre helyezi a hangsúlyt. Az új kollekció inspirációját a The Tales of Hoffmann adta, amelyhez Bila korábban színpadi jelmezeket tervezett. A szerelem, az illúzió és a nő belső világának témái szolgálnak a kollekció koncepcionális alapjául. A színpaletta a szürke árnyalataival kezdődik — olyan tónusokkal, amelyek kezdetben nyugtalanítóak lehetnek, ám fokozatosan háttérré válnak, amelyből egy új hősnő emelkedik ki. A kollekció középpontjában a várakozás érzése áll: az a törékeny pillanat, amely a kétely és a bizonyosság, a keresés és az egyensúly között húzódik. A MY THEATRE hősnője figyel saját belső hangjára, és megengedi magának a lassú átalakulás folyamatát, ahelyett hogy siettetné azt. A tervező munkáját erős érzelmi és filozófiai réteg is áthatja, amely a divat szerepéről való gondolkodásában is megjelenik: „A munkám mélyen az érzelmi állapotokból, a megélt tapasztalatokból és a színházi gyakorlatomból táplálkozik. A színház és a divat közötti finom átmenet számomra egyfajta művészeti tér. Úgy gondolom, hogy a divat — akárcsak a színház, a festészet vagy az installáció — alapvetően az érzésekről szól: vagy kapcsolódsz hozzá, vagy nem. Ma talán még inkább szükségünk van a művészetre, mint valaha. Segít hozzáférni az érzelmeinkhez, és kifejezni önmagunkat. A ruhákon és az általam létrehozott képi világon keresztül szeretnék egy olyan nyelvet adni, amelyen keresztül az emberek megszólalhatnak.”

A tervező víziója
A bemutatót Dariia Bila egyszerre retrospektív és érzelmi utazásként jellemezte „Ez a bemutató az érzelmekről és az identitás kereséséről szól. A MY THEATRE retrospektívje — egy utazás kollekciókon, előadásokon, kételyeken és örömökön keresztül, amelyek formálták a márkát. Minden részlet számít, visszhangozva a legfinomabb emberi érzelmeket. A finálé egy új kollekciót mutat be, amelyet a reménynek szenteltünk — mert még a legsötétebb éjszaka után is mindig eljön a hajnal.” Színházi történetmesélésével és a kézművesség iránti elkötelezettségével a MY THEATRE by Dariia Bila egy karakteres, egyedi művészi hangot mutatott be a nemzetközi közönségnek a párizsi divathéten.

Dariia Bila: Instgram | web
Fotók: Nick Naida @nicknaida | Roger Vekstein @rogerveksteinph

On March 6, Ukrainian designer Dariia Bila presented her brand MY THEATRE by Dariia Bila to a Parisian audience for the first time during Paris Fashion Week. The debut show combined a retrospective presentation of five archive collections with the unveiling of the brand’s newest line, Collection №6.

The event was conceived as an immersive performance where fashion, theatre, and art intersect. This concept reflects Bila’s 17-year career in theatre, where costumes and storytelling play a central role. In this setting, garments became characters and the runway transformed into a living stage. Bila’s approach to design is rooted in emotion and narrative: “I usually begin from an emotional state — from a feeling rather than from a material. I intuitively understand the forms I am drawn to and the idea I want to embed in a piece. Only after that comes the choice of fabrics. Very often the process starts with quick sketches and visual notes. Above all, the strongest source of inspiration for the brand is the theatre production I am working on at that moment.”

The evening opened with a live orchestral performance featuring excerpts from Modellé by Hans Zender. Ukrainian actress Larisa Rusnak from the Ivan Franko National Academic Drama Theatre appeared in a short theatrical scene, intentionally blurring the line between performer and spectator. Following this introduction, the audience experienced a retrospective showcase of MY THEATRE brand’s earlier collections, highlighting the creative evolution of the brand. This retrospective perspective was particularly significant for the designer: “This show was very special to me. I wanted to present the brand as a whole and reveal its evolution. Looking back at our earliest pieces, I can clearly see how much more attention we now devote to detail — to handcraft, to intricate embellishment, to the depth of each garment. Our direction is not about producing more, but about going deeper — refining the language and intensifying the emotional and artisanal dimension of the work.” One of the evening’s highlights was a musical performance by Onuka, whose atmospheric soundscape enhanced the immersive nature of the show. Craftsmanship remained at the core of the brand’s philosophy. Each piece featured meticulous details such as hand-crafted buttons, intricate embroidery, and luxurious fabrics including silk, velvet, brocade, and wool—many requiring dozens of hours of artisanal work.

Collection №6: A Story of Transformation
The evening concluded with the presentation of Collection №6, which continues the central philosophy of MY THEATRE — conscious garment creation focused on craftsmanship, texture, and emotional depth. The new collection draws inspiration from The Tales of Hoffmann, for which Bila previously designed stage costumes. Themes of love, illusion, and the inner world of a woman serve as the conceptual foundation of the designs. The colour palette begins with shades of grey—tones that initially feel unsettling but gradually become the background from which a new heroine emerges. At the heart of the collection lies a sense of anticipation: the fragile moment between doubt and certainty, searching and balance. The MY THEATRE heroine listens to herself, embracing transformation as a process rather than rushing toward it.

Bila also reflects on the broader philosophical dimension of her work and the role of fashion today: “My work is deeply rooted in inner states, in emotions and lived experiences, as well as in my theatre practice. This subtle transition between stage work and fashion is, for me, a space of art. I believe fashion, like theatre, painting or installation, is ultimately about feeling — you either connect with it or you don’t. And today, perhaps more than ever, art feels essential. It allows people to access and express their emotions, to articulate who they are. Through garments, accessories and the images I create, I hope to offer a language through which a person can speak about themselves.”

Designer’s Vision
Reflecting on the show as a whole, Bila described it as both a retrospective and an emotional journey: “This show is about emotion and the search for identity. It is a retrospective of MY THEATRE — a journey through collections, performances, doubts, and joys that have shaped the brand. Every detail matters, echoing the most subtle human emotions. The finale presents a new collection dedicated to hope — because even in the darkest night, dawn always comes.” With its theatrical storytelling and dedication to craftsmanship, MY THEATRE by Dariia Bila introduced a distinctive artistic voice to the global stage at Paris Fashion Week.

Dariia Bila:Instgram | web
Fotók: Nick Naida @nicknaida | Roger Vekstein @rogerveksteinph

Nyilvánossá vált a Central European Creative Awards shortlistje, és ezzel együtt a közönség számára is megnyílt a szavazás lehetősége. A Creative Hungary által létrehozott, a Magyar Formatervezési Díj megújult formájaként elindított elismerés célja, hogy a közép-európai kreatívipar kiemelkedő szereplőit nemzetközi szinten is láthatóvá tegye.

A nagyközönség április 30-ig adhatja le voksát a több mint száz pályaművet felvonultató listára a díj hivatalos weboldalán. Az Audience Choice Award különlegessége, hogy a nyertesről közvetlenül a közönség dönt: az a projekt kapja az elismerést, amely a legnagyobb figyelmet és elismerést váltja ki.

A díjat 2026 elején indította el a Creative Hungary, a Magyar Formatervezési Díj több évtizedes hagyományára építve, ugyanakkor kibővített kategóriákkal és regionális fókuszú szemlélettel. A kezdeményezés célja hosszú távon a magyar kreatívipar pozíciójának erősítése, valamint a magas hozzáadott értéket képviselő alkotók és projektek nemzetközi bemutatása. Az első pályázati felhívásra összesen 102 nevezés érkezett, nemcsak Magyarországról, hanem több közép-európai országból is, köztük Lengyelországból, Szlovákiából és Ausztriából. A shortlist egy többlépcsős szakmai kiválasztási folyamat eredménye: a pályaműveket először hazai és nemzetközi szakértőkből álló testület értékelte, a végső döntést pedig a Magyar Kreatívipari Tanács hozza meg. Minden kategóriában három döntős projekt versenyez.

A kategóriák a kreatívipar széles spektrumát fedik le: a divattervezéstől és a formatervezéstől kezdve a szépségipari csomagoláson és játékdesignon át egészen a fiatal tehetségek és szakmai együttműködések bemutatásáig. Külön figyelmet kap a régió is: a CE Award kategória kifejezetten a közép-európai alkotók és vállalkozások számára biztosít bemutatkozási lehetőséget. A döntőbe jutott projektek jól tükrözik a régió kreatív szektorának aktuális irányait és sokszínűségét. A válogatásban egyaránt helyet kaptak innovatív, piacképes megoldások, erős vizuális és koncepcionális munkák, valamint különböző területek együttműködéséből született kezdeményezések. A fiatal generáció jelenléte szintén hangsúlyos.

A kategóriagyőztesek nemcsak szakmai elismerésben és egyedi díjtárgyban részesülnek, hanem bruttó 1,5 millió forintos támogatást is kapnak. Az ünnepélyes díjátadót 2026. május 5-én rendezik meg a Zene Házában, szakmai közönség előtt. A Central European Creative Awards kilenc kategóriában díjazza a kreatívipar kiemelkedő teljesítményeit, többek között a Fashion Design of the Year, Product Design of the Year, Gaming Graphic Design of the Year és Beauty Package Design of the Year területein. Emellett külön kategóriák szólnak a fiatal tehetségeknek, a szakmai együttműködéseknek, valamint életműdíj is gazdára talál.

The shortlist of the Central European Creative Awards is now public, and with it, audiences are invited to cast their votes. Established by Creative Hungary as a renewed and expanded evolution of the Hungarian Design Award, the initiative aims to bring outstanding achievements from the Central European creative industries into international focus.

The public can vote for their favorite projects from more than 100 shortlisted entries on the official website until April 30. The Audience Choice Award stands out as it is decided entirely by public vote, recognizing the project that captures the greatest attention and appreciation. Launched in early 2026, the award builds on the decades-long legacy of the Hungarian Design Award, while introducing an expanded category system and a strong regional perspective. Its long-term goal is to strengthen Hungary’s position within the regional creative industry and to highlight high value-added creative work on an international stage.

A total of 102 submissions were received for the inaugural edition, not only from Hungary but also from across the region, including Poland, Slovakia, and Austria. The shortlist was selected through a multi-stage professional evaluation process: entries were first reviewed by a panel of national and international experts, while the final decisions will be made by the Hungarian Creative Industry Council. Three finalists have been selected in each category.

The award categories cover a wide spectrum of the creative industries, from fashion and product design to beauty packaging and game design, as well as categories dedicated to emerging talents and professional collaborations. A dedicated regional category, the CE Award, provides a platform specifically for Central European creators and companies. The shortlisted projects reflect the diversity and current directions of the region’s creative sector. They include innovative and market-ready solutions, projects with strong visual and conceptual quality, as well as initiatives born from cross-disciplinary collaboration. The presence of the younger generation is also notably strong.

Winners in each category will receive not only professional recognition and a unique trophy, but also a gross financial award of HUF 1.5 million. The official award ceremony will take place on May 5, 2026, at the House of Music Hungary, in front of a professional audience. The Central European Creative Awards recognize outstanding achievements across nine categories, including Fashion Design of the Year, Product Design of the Year, Gaming Graphic Design of the Year, and Beauty Package Design of the Year. Additional categories highlight young talents, successful collaborations, and include a Lifetime Achievement Award.

Fashion has always been about reinvention. Yet today the industry faces a reinvention of a different kind – not aesthetic, but ecological. The global fashion sector is widely recognized as one of the most environmentally damaging branches of the economy.

Author: Stanislav Andranovits

Much of the problem stems from the dominance of synthetic materials derived from fossil fuels, known as petrochemicals. Polyester, nylon, and acrylic are essentially plastics; their production emits significant amounts of carbon dioxide and releases microplastics into waterways during washing. At the same time, conventional cotton cultivation demands intensive irrigation and pesticide use, while leather production from cattle contributes to land degradation and high greenhouse gas emissions. Each year, the fashion industry consumes billions of cubic meters of water – enough to fill millions of Olympic-sized swimming pools. Much of it is used for dyeing and finishing processes. Add to this the accelerating culture of fast fashion, in which garments are purchased cheaply, worn only a few times, and quickly discarded, and the environmental burden becomes staggering. In response, designers, material scientists, and biotechnologists are exploring a radical idea: returning to nature not just for inspiration, but for production itself - moving from petrochemicals to Petri dishes. This emerging field is known as biodesign.

Growing Materials Instead of Manufacturing Them
Biodesign integrates living systems such as bacteria, fungi, algae, and yeast into the design and manufacturing process. Instead of extracting resources like oil or animal hides and processing them with energy-intensive chemicals, biodesign works with living organisms that grow materials under controlled conditions. The paradigm shifts from “manufacturing” to “cultivating.” In fashion, microbes have become unlikely collaborators. Bacteria, in particular, are proving remarkably versatile: they can produce pigments, fibers, and even leather-like sheets of material.

Bacterial Cellulose: A New Kind of Leather
One of the most exciting developments in sustainable materials is the use of bacterial cellulose to create vegan leather alternatives. Certain bacteria, including Komagataeibacter xylinus and related species, naturally synthesize cellulose, forming dense, flexible networks of nanofibers. These networks can be harvested and processed into sheets that closely resemble leather. You may have encountered this process firsthand if you’ve ever grown kombucha at home – the gelatinous “scoby” that forms during fermentation is produced by the same bacteria that can create these leather-like sheets.

Interestingly, K. xylinus is also behind some popular modern vegan foods. For instance, nata de coco is a chewy, jelly-like substance sometimes used as a bubble tea topping. It is made when bacteria ferment coconut water, producing a gelatinous, resilient cellulose with a texture similar to jelly pearls. This highlights the remarkable versatility of these microorganisms, which can be applied not only in foods but also in sustainable materials.

A striking example of bacterial cellulose’s potential in fashion comes from the Danish brand GANNI, which has incorporated Celium™ into several runway looks, a biomaterial developed by the biomaterials startup Polybion. GANNI’s willingness to experiment with emerging material categories reflects its broader commitment to shifting the fashion industry toward more responsible design and consumption models. During Celium production, microorganisms are cultivated on agricultural mango waste, metabolizing its sugars into bacterial cellulose. Within approximately 20 days, they synthesize a dense yet flexible biomaterial that can be finished and processed in ways comparable to conventional leather. Unlike livestock systems, this fermentation-based process does not require deforestation, continuous freshwater inputs, or feed cultivation, nor does it generate methane emissions. Polybion’s stabilization process further mitigates environmental impact by prioritizing water recirculation, reduced energy demand, minimal waste generation, and the elimination of toxic chemical treatments.

Importantly, the use of food waste as a raw material addresses another pressing environmental challenge. By diverting agricultural byproducts from decomposition where they would release methane the process captures carbon in material form. At the end of its life cycle, the material can be composted, helping to prevent additional greenhouse gas emissions. Through this closed-loop logic, Celium represents not only an alternative to animal-derived leather, but also a rethinking of how waste streams can become valuable resources within a regenerative design system.

Researchers at Imperial College London have advanced this concept even further by integrating material growth and pigmentation into a single biological process. Their team engineered Komagataeibacter rhaeticus to produce a plastic-free, vegan leather composed of microbial cellulose while simultaneously biosynthesizing eumelanin, a natural black pigment, during material formation. Rather than dyeing the material after fabrication, the bacteria generate color intrinsically as the cellulose matrix develops. In effect, the system operates like a living 3D printer: the microorganisms assemble the structural network layer by layer while embedding pigmentation directly into the growing material. This eliminates the need for post-production dyeing and reduces reliance on additional chemical treatments. Working in collaboration with material designer Jen Keane, CEO of Modern Synthesis, the researchers produced functional prototypes, including a shoe upper and a wallet. The shoe component was grown directly into shape by cultivating bacterial cellulose inside a bespoke, shoe-shaped vessel, demonstrating how form can be programmed at the growth stage rather than imposed through cutting and stitching. Using optogenetics, the team further demonstrated control over pigmentation. By projecting blue light onto specific areas of the living culture, they were able to activate pigment production selectively, generating custom colors during growth. This approach points toward a future in which material fabrication, coloration, and patterning are biologically encoded from the outset, redefining conventional manufacturing workflows.

Coloring Textiles with Living Pigments
Dyeing remains one of the most polluting stages of garment production. Conventional synthetic dyes often depend on petrochemicals and heavy metals, and the dyeing process can discharge untreated wastewater into rivers. Here, too, bacteria offer an alternative. Many microbial species naturally produce vivid pigments as secondary metabolites. Depending on the species, these pigments either diffuse through the cell wall or remain contained within the cells. Natsai Audrey Chieza has demonstrated the potential of bacterial dyeing using Streptomyces coelicolor, a soil bacterium that produces striking pink, purple, and blue pigments. In nature, these compounds function as biochemical defenses suppressing rival microbes and protecting the bacteria from oxidative stress during growth. Through her studio Faber Futures, Chieza allows bacteria to grow directly on textiles such as silk. As the microorganisms proliferate, color develops organically on the fabric surface. This approach eliminates the need for large dye baths, significantly reduces water consumption, and avoids toxic auxiliaries and mordants. Because pigmentation emerges from biological growth, patterns are not printed or stamped but evolve naturally, making each textile unique.

From Extraction to Cultivation
Biodesign is not a panacea. Scaling microbial production still requires energy, infrastructure, and careful life-cycle planning. Yet it represents a shift in perspective: materials are grown, not mined, and colour develops naturally rather than chemically imposed. In a resource-constrained, climate-unstable world, such approaches show how aesthetics and ecology can coexist, hinting at a fashion industry reimagined through collaboration with living systems.

A divat mindig is az újraértelmezésről szólt. Ma azonban az iparág egy egészen másfajta megújulással néz szembe – nem esztétikaival, hanem ökológiaival. A globális divatipart széles körben a gazdaság egyik leginkább környezetkárosító ágazataként tartják számon.

Szerző: Stanislav Andranovits

A probléma jelentős része a fosszilis tüzelőanyagokból származó, úgynevezett petrolkémiai alapú szintetikus anyagok dominanciájából fakad. A poliészter, a nejlon és az akril lényegében műanyagok; gyártásuk jelentős mennyiségű szén-dioxid-kibocsátással jár, mosásuk során pedig mikroműanyagok kerülnek a vizekbe. Eközben a hagyományos gyapottermesztés intenzív öntözést és növényvédőszer-használatot igényel, míg a szarvasmarhából származó bőr előállítása a talajromláshoz és magas üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz járul hozzá. A divatipar évente több milliárd köbméter vizet használ fel – annyit, amivel olimpiai méretű úszómedencék millióit lehetne megtölteni. Ennek jelentős részét a festési és kikészítési folyamatok emésztik fel. Ha ehhez hozzávesszük a fast fashion felgyorsult kultúráját – amelyben a ruhákat olcsón vásárolják meg, csak néhányszor viselik, majd gyorsan kidobják –, a környezeti terhelés szinte felfoghatatlan méreteket ölt. Válaszként tervezők, anyagtudósok és biotechnológusok egy radikális elképzelést vizsgálnak: visszatérni a természethez nem csupán inspirációként, hanem magának a gyártásnak az alapjaként – a petrolkémiától a Petri-csészék felé mozdulva. Ezt a feltörekvő területet biodesignnak nevezik.

Anyagok termesztése gyártás helyett
A biodesign élő rendszereket – például baktériumokat, gombákat, algákat és élesztőket – integrál a tervezési és gyártási folyamatba. Ahelyett, hogy olyan erőforrásokat termelnénk ki, mint a kőolaj vagy az állati bőr, majd energiaigényes vegyi folyamatokkal dolgoznánk fel őket, a biodesign élő szervezetekkel dolgozik, amelyek ellenőrzött körülmények között növesztik az anyagokat. A paradigma a „gyártásról” a „termesztésre” tolódik el. A divat világában a mikrobák váratlan együttműködőkké váltak. Különösen a baktériumok bizonyulnak rendkívül sokoldalúnak: képesek pigmenteket, rostokat, sőt bőrszerű anyaglapokat is előállítani.

Bakteriális cellulóz: az újfajta bőr
A fenntartható anyagok egyik legizgalmasabb fejleménye a bakteriális cellulóz használata vegán bőralternatívák létrehozására. Bizonyos baktériumok – köztük a Komagataeibacter xylinus és rokon fajai – természetes módon cellulózt szintetizálnak, sűrű, rugalmas nanorost-hálózatokat létrehozva. Ezek a hálózatok betakaríthatók és feldolgozhatók olyan lapokká, amelyek szorosan hasonlítanak a bőrre. Aki valaha készített otthon kombuchát, már találkozhatott ezzel a folyamattal: az erjedés során kialakuló zselészerű „scoby” ugyanazoknak a baktériumoknak a működése révén jön létre, amelyek ezekhez a bőrszerű anyagokhoz hasonló cellulózrétegeket képesek létrehozni.

Érdekes módon a K. xylinus néhány népszerű modern vegán élelmiszer mögött is áll. A nata de coco például egy rágós, zselészerű anyag, amelyet gyakran bubble tea feltétként használnak. Akkor keletkezik, amikor baktériumok fermentálják a kókuszvizet, és zselészerű, rugalmas cellulózt termelnek, amelynek állaga a zselégyöngyökhöz hasonlít. Ez jól mutatja ezeknek a mikroorganizmusoknak a rendkívüli sokoldalúságát: nemcsak az élelmiszeriparban, hanem a fenntartható anyagok fejlesztésében is alkalmazhatók.

A bakteriális cellulóz divatbeli potenciáljának egyik látványos példája a dán GANNI márka, amely több kifutókollekciójában is felhasználta a Celium™ nevű biomateriált, amelyet a Polybion biomateriál-startup fejlesztett. A GANNI nyitottsága az új anyagkategóriák iránt jól tükrözi a márka szélesebb elköteleződését amellett, hogy a divatipart felelősebb tervezési és fogyasztási modellek felé mozdítsa el. A Celium előállítása során mikroorganizmusokat mezőgazdasági eredetű mangóhulladékon tenyésztenek, amelyek a cukrokat bakteriális cellulózzá alakítják. Körülbelül 20 nap alatt egy sűrű, mégis rugalmas biomateriált hoznak létre, amely hasonló módon dolgozható fel és fejezhető be, mint a hagyományos bőr. Az állattenyésztésen alapuló rendszerekkel ellentétben ez a fermentációs folyamat nem igényel erdőirtást, folyamatos édesvíz-felhasználást vagy takarmánytermesztést, és nem jár metánkibocsátással sem. A Polybion stabilizációs folyamata tovább csökkenti a környezeti terhelést azáltal, hogy a víz újrakeringetését, az alacsonyabb energiaigényt, a minimális hulladékképződést és a mérgező vegyi kezelések elhagyását helyezi előtérbe.

Fontos szempont az is, hogy az élelmiszer-hulladék alapanyagként való felhasználása egy másik sürgető környezeti problémára is választ ad. Azáltal, hogy a mezőgazdasági melléktermékeket eltérítik a lebomlástól – amely során metán szabadulna fel –, a folyamat az anyagban köti meg a szenet. Életciklusának végén az anyag komposztálható, ami segít megelőzni a további üvegházhatásúgáz-kibocsátást. E zárt körforgású logika mentén a Celium nem csupán az állati eredetű bőr alternatívája, hanem annak újragondolása is, miként válhatnak a hulladékáramok értékes erőforrásokká egy regeneratív tervezési rendszerben.

Az Imperial College London kutatói ezt a koncepciót még tovább fejlesztették azzal, hogy az anyagnövesztést és a pigmentációt egyetlen biológiai folyamatba integrálták. Csapatuk úgy módosította a Komagataeibacter rhaeticusbaktériumot, hogy az mikrobiális cellulózból álló, műanyagmentes vegán bőrt állítson elő, miközben az anyagképződés során egy természetes fekete pigmentet, az eumelanint is bioszintetizálja. Ahelyett, hogy az anyagot a gyártás után festenék meg, a baktériumok már a cellulózmátrix kialakulása során létrehozzák a színt. A rendszer gyakorlatilag egy élő 3D nyomtatóként működik: a mikroorganizmusok rétegről rétegre építik fel a szerkezeti hálót, miközben a pigmentet közvetlenül a növekvő anyagba ágyazzák. Ez kiküszöböli az utólagos festés szükségességét, és csökkenti a további vegyi kezelések iránti igényt.

A kutatók Jen Keane anyagtervezővel, a Modern Synthesis vezérigazgatójával együttműködve működő prototípusokat is készítettek, köztük egy cipőfelsőrészt és egy pénztárcát. A cipő alkatrészét közvetlenül a kívánt formában növesztették ki, úgy, hogy a bakteriális cellulózt egy speciálisan kialakított, cipő formájú edényben tenyésztették. Ez azt mutatja, hogy a forma már a növekedési szakaszban „programozható”, nem pedig utólagos szabással és varrással jön létre. Az optogenetika alkalmazásával a kutatócsoport a pigmentáció szabályozását is demonstrálta. Kék fényt vetítve az élő kultúra bizonyos területeire képesek voltak szelektíven aktiválni a pigmenttermelést, így a növekedés során egyedi színeket hoztak létre. Ez a megközelítés egy olyan jövő felé mutat, amelyben az anyaggyártás, a színezés és a mintázás már a kezdetektől biológiai folyamatokba van kódolva, újradefiniálva a hagyományos gyártási munkafolyamatokat.

Textíliák színezése élő pigmentekkel
A festés továbbra is a ruhagyártás egyik legszennyezőbb szakasza. A hagyományos szintetikus festékek gyakran petrolkémiai anyagokra és nehézfémekre épülnek, a festési folyamat pedig kezeletlen szennyvizet juttathat a folyókba. Itt is kínálnak azonban alternatívát a baktériumok. Számos mikrobiális faj természetes módon élénk pigmenteket termel másodlagos metabolitként. Fajtól függően ezek a pigmentek vagy átdiffundálnak a sejtfalon, vagy a sejtekben maradnak. Natsai Audrey Chieza a Streptomyces coelicolor nevű talajbaktérium segítségével demonstrálta a bakteriális festés lehetőségeit. Ez a mikroorganizmus feltűnő rózsaszín, lila és kék pigmenteket termel. A természetben ezek a vegyületek biokémiai védekezésként szolgálnak: elnyomják a rivális mikrobákat, és megvédik a baktériumokat a növekedés során fellépő oxidatív stressztől. Chieza a Faber Futures stúdión keresztül lehetővé teszi, hogy a baktériumok közvetlenül textíliákon – például selymen – növekedjenek. Ahogy a mikroorganizmusok szaporodnak, a szín organikus módon alakul ki az anyag felületén. Ez a megközelítés megszünteti a nagyméretű festőfürdők szükségességét, jelentősen csökkenti a vízfogyasztást, és elkerüli a mérgező segédanyagok és pácok használatát. Mivel a pigmentáció biológiai növekedés eredményeként jelenik meg, a minták nem nyomtatással vagy pecsételéssel kerülnek az anyagra, hanem természetes módon alakulnak ki, így minden textília egyedi.

A kitermeléstől a termesztésig
A biodesign nem csodaszer. A mikrobiális termelés nagy léptékű alkalmazása továbbra is energiát, infrastruktúrát és gondos életciklus-tervezést igényel. Mégis szemléletváltást képvisel: az anyagokat nem kibányásszuk, hanem növesztjük, a színek pedig természetes módon alakulnak ki, nem pedig kémiai úton kerülnek az anyagra. Egy erőforrásokban szűkös, klímaváltozás által destabilizált világban ezek a megközelítések azt mutatják, miként létezhet együtt az esztétika és az ökológia – és hogyan képzelhető el újra a divatipar az élő rendszerekkel való együttműködés révén.

A nosztalgia és a kreativitás fúziójában elevenedik meg a Story of Tablecloth márka, ahol a régi háztartásbéli terítők új életre kelnek. Ami egy személyes kalandnak indult mára egy vállalkozássá nőtte ki magát: a projekt mögött Zuzana Štefanides áll, aki minden egyes öltéssel új életet lehel az elfeledett szövetekbe. A ruhák alapanyagául szolgáló terítők sokféle történetet hordoznak, áthidalják a generációk közötti szakadékot és időtlen hangulatot csempésznek az elkészült darabokba.

Honnan jött az ötlet, hogy terítőből ruhaneműt készíts, és mit jelent számodra ez a projekt?
Mindig is szerettem a régi dolgokat, a régi ruhákat, dédanyáink minden ékességét és praktikáját. Tavaly volt lehetőségem először asztalterítőből készült ruhát viselni, és minden összeállt – a történetek és a ruhák iránti szenvedélyem. Ez volt a Story of Tablecloth kezdete, amiben én magam rejlek. Imádom a bolhapiacokat, a használt holmikat és imádok varrni. Az, hogy régi szövetekből ruhát készíthetek egyszerűen tökéletes párosítás! Amellett, hogy csiszolhatom a képességeimet, időt fordíthatok magamra. A fiam születése után, aki jelenleg három és fél éves, úgy értékelem az időt, mint a porcelánt.

Van bármilyen szempont, ami alapján válogatsz, egyáltalán honnan szerzed be a terítőket?
Ezt meg kell éreznem. Könnyű, ugye? Szeretem a merész színeket, a spanyol motívumokat, a természetes anyagokat és a kézi hímzést. Mindennek, amit készítek, olyannak kell lennie, amit igazán szeretek és szívesen viselek. Nem tudom, hogy ez jó-e üzleti szempontból, hiszen az embereknek más-más stílusa van, de nem tudnám másképp csinálni. Ami a beszerzésüket illeti, több különböző helyről jutok terítőkhöz. A környezetemben mindenki tudja, hogy mit csinálok, így sok titkos forrásom van. Aztán ott vannak a bolhapiacok – otthon Prágában vagy amikor utazom. És persze online is vásárolok terítőket és régi szöveteket.

Hol tanultál varrni?
Mint minden átlagos anyuka a kilencvenes években, anyukám is varrt, így volt otthon varrógépünk. Kiskoromban apróságokat készítettem magamnak, így valahogy mindig is tudtam, hogyan kell varrni. Aztán három évvel ezelőtt vettem egy rendes gépet magamnak, és szinte mindennap foglalkoztam ezzel. Eleinte csak magamnak és a fiamnak varrtam ruhákat. Aztán szép lassan, egyik pólót a másik után, elindítottam a saját márkámat.

Minden alkotásod egyedi, de van olyan konkrét darab, ami különösen kedves számodra?
Nagyon szeretem a patchwork ruháimat, amiket tavaly nyáron készítettem. Volt három ruhához elegendő kék anyagom, semmi több. Édesanyám kertjében készítettem őket, ez volt az én pici limitált kiadásom. Mind a három ruha azonnal elkelt, ha rágondolok szomorú vagyok, hogy nem tartottam meg magamnak egyet belőlük. Emlékszem, hogy anyukám háza mellett ültem, és egész nap varrtam, ezért kötődöm ilyen erősen hozzájuk.

Nem is olyan rég egy hosszabb útra indultál. Mesélj erről az élményről!
A férjemmel és a fiammal idén három hónapot töltöttünk Dél-Európában. Az elején úgy volt, hogy ez csak egy nyaralás lesz, nem terveztem varrógépet vinni. Varrógép egy lakókocsiban… miféle ötlet ez? De aztán elképzeltem a sok bolhapiacot (a spanyolok nagy piacozók) és hirtelen nem tudtam megállni. Január végén indultunk Barcelonából, beutaztuk Spanyolországot, Portugáliát, Franciaországot és egy kicsit Németországot. Sok prototípust varrtam az utunk során. Bevallom, lakókocsiban varrni nem a legkényelmesebb és a ruháimnak tökéletesnek kell lenniük, így kitartóan dolgoztam. Magamnak is készítettem egy fehér ruhát régi hímzett lepedőkből. Hatalmas sikere volt az Instagramomon, így Spanyolországban vettem még lepedőket, és készítettem még néhányat.

Story of Tablecloth: web | Instagram

The Story of Tablecloth brand was created as a fusion of nostalgia and creativity in which old tablecloths are given a new life. What started out as a personal journey turned into a business: the project was launched by Zuzana Štefanides who breathes new life into forgotten textiles with every stitch. The tablecloths used as materials for the dresses tell colourful stories, bridge the gap between generations and bring an aura of timelessness to every piece.

Where did you get the idea to make clothes out of tablecloths? What does this project mean to you?
I’ve always been drawn to old things, vintage clothes, and the beauty and functionality of how our great-grandmothers lived. It was last year when I first got to wear a dress made of tablecloth and then everything clicked: my passion for stories and clothes merged into one. This was the beginning of the Story of Tablecloth, a project that has my heart. I love flea markets and second-hand items, and I love to sew. Using old materials to create clothes is the perfect combination for me! Besides working on my skills, I also get to take time to focus on myself. After my son was born—he is three and a half now—I cherish time like porcelain.

Do you have any criteria for the materials you select and where do you actually get your tablecloths?
I must feel it. Easy, ha! I like vivid colours, Spanish patterns, natural materials and hand-embroidered pieces. Everything that I make has to be something I love and would gladly wear. I don’t know how practical that is from a business point-of-view, since everyone has a different style, but I wouldn’t be able to do this any other way. As for sourcing the materials, I get them from various places. Everyone around me knows what I do, so I have many secret sources. And then there are the flea markets at home or when I’m travelling, and of course, I’m also buying tablecloths and old textiles online.

Where did you acquire your sewing skills?
Just like every mother in the 90s, my mom also sew, so we had a sewing machine at home. When I was little, I made small things for myself, so I kind of always knew how to do it. Then, three years ago I bought a proper sewing machine for myself and I practised almost every day. At first, I made clothes for myself and for my son, then started sewing one shirt after the other and that resulted in launching my own brand.

All of your creations are unique, but is there a piece that’s especially close to your heart?
I love the patchwork dresses I made last summer. I had enough blue materials to make three dresses, but not more. I made them in my mother’s garden, this was my small, very limited collection. All three dresses were sold immediately, and when I think about them I get sad I didn’t keep at least one of them. I remember sitting beside my mother’s house and sewing all day. This is why I feel so strongly about them.

You embarked on a long journey not so long ago. Can you tell me about your experiences?
This year, I spent three months in the Southern part of Europe with my husband and my son. In the beginning, this was supposed to be a vacation, I didn’t plan on bringing my sewing machine. A sewing machine in a caravan… what kind of idea is that? But then I thought about all the flea markets (the Spanish love their markets), and I couldn’t help myself. We set off from Barcelona at the end of January, travelled through Spain, Portugal, and France and spent a bit of time in Germany. I created several prototypes during our travels. I have to admit, sewing in a caravan is not the most comfortable experience, and my clothes always have to be perfect, so I worked tirelessly. I also made a white dress for myself out of embroidered bedsheets. It became very popular on Instagram, so I bought some more sheets in Spain and made more dresses.

Story of Tablecloth: web | Instagram

A csillogó buborékoktól és utópisztikus gradiensektől a lapos vállalati figurákig – majd vissza – a digitális esztétikák ugyanúgy nosztalgikus ciklusokban mozognak, mint a divat. Miközben a Z generáció újra felfedezi a korai internet optimista vizuális világát, a Frutiger Aero-hoz hasonló stílusok ismét felbukkannak – megmutatva, hogy a designtrendeket nemcsak a technológia, hanem a kulturális hangulatok, a politikai klíma és a jövőről alkotott elképzeléseink is alakítják.

Szerző: Stanislav Andranovits

A divat ciklikus természetű, és ezek a ciklusok általában 20–30 évig tartanak. Vonzzanak bennünket a gyerekkorunk és fiatalságunk stílusai és élményei; különleges melegséget hordoznak, és felébresztik bennünk a vágyat, hogy újra átéljük azokat az időket. Ahogy a kilencvenes évek trendje fokozatosan kifut, egyre inkább a 2000-es évek eleje kerül a figyelem középpontjába. Az 1995 és 2012 között született Z generáció egyre nosztalgikusabban tekint a Y2K-esztétikára – arra az internetkorszak-beli stílusra, amelyet a kilencvenes évek végének és a kétezres évek elejének termékei, divatja és designja határozott meg.

A csillogó digitális jövő esztétikája
Úgy tűnik, még a nagyvállalatok is érzékelik ezt az elmozdulást. Ha iPhone-t használunk és frissítettük iOS 26-ra, észrevehettük, hogy az alkalmazásikonok ismét háromdimenziósabbnak tűnnek. A gombok, navigációs panelek, fülek és menük lekerekítettebbé váltak, felületeik pedig úgy verik vissza a fényt, mint az üveg vagy a vízcseppek – finom utalásként a múltra. Úgy tűnik, a minimalista design korszaka lassan átadja helyét a 2000-es évek merészebb, térbeli hatású stílusának. Ezt az esztétikát azonnal felismerjük, mégis kevesen ismerik a nevét: Frutiger Aero. Élénk színek, háromdimenziós grafikák és fényes textúrák jellemzik.

A 2000-es években az új technológiák optimizmust sugároztak, a 3D-grafika pedig napról napra látványosabbá vált. A korszak meghatározó jegyei közé tartoztak az élénk színek – különösen a kékek és zöldek –, a víz-, buborék- és fűeffektekkel dolgozó fényes, térbeli design, valamint a rendkívül részletgazdag, mélységet sugárzó ikonok. A technológia és a természet keveredése egyfajta utópisztikus jövő képét idézte meg. Az Apple az elsők között alkalmazta ezt az irányt: már a 2000-es évek végén bevezette a fényes, textúrált felületeket az interfészeken, és ezt a megközelítést egészen az iOS 6-ig megtartotta. A Frutiger Aero hatása a játékkonzolokra is kiterjedt, például a PlayStation 3-ra és az Xbox 360-ra, miközben a Windows Vista és a Windows 7 tovább erősítette a stílus vizuális identitását. Az esztétika még a belsőépítészetbe is beszivárgott: különösen az irodákban jelentek meg az üvegfelületek, az élénk akcentusszínek – például a kék, zöld és narancs –, valamint az áttetsző cukorkára emlékeztető bútorok.

Jövővíziók a kétezres években

A Frutiger Aero esztétikájával gyakran kapcsolatba hozott egyik leglátványosabb példa a Nokia Morph. Ezt az előremutató koncepcióeszközt a Nokia Research Center fejlesztette ki a Cambridge-i Egyetemmel együttműködve, hogy feltérképezze a nanotechnológia jövőbeli alkalmazásait a mobil designban. A Morph rugalmas, átlátszó, öntisztuló testtel rendelkezett, amely képes volt alakot váltani – hagyományos telefonból karkötővé alakulhatott, vagy különböző konfigurációkba hajtható volt a felhasználó igényei szerint. Bár a készülék soha nem került kereskedelmi forgalomba, a projekt olyan jövőbe mutató ötleteket mutatott be, mint a napenergiával működő töltés, a szennyeződést taszító felületek és az ultraellenálló, természet inspirálta anyagok. Ezek közül több, egykor spekulatívnak tűnő elképzelés ma már kezd megjelenni a kortárs eszközökben, különösen az összehajtható okostelefonok elterjedésével.

Az autóipar sem maradt le. 2003-ban a Tokiói Autószalonon a Toyota bemutatta új koncepciójárművét, a Toyota i-Unitot. A Toyota i-Unit egy egyszemélyes elektromos jármű, amely valahol az autó, a robogó és a robot határán helyezkedik el. A koncepciót a „puha futurizmus” jellemezte: félig áttetsző karosszéria, lekerekített formák és high-tech részletek. Az i-Unit a kétezres évek elejének abba vetett hitét tükrözte, hogy az „okos” technológiák és a kísérleti design az egyéni városi mobilitás szerves részévé válhatnak. Érdekesség, hogy már 1998-ban a Lada is bemutatott egy koncepcióautót, a Lada Rapant. A járművet 1998-ban Rómában prezentálták, de nem keltette fel a közönség és a nagy orosz vállalatok érdeklődését, amelyek támogatására a Lada nagyrészt számított a gyártási modell előmozdításához. Úgy tűnik, a Lada tervezői túlságosan is előre tekintettek a jövőbe, és a társadalom még nem állt készen erre a stílusra. A 2000-es évek eleje viszonylag nyugodt időszak volt; a jövő korlátlan lehetőségeket ígért, és a Frutiger Aero tökéletesen illeszkedett ehhez a korszakhoz.

A minimalizmus és a corporate esztétika korszaka

Ahogy azonban gyakran történik, idővel minden unalmassá válik – a szeretet és az elutasítás között néha csak egy lépés van. Az esztétika hosszú ideig domináns maradt, majd a vállalatok szinte egyszerre hagytak fel a Frutiger Aeróval. A közízlés a visszafogottabb és egyszerűbb designnyelv felé fordult. Ez az átmenet mindent érintett a ruházattól a lakásbelsőkig. A kétezres évek csillogása helyét a divatban tompább tónusok vették át, miközben a skandináv stílusú enteriőrök váltak domináns trenddé.

A reklámokban, bejelentésekben és webdesignban egyre gyakrabban jelent meg a Flat Design. A Frutiger Aeróval ellentétben, amely a realizmust hangsúlyozta, a Flat Design az egyszerűsítésre és az absztrakcióra épít. Különösen népszerűvé vált a Corporate Memphis stílus. A Corporate Memphis egy vállalati illusztrációs stílus, amelyet lapos formák, élénk színpaletta és aránytalan testű – hosszú karú és lábú, kis fejű –, egyéni jegyek nélküli absztrakt figurák jellemeznek. A vállalatok széles körben alkalmazták ezt a stílust a 2010-es évek végén, amikor egyre nagyobb hangsúly került az inkluzivitásra és az antirasszizmusra. Az „kor és nemzetiség nélküli” általános karakterek lehetővé tették a cégek számára, hogy globális közönséget megszólítva elkerüljék a vizuális kirekesztést, a sztereotípiákat és a kulturális súrlódásokat. A minimalista megközelítés egyúttal eltávolította a naturalista elemeket, és nyugodtabb, visszafogottabb színpalettákat részesített előnyben. Ily módon az esztétika szorosan kapcsolódott a DEI (diversity, equity and inclusion – sokszínűség, egyenlőség és befogadás) gyakorlatához, amely ekkoriban egyre inkább intézményesült a vállalati és akadémiai környezetben. A DEI a 2010-es évek végén érte el csúcspontját – különösen 2020 és 2022 között –, amikor az amerikai vállalatok, egyetemek és közintézmények jelentősen bővítették és formalizálták sokszínűségi és befogadási programjaikat.

Visszatérhet a glossy jövő?
A flat design „sterilitása” elleni első visszahatás részben a Z generációtól érkezett. A TikTokon a #frutigeraero hashtag 2023 végén kezdett nagy figyelmet kapni, majd 2024 folyamán gyorsan terjedt, a 2000-es évek közepének digitális designja iránti nosztalgia hullámán. Különcsége ellenére a Frutiger Aero nyugalmat és otthonosságot sugároz, sőt még zenei playlist-eket is inspirált, amelyeket az esztétikának szenteltek. Sokak számára egy olyan időszak emlékét idézi fel, amikor a jövő fényesnek tűnt. A kétezres évek elejének esztétikája csak most kezdi reneszánszát. Egyelőre kérdéses, milyen messzire és meddig tér vissza, és mennyire lesz hatással a mainstream designra. Egy azonban biztos: az emberek belefáradtak a steril vállalati stílusba – és ha valaha újra nosztalgia ébred iránta, arra valószínűleg évtizedeket kell majd várni. Az Apple mint a visszatérést kísérletező zászlóshajó vállalat, akár az élére is állhat ennek a folyamatnak, és izgalmas elképzelni, mely cégek követhetik majd, egy cseppnyi kétezres évekbeli optimizmust hozva vissza digitális életünkbe.

From glossy bubbles and utopian gradients to flat corporate figures and back again, digital aesthetics follow the same nostalgic cycles as fashion. As Gen Z rediscovers the optimistic visual language of the early internet, styles like Frutiger Aero are resurfacing – revealing how design trends are shaped not only by technology, but also by cultural moods, political climates, and our shifting ideas about the future.

Author: Stanislav Andranovits

Fashion is cyclical, and these cycles typically last around 20–30 years. We are drawn to revisiting the styles and experiences of our childhood and youth; they carry a particular warmth and a desire to relive those moments. As the 1990s trend gradually wanes, the early 2000s are coming into focus. Generation Z, born roughly between 1995 and 2012, is increasingly nostalgic for the Y2K aesthetic – an Internet-era style defined by the products, fashions, and designs of the late 1990s and early 2000s.

The aesthetics of a shiny digital future
Even major corporations seem to sense this shift. If you have an iPhone and have updated to iOS 26, you may have noticed that app icons now appear more three-dimensional. Buttons, navigation panels, tab bars, and menus have become rounder, with surfaces that reflect light like glass or drops of water – a subtle nod to the past. It appears that the era of minimalist design is giving way to the bold, volumetric style of the 2000s. We instantly recognize this aesthetic, yet few know its proper name: Frutiger Aero. It is defined by vibrant colors, three-dimensional graphics, and glossy textures. Throughout the 2000s, new technologies inspired optimism, and 3D graphics were becoming more impressive by the day. The defining features of that era included bright colors dominated by blues and greens; glossy, dimensional designs featuring water, bubble, and grass effects; and realistic, highly detailed icons rich in visual depth. It was a blend of technology and nature, evoking a sense of a utopian future. Apple was an early adopter, introducing glossy, textured interfaces in the late 2000s and continuing this approach through the iPhone interface up to iOS 6. Frutiger Aero also influenced gaming consoles such as the PlayStation 3 and Xbox 360, while Windows Vista and Windows 7 helped solidify its visual identity. The style even spread to interior design, particularly in offices featuring glass panels, bright accent colors such as blue, green, and orange, and furniture reminiscent of translucent candy.

Future visions in the 2000s
One of the most striking examples often associated with the Frutiger Aero aesthetic is the Nokia Morph. This visionary concept device was developed by the Nokia Research Center in collaboration with the University of Cambridge to explore the future applications of nanotechnology in mobile design. The Morph featured a flexible, transparent, self-cleaning body capable of changing shape – shifting from a conventional phone into a wearable bracelet or folding into different configurations depending on the user’s needs. Although it never reached commercial production, the project introduced forward-looking ideas such as solar charging, dirt-repellent surfaces, and ultra-durable, nature-inspired materials. Several of these once-speculative concepts are now beginning to materialize in contemporary devices, particularly in the rise of foldable smartphones. The automotive industry was not far behind. In 2003, at the Tokyo Motor Show, Toyota unveiled its new concept vehicle, the Toyota i-Unit. The Toyota i-Unit is a single-seater electric vehicle that sits at the intersection of car, scooter, and robot. The concept featured a soft futurism: a semi-transparent body, rounded shapes, and high-tech details. The i-Unit reflects the early-2000s belief in “smart” technologies and experimental design, when urban mobility was imagined as an integral part of the personal experience. Interestingly, in 1998, the Russian company Lada developed a concept car called the Lada Rapan. The vehicle was presented in Rome in 1998 but failed to generate the expected interest from either the public or major Russian companies, whose support Lada had largely counted on to promote a potential production model. It seems that Lada’s designers were looking too far into the future, and society was not yet ready for such a style. The early 2000s were a relatively calm period; the future seemed to promise limitless possibilities, and Frutiger Aero fit perfectly into that era.

The era of minimalism and corporate aesthetics
However, as is often the case, everything eventually grows tiresome - there is only one step from love to hate. The aesthetic remained mainstream for a long time, but then companies almost simultaneously abandoned Frutiger Aero. Public sentiment shifted toward a more restrained and simplified design language. This transition affected everything from clothing to apartment interiors. The glamour of the 2000s gave way to muted tones in fashion, while Scandinavian-style interiors became a dominant trend. In advertising, announcements, and website design, Flat Design began to be used more and more frequently. Unlike Frutiger Aero, which emphasized realism, Flat Design focuses on simplification and abstraction.

The Corporate Memphis style gained particular popularity. Corporate Memphis is a corporate illustration style characterized by flat shapes, a bright color palette, and abstract characters with disproportionate bodies (long arms and legs, small heads) lacking individual features. Corporations widely embraced this style in the late 2010s amid a growing emphasis on inclusivity and anti-racism. Its use of generalized characters “without age or nationality” enabled companies to avoid visual exclusion, stereotypes, and potential cultural friction when addressing a global audience. The minimalist approach also removed naturalistic elements, favoring calmer and more subdued color palettes. In this way, the aesthetic aligned closely with DEI (diversity, equity, and inclusion) practices, which were becoming increasingly institutionalized across corporate and academic environments. The peak of DEI came in the late 2010s – particularly between 2020 and 2022 – when American corporations, universities, and public institutions significantly expanded and formalized diversity and inclusion initiatives. A major catalyst was the resurgence of the Black Lives Matter (BLM) movement in 2020, which prompted many organizations to take explicit public positions on racial justice and equity. At the same time, DEI became deeply entangled in U.S. political polarization, receiving strong support from Democratic leaders while facing mounting criticism from Republican lawmakers and conservative groups. Initially, the first backlash against the perceived blandness of flat design came from Generation Z.

Can the glossy future return?
The hashtag #frutigeraero on TikTok gained significant attention at the end of 2023 and continued to grow rapidly throughout 2024, riding a wave of nostalgia for mid-2000s digital design aesthetics. Despite its eccentricity, Frutiger Aero conveys a sense of calm and coziness, even inspiring music playlists dedicated to the aesthetic. It came to be seen as a reminder of a time when the future seemed bright and the threats society would face in the 2020s were either less apparent or perceived as easily surmountable. Later, the political environment further accelerated the decline of Corporate Memphis. After beginning his second term in 2025, Donald Trump issued executive orders, including “Ending Radical and Wasteful Government DEI Programs and Preferencing,” directing federal agencies to dismantle DEI offices, positions, and initiatives. These measures also revoked earlier federal directives promoting DEI, including those introduced under the Biden administration. As DEI became increasingly politicized, the visual language associated with it - including Corporate Memphis - gradually lost institutional support and cultural momentum. The revival of early-2000s aesthetics is only beginning. It remains to be seen how far and for how long it will return, and to what extent it will influence mainstream design. One thing is clear: people have grown tired of the sterile corporate style - and if nostalgia for it resurfaces, it will likely take decades. Apple, as a flagship company exploring this revival, may lead the way, and it is intriguing to imagine which other companies might follow, bringing a splash of early-2000s optimism back into our digital lives.

A Lengyel–Magyar–Amerikai Vezetői Csúcstalálkozó 2026 (PHALS) egy háromnapos nemzetközi fórum, amelynek célja a gazdasági együttműködés erősítése, az innováció ösztönzése és új, stratégiai transzatlanti partnerségek kialakítása.

Március 15–17. között Lengyelország, Magyarország és az Egyesült Államok üzleti vezetői, döntéshozói, vállalkozói, diplomatái és akadémiai élet szereplői gyűlnek össze, hogy megvitassák a régió jövőjét meghatározó legfontosabb kihívásokat és lehetőségeket.

A csúcstalálkozó programja kilenc tematikus panelt, iparági kerekasztal-beszélgetéseket és 1:1 üzleti találkozókat foglal magában, amelyek kiváló környezetet teremtenek az érdemi párbeszédekhez, az új partnerségek kialakításához és a befektetési lehetőségek felfedezéséhez.

A témák a gazdaságtól, a kereskedelemtől és a regionális értékláncoktól a mesterséges intelligencián, az infrastruktúrán és az energiabiztonságon át egészen a közép-európai innováció jövőjéig terjednek.

A PHALS több mint egy konferencia: egy olyan platform, ahol az ötletekből partnerségek születnek, és a párbeszédből cselekvés lesz.

📍 Krakkó
📅 2026. március 15–17.

A férőhelyek száma korlátozott, a regisztráció már megnyílt. Legyen részese annak a párbeszédnek, amely Közép-Európa jövőjét formálja — szerezze meg a jegyét még ma!

The Polish–Hungarian–American Leadership Summit 2026 (PHALS) is a three-day international forum dedicated to strengthening economic cooperation, fostering innovation and building new strategic partnerships across the Atlantic.

From March 15–17, 2026, business leaders, policymakers, entrepreneurs, diplomats and academics from Poland, Hungary and the United States will gather to discuss the most important challenges and opportunities shaping the future of the region.

The summit programme includes nine thematic panels, industry roundtables and 1:1 matchmaking sessions, creating a unique environment for meaningful conversations, new partnerships and investment opportunities.

Topics will range from economy, trade and regional value chains to artificial intelligence, infrastructure, energy security and the future of innovation in Central Europe.

PHALS is more than a conference as it is a platform where ideas turn into partnerships and dialogue turns into action.

📍 Kraków

📅 March 15–17, 2026

Seats are limited and registration is open. Be part of the conversation shaping the future of Central Europe. Get your ticket here!

The early 20th-century Wiedeńska tenement house on Podgórna Street in the centre of Poznań spent decades quietly witnessing the city’s transformations. Once an elegant Art Nouveau residence, the building gradually lost almost all traces of its original character due to post-war reconstructions and decades of neglect: little remained of the interiors beyond a few tiles, scattered objects, and faint historical traces. The recent revitalisation, however, has opened a new chapter in the building’s story.

Designers from Biuro Kreacja and M19 Architekci created Kulinarna Kamienica, a food hall-style gastronomic space spanning more than 1,500 square metres across two connected buildings. The venue brings together ten different cuisines and three bars, but the concept of the interior goes far beyond simply designing a striking dining destination. Instead, the designers set out to create a narrative spatial experience that simultaneously reflects the building’s history, Poznań’s industrial past, and the culinary cultures represented within it. The key to the project became a strong metaphor: the interior unfolds as an imaginary journey inspired by the Orient Express. As guests move through the building, they travel through different eras and aesthetic worlds, as if passing through the stations of a long railway route.

From Art Nouveau to industrial
At the entrance, the space directly references the building’s Art Nouveau origins. High vaults, the rhythm of shopfronts, and hand-painted ornamentation evoke the elegance of the turn of the century, while the central organising element is a curved bar finished in walnut veneer, which anchors the space as a representative focal point. Upholstered seating and refined material choices recall the atmosphere of historic railway waiting rooms and carriage interiors, establishing the travel motif that guides the entire project.

As the space moves toward the courtyard, the atmosphere gradually changes. The elegance of Art Nouveau gives way to a more industrial character, referencing one of Poznań’s most important historical institutions, the H. Cegielski factory. At the beginning of the 20th century, the factory was the country’s largest centre for steam locomotive production, giving the railway theme a clear historical context here. Steel fittings, industrial lamps, and technically inspired furniture appear throughout the space, while murals depicting steam locomotives recall the city’s industrial heritage. At the heart of this zone lies a covered terrace, which was not part of the original design. During the course of the project, however, it became possible to roof the courtyard space, creating a semi-outdoor, semi-indoor meeting place. Although it initially seemed less attractive to restaurateurs, the terrace eventually turned into one of the most vibrant areas of the food hall.

Asian express
The next section of the interior introduces a completely different atmosphere. The Asia-inspired zone draws on japandi aesthetics, characterised by light woods, clean lines, and natural textures. Simple tables, textile wall coverings, and the diffused glow of paper lanterns create a calm and balanced atmosphere, offering a deliberate counterpoint to the dynamism of the industrial area. This restrained rhythm transforms again at the end of the spatial sequence. In the Eastern-inspired zone, saturated colours and rich materials appear: shades of burgundy and orange, dark wood, and lanterns made from Indian textiles define the space. The atmosphere becomes warmer and more sensual, reflecting the bold flavours and aromas of the cuisines served here. Although the styles of the individual zones differ dramatically, the designers maintained coherence through a consistent palette of colours and materials: burgundy, green, and beige appear throughout the building in varying forms.

The “journey” concludes on the upper floor, where a more intimate lounge space awaits visitors. Large historic shopfront windows open the room toward the city, allowing the space to function as a café during the day and a cocktail bar in the evening. Soft sofas, burgundy and deep navy tones, and warm atmospheric lighting shape the mood. At the centre of the space stands a bar finished in burgundy-toned steel, subtly reflecting light while adding a contemporary accent to the interior. Surfaces finished with wabi-sabi plaster techniques and contemporary artworks further strengthen the character of the space. Even the restrooms appear as a separate episode within the spatial narrative: bold colours and theatrical lighting effects transform them into one of the interior’s most memorable details.

Kulinarna Kamienica is therefore not simply a new gastronomic destination in Poznań, but the rebirth of a building that stood in near ruin in the city centre for decades. The revitalisation restored not only its architectural dignity but also its social role, turning it into a lively urban meeting place where historical layers and contemporary city life naturally intersect.

Kulinarna Kamienica: web | Instagram

Photos: Alka Murat

Poznań belvárosában, a Podgórna utcában álló, 20. század eleji Wiedeńska bérház hosszú ideig csendben figyelte a város változásait. Az egykor elegáns, szecessziós lakóház a háború utáni átépítések és az évtizedes elhanyagoltság során szinte teljesen elvesztette eredeti karakterét: a belső terekből alig maradt valami, csupán néhány csempe, tárgy és halvány történeti nyom. A most megvalósult revitalizáció azonban új fejezetet nyitott az épület történetében.

A Biuro Kreacja és az M19 Architekci tervezői több mint 1500 négyzetméteren, két összekapcsolt épületben hozták létre a Kulinarna Kamienicát, egy food hall jellegű gasztronómiai teret, ahol tíz különböző konyha és három bár működik. Az enteriőr koncepciója nem egyszerűen egy látványos vendéglátóhely kialakításáról szólt: a tervezők egy olyan narratív térélményt akartak létrehozni, amely egyszerre reflektál a ház történetére, Poznań ipari múltjára és a különböző kultúrák gasztronómiájára. A projekt kulcsa egy erős metafora lett: az enteriőr egy képzeletbeli utazásként épül fel, amelyet az Orient Express inspirált. A vendégek az épületen végighaladva különböző korszakokon és esztétikai világokon keresztül „utaznak”, mintha egy hosszú vasúti út állomásait járnák végig.

Szecessziótól az indusztriálig
A bejáratnál a tér közvetlenül az épület szecessziós eredetére reflektál. A magas boltozatok, az üzletportálok ritmusa és a kézzel festett ornamentika a századforduló eleganciáját idézik, miközben a központi szervezőelem egy íves formájú, dió furnérral burkolt bárpult, amely reprezentatív fókuszpontként rendezi a teret. A kárpitozott ülőbútorok és a finom anyaghasználat a korabeli vasúti várótermek és kocsik hangulatát idézik, megalapozva az utazás motívumát, amely végigkíséri az egész projektet.

Ahogy a tér az udvar felé halad, a hangulat is változik. A szecessziós eleganciát fokozatosan ipari karakter váltja fel, amely Poznań egyik fontos történeti szereplőjére, a H. Cegielski gyárra utal. A 20. század elején ez a gyár az ország legnagyobb gőzmozdonygyártó központja volt, így a vasút tematikája itt konkrét történeti kontextust kap. Acél szerelvények, ipari lámpák és technikai hangulatú bútorok jelennek meg, a falakon pedig gőzmozdonyokat ábrázoló falfestmények idézik fel a város ipari örökségét. Ennek a zónának a központja egy fedett terasz, amely eredetileg nem is szerepelt a tervekben. A projekt során azonban lehetőség nyílt az udvari tér lefedésére, így egy félig kültéri, félig beltéri találkozóhely jött létre. Bár kezdetben kevésbé tűnt vonzó helyszínnek az éttermek számára, végül éppen ez a tér vált a food hall egyik legélénkebb pontjává.

Ázsia expressz
A következő térszakasz már egészen más hangulatot hoz. Az ázsiai ihletésű rész a japandi esztétikára épít: világos faanyagok, letisztult formák és természetes textúrák határozzák meg. Az egyszerű asztalok, a falakat borító textilfelületek és a papírlámpások szórt fénye nyugodt, kiegyensúlyozott atmoszférát teremtenek, amely tudatos ellenpontja az ipari rész dinamikájának. Ez a visszafogott ritmus a tér végén újra átalakul. A „keleti” zónában telített színek és gazdag anyagok jelennek meg: bordó és narancs árnyalatok, sötét fa és indiai textilekből készült lámpások adják a karaktert. A tér melegebb, érzékibb hangulatot kap, amely a különböző keleti konyhák erőteljes ízvilágára is reflektál. Bár az egyes zónák stílusa látványosan különbözik, a tervezők egy következetes szín- és anyagpalettával tartották egyben az egész enteriőrt: a bordó, zöld és bézs árnyalatai különböző formákban végigkísérik az épület tereit.

Az „utazás” az emeleten ér véget, ahol egy intimebb hangulatú lounge tér várja a vendégeket. A nagy, történeti kirakatablakok a város felé nyitják meg a helyiséget, amely nappal kávézóként, este pedig koktélbárként működik. Puha kanapék, bordó és sötétkék tónusok, valamint meleg, atmoszférikus világítás határozzák meg a hangulatot. A tér központi eleme egy bordó árnyalatú acélburkolattal készült bárpult, amely finoman visszaveri a fényt, miközben kortárs hangsúlyt ad az enteriőrnek. A felületeken megjelenő, wabi-sabi technikával kialakított vakolatok és a kortárs műalkotások tovább erősítik a hely karakterét. Még a mosdók is külön epizódként jelennek meg a tér narratívájában: merész színek és drámai fényhatások teszik őket az enteriőr emlékezetes részévé.

A Kulinarna Kamienica így nem csupán egy új gasztronómiai helyszín Poznańban, hanem egy olyan épület újjászületése is, amely évtizedekig romos állapotban állt a város központjában. A revitalizáció nemcsak az épület építészeti méltóságát adta vissza, hanem a társadalmi szerepét is: egy olyan városi találkozóhellyé vált, ahol a történeti rétegek és a kortárs életforma természetesen kapcsolódnak össze.

Kulinarna Kamienica: web | Instagram

Fotók: Alka Murat

Polish fashion brands such as Wólczanka, Bytom and Vistula have long dominated the Polish domestic market for elegant menswear, combining quality craftsmanship with strong value for money. Founded in the mid-20th century, these companies have successfully evolved from national icons into recognisable European brands. Find out how Polish menswear labels built lasting market leadership and expanded their presence across Europe while maintaining their identity and appeal.

Written by Maciej Tyburski

A Polish Powerhouse in a Global Fashion Era

In an age of relentless globalisation, where Western brands dominate shopping streets from Berlin to Bucharest, local labels in Central and Eastern Europe face an undeniable challenge: how to compete, evolve, and remain relevant. Yet Poland’s VRG S.A. (Vistula Retail Group) has done exactly that, quietly building a fashion and lifestyle empire that not only holds its own domestically but increasingly looks beyond national borders.

Rooted in the long-standing tailoring traditions of interwar clothing factories, VRG traces its origins back to 1948. Today, the group brings together five widely recognised brands: Vistula, Wólczanka, Bytom, W.Kruk, and Deni Cler Milano. Together, they form a portfolio that spans refined tailoring, modern everyday essentials, and fine jewellery - creating a comprehensive lifestyle offering rather than simply a fashion business.

While deeply anchored in Polish heritage, VRG’s brands are increasingly recognised across Europe. Their presence at international trade fairs, growing online accessibility, and appeal to customers seeking well-crafted, accessible premium fashion have positioned them as part of a broader European conversation about modern elegance with regional identity.

Modern Elegance, Rooted in Tradition

At the heart of the group lies Vistula, a brand that has mastered the art of blending timeless tailoring with contemporary sensibility. Known historically for its suits, Vistula today offers far more than formal wear. From sharp jackets and tailored coats to relaxed polo shirts, knitwear, and versatile outerwear, the brand creates wardrobe essentials that transition seamlessly between business meetings and weekend gatherings.

Its philosophy centres on versatility and confidence. The collections are designed for women and men who want to feel composed and self-assured in every situation - whether attending a wedding, heading to the office, or meeting friends for dinner. Classic silhouettes are refreshed with modern cuts and updated fabrics, allowing traditional tailoring to feel relevant rather than rigid.

Wólczanka, founded in 1948, remains synonymous with the perfectly cut shirt. Historically focused on elegant shirting, the brand continues to specialise in business and smart-casual pieces, preserving its heritage while subtly evolving its aesthetic. Crisp cotton shirts, refined patterns, and understated detailing define its DNA. Increasingly, however, Wólczanka is expanding its reach to a younger audience, incorporating more relaxed fits and contemporary styling options that resonate with Gen Z customers.

Both Vistula and Wólczanka operate under an “accessible premium” philosophy, offering value-for-money essentials alongside elevated collections for more discerning clients. This tiered approach allows the brands to remain inclusive, appealing to students and young professionals as well as established customers seeking premium pieces.

Notably, both labels continue to offer suits sewn in the domestic market, reinforcing their commitment to Polish craftsmanship while maintaining European-quality standards. As conversations around origin and transparency grow louder in the fashion industry, this local production becomes not only a practical advantage but also a mark of credibility.

Beyond Fashion

VRG’s ambitions extend well beyond tailoring. In recent years, the group has demonstrated a forward-thinking approach to sustainability - an issue increasingly shaping consumer expectations across Europe. Last year, VRG launched a circular fashion initiative in cooperation with Vive Profit, a Polish second-hand retailer. Through this partnership, selected Vive Profit stores introduced premium pre-owned garments from Vistula and Wólczanka, giving elegant shirts, suits, and trousers a second life.

In the world of circular fashion, high-quality tailoring holds particular value. Well-constructed pieces can be worn for years, making them ideal candidates for resale and reuse. As Katarzyna Piszczek, director of distribution development at VRG, emphasises, being a leader formally requires not only delivering exceptional quality but also anticipating and taking meaningful action to protect the environment.

Yet fashion is only part of VRG’s story. A significant share of the group’s revenue is driven by W.Kruk, Poland’s oldest jewellery house, established in 1840. Combining heritage craftsmanship with modern technology, W.Kruk offers diamond jewellery, refined accessories, and premium watches from globally recognised brands such as Rolex and Patek Philippe. The brand operates Poland’s only Rolex concept store, located in Warsaw - a symbol of its prestige and growing alignment with international luxury standards.

Meanwhile, VRG’s digital transformation mirrors broader European retail trends. Both Vistula and Wólczanka maintain active online platforms and fashion blogs offering styling advice - from layering techniques and Valentine’s Day inspiration to guidance on selecting the perfect tie. In 2025, the group reported growth not only in brick-and-mortar sales but also in e-commerce, with online channels accounting for an increasing share of revenue in the clothing segment. This steady growth underscores VRG’s ability to adapt to changing consumer habits while maintaining its identity.

VRG’s success illustrates that heritage and modernity need not exist in opposition. By honouring its Polish roots while embracing European recognition and forward-looking strategies, the group demonstrates how regional brands can evolve into internationally respected players.

As Vistula and Wólczanka refine their accessible premium positioning, and W.Kruk continues to bridge tradition with global luxury, VRG stands as proof that Polish fashion is not merely competing - it is confidently stepping onto the wider European stage.