Sokszor mélyre kell ásni a csodás látványért | TOP5

Sokszor mélyre kell ásni a csodás látványért | TOP5

Mai cikkünkben öt lélegzetelállító sóbányát mutatunk be, amelyek megváltoztatják a bányákról alkotott képünket és a bennük rejlő lehetőségeket.

A legtöbbünk számára jól ismert a történet, miszerint a király egy nap megkérdezte lányait, ki mennyire szereti őt. A legkisebb – akiről majd a végén ki is derül, hogy a legjobban szerette –, így válaszol: „Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót!”. Sok egyéb minket körülvevő tárgy mellett a só is olyasmi, amivel nap mint nap találkozunk, fogyasztjuk és szinte elképzelhetetlen lenne az életünk nélküle, mégis a legtöbben nem igazán gondolkodunk el azon, honnan és milyen módon kerül a tányérunkra.

A só, azaz nátrium-klorid az egyik legrégebbi vegyület, amivel az emberiség megismerkedett, így előállítása is hosszú múltra tekint vissza. Természetes kitermelésének három módja lehetséges: a tengerből, vagy sólepárlók segítségével, illetve kősóbányákból, vagy más néven halit bányákból. A következő látványosságok mind a harmadik kategóriába tartoznak.

Salina Turda

Torda, Románia

Modern megjelenése ellenére Európa legrégebbi sóbányái közé tartozik – szinte felfoghatatlan módon –, már a rómaiak előtt használatban volt, a kitermelés azonban 1932-ben megszűnt. A hatalmas termek önmagukban is lenyűgöző látványt nyújtanak, a bányát azonban mégis a belsejében található vidámpark teszi az egész világon egyedülállóvá.

Sóhegy

Cardona, Spanyolország

A Spanyolország északkeleti szegletében található 100 méter magas sómonstrum kialakulása nagyjából 30 millió évvel ezelőttre tehető, amikor a mediterrán tenger elzáródásának következtében az elpárolgó tengervízből lecsapódó só hegy formájában szilárdult meg. A folyamat nagyjából 5 millió évet vett igénybe, ami meglepő módon rekord gyorsaságúnak számít ilyen mértékű átalakulások esetében.

Sókápolnák a mélyben

Wieliczka, Lengyelország

A lenyűgöző lengyel sóbányában a 13. és 20. század között folyamatosan zajlott a sókitermelés, amellyel így Európa egyik legkorábbi és legfontosabb bányájává vált. Ennek ellenére – talán nem meglepő módon –, elsősorban a többszáz kilométer hosszúságú járatokban található kápolnák és sóból faragott műalkotások teszik igazán vonzóvá a turisták számára. 1978 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

Szent Kinga kápolna

Nemzeti Speleoterápiás Intézet

Soligorsk, Fehéroroszország

A következő példánk talán a felsorolás legmeglepőbb eleme, ugyanis ennek a bányának a belsejében egy teljes wellnesskomplexum található. A sóbányák jótékony hatása nem új keletű elképzelés, Lengyelországban már a 19. században felfedezték azt, így a sóbánya azóta gyógyközpontként is üzemel.

A speleoterápiaként is emlegetett kúra elsősorban az alsó és felső légúti megbetegedések kezelésére szolgál, de immunerősítő hatása révén egyéb megbetegedésekre is gyógyír lehet. A Soligorsk körüli intézetet évente nagyjából négyezren látogatják.

Sókatedrális

Zipaquirá, Kolumbia

A bányából már a kolonizáció előtt is termeltek ki sót a környéken élő őslakosok, később azonban a wieliczkai sóbányához hasonlóan szakrális jelentőséget nyert az ország lakói számára. A Bogotától mindössze pár órára található katolikus "sókatedrális" a földfelszíntől 200 méter mélyen fekszik, és három részből áll, melyek mindegyike Krisztus életének egy-egy állomását jelképezi.

Fotók: Sergey Mikhalenko, Vasily Fedosenko

Forrás: mybestplace, theatlantic, greatvaluevacations, barcelona-metropolitan, epod.usra.edu, celticseasalt, inyourpocket, visitworldheritage, theatlantic, nytimes, itinari, pinterest