fbpx
Nyomj Entert

Srácok, ez nem LA, de azért ez is menő hely! | Kiállítás a Somlói-Spengler gyűjteményből


Nemcsak hazánk, hanem a régió egyik legimpozánsabb kortárs művészeti gyűjteményével rendelkezik a Somlói-Spengler házaspár. A közel 700 műtárgyból válogatott, Velünk élő történetek című tárlat kollektív traumákról, személyes életutakról és olyan aktuális kérdésekről szól, mint a nők helyzete vagy éppen a környezeti krízis. A hazai és a regionális szféra legjobbjai mellett olyan sztárnevek is megjelennek, mint Olafur Eliasson, Erwin Wurm, Daniel Spoeeri vagy Grayson Perry.
A kiállítás kurátorának, Zsikla Mónikának a tárlatvezetésén jártunk, ahol Spengler Katalin és Somlói Zsolt is mesélt. 

A házaspár 1992-ben, a rendszerváltás után kezdett el gyűjteni, előbb vásároltak elvileg műtárgyat, minthogy autójuk lett volna. 1996-ban fordultak aztán a kortárs felé, majd 2002-ben vették meg az első nemzetközi alkotásukat, miközben folyamatosan képezték magukat. Mára a Tate Modern és a Centre Pompidou akvizíciós bizottságaiban is jelen vannak, és az intézmények kelet-európai gyűjteményeinek bővítését támogatják. 2022-ben 2. helyezettek lettek a Power 50-en, a hazai művészeti szféra legjelentősebb szereplőinek a listáján, Katalin pedig a legbefolyásosabb nő lett Kultúra kategóriában a Forbes szerint. 


Jelen kiállításnak a tavaly megnyílt Q Contemporary Múzeum ad helyet, aminek alapító-tulajdonosa, a hongkongi Queenie Rosita Law még londoni tanulmányai alatt szeretett bele a közép-kelet-európai régió kortárs művészetébe. „A közép-kelet-európai művészetet lenyűgözőnek tartom, mert az erő és a küzdelem kettősségét érzem benne, ez az érzés mély, mégis rejtett.” – olvasható Queenie idézete a kiállítótér bejáratánál. Az intézmény missziójához tökéletesen passzol a Somlói-Spengler gyűjtemény, ami bár régión innen és túlról is szól, egyértelműen a közép-kelet-európai valóságban gyökerezik. 

„Amikor elindult a közös munka a kiállításról, Kati megosztott velem egy több mint 700 műtárgyat összesítő mappát. Lélegzetelállító volt végignézni, már csak abból a szempontból is, hogy magyarországi közgyűjteményeknek sincsen ilyen fantasztikus kortárs készlete. Nagyon nehéz volt ebből kiválasztani 64 olyan munkát, ami jól reprezentálja a gyűjtemény főbb irányvonalait, miközben olyan alkotásokat mutat be, amiket ritkán láthatott a közönség. A Velünk élő történetek cím arra utal, hogy a gyűjteményben számtalan olyan munka van, amely valóban velünk élő történeteket, társadalmilag fontos kérdéseket feszeget, akár aktuálpolitikai, akár geopolitikai vagy történelmi szempontból” – mondta Zsikla Mónika a koncepcióról. A kiállítás mégsem korlátozódik a régióra. „Folyamatosan tanulmányozzuk azt, hogy milyen volt a gyűjtés az elmúlt száz évben Magyarországon. Már az elején világosan kirajzolódott előttünk, hogy nem szeretnénk a rendszerváltás előtti gyűjtési hagyományokhoz visszatérni. A kezdetektől egy új gyűjtőgeneráció tagjainak tekintettük magunkat, és erősen tájékozódtunk az európai, amerikai trendekről, illetve világviszonyolatokról. Egyértelművé vált számunkra, hogy nem lehet a magyar képzőművészetet elszigetelve vizsgálni vagy gyűjteni. Nekünk gyűjtőként az a feladatunk, hogy nemzetközi kontextusba helyezzük a hazai művészetet. Ez a törekvésünk lényegében 2002 óta töretlen” – mesélte Katalin. 

Kamen Stoyanov: Guys this is not LA

A szubjektíven válogatott és rendezett tárlat három lehetséges összefüggésrendszert mutat be a gyűjtemény nagyszabású anyagából. A Poétikus áthallások című részleg foglalkozik legkonkrétabban a régiót érintő kérdésekkel. A nyitó alkotás, a bolgár származású Kamen Stoyanov, Srácok, ez nem LA, de azért ez is menő hely! című lightboxa a rendszerváltás hangulatának fontos momentuma. Egy meghackelt helyzet, ami humoros felütéssel reflektál a régió arcára. „Nagyon szeretem ezt a művet, a munkahelyemről hoztuk el a recepció mellől. Az életkorunkból fakadóan mi a rendszerváltásnak a gyermekei voltunk. A fiatal bolgár művész egy lepukkant panelházra tette fel ezt a hirdetést, ami akár itt Magyarországon, mondjuk Salgótarjánban is lehetne. Szépen reprezentálja, hogy a kelet-európai rendszerváltás, a konzumkultúra, a reklám és a hirdetési ipar hogyan gyülemlik fel ebben a posztszovjet, ötvenes évekbeli szituációban” – mondta el Zsolt. 

Zbigniew Libera: Different type of prison

Ezen a szinten található Zbigniew Libera, lengyel művész Más típusú börtön című fotósorozata, egy legóból épített koncentrációs tábor dokumentációja. A dán cég logózott építőelemeiből kivégzéseket, hamvasztókemencéket, a fogolytársak által a krematóriumból kihordott és a földbe ásott holttesteket láthatunk. „A gondolat, ami ennek a munkának az elkészítéséhez vezetett a racionalitáshoz kapcsolódik, ami a Lego alapja: Legoból nem lehet semmit sem építeni, ami nem egy precíz, racionális rendszeren alapszik” – nyilatkozta róla a művész. Tovább haladva Svatopluk Mikyta, szlovák művész 18 darabos rajzinstallációja kommunista kelet-európai könyvkivágásokat manipulál, a sport és a propaganda közötti kapcsolatot feszegetve. Találhatunk növényekkel beültetett Karl Marx és Heidegger fejszobrot is Goshka Macuga lengyel művésznőtől, míg az Ex-Artists Collective (Kaszás Tamás és Lóránt Anikó) hatalmas krétarajz installációja az agitációs politikai plakátok esztétikáját mutatja be az eredeti kontextus elhagyásával. Nemes Csaba Folyamatos múlt című fotókollázsa pedig rendhagyó perspektívából mutatja meg Kelet és Nyugat kapcsolatát. Az ötvenes és a hatvanas évekből származó holland és magyar életképeket párosított egymással, a különbözőségek helyett a hasonlóságokra helyezve a hangsúlyt. „Igazi felfedezés volt, hogy mennyire hasonlóak a két különböző országban készült képek, sőt néha szinte ugyanolyanok, mind a kompozíciót, mind a témát, mind a szemléletmódot tekinve” – nyilatkozta anno a művész.

Ex-Artists Collective & Nemes Csaba

A kiállítás következő tematikus egységét Környezetek, amiket belakunk címre keresztelte Mónika. A szekció négy altémája a Természet, Víz, Üresség és Környezeti krízis, négy oldalról járja körül az örökzöld témát, ami már évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. Hogyan hat a természet ránk, és hogyan hatunk mi rá? Itt található például a Somlói-Spengler gyűjtemény egyik legfrissebb, néhány hónapja vásárolt darabja. Fehér László, a Balatoni történet című sorozatból származó, 100 cm hatalmas rózsaszín kompozíciójában egy kisfiú kapaszkodik a bójába. Mellette Mauer Dóra folyatott papírmasszából készült Zsilipek című munkája fogja meg hihetetlenül érzékenyen a természet állhatatos erejét, ami visszahódítja a saját territóriumát. Olaffur Eliasson Melting Ice on Gunnar’s Land fotósorozata pedig egy olvadó jégtömböt dokumentál Izlandon, ami végül teljesen eltűnik, csak hogy párat emeljünk ki a sokrétű szelekcióból. 

Olafur Eliasson: Melting Ice on Gunnar’s land

Az utolsó terem a Női szerepek, amely a női identitás és a nők reprezentációjának kérdésével foglalkozik. Teszi mindezt különböző korokból készült alkotásokkal, illetve a női és a férfi perspektíva váltogatásával. Nő mint a szabadság jelképe, mint megbéklyózott ember, mint anya, feleség, munkás, szexszimbólum és művész. A Női szerepek, illetve az egész tárlat záró eleme Nemes Csaba festménye a gyűjtőnőről, Spengler Katalinról. Katalin elmondása szerint nem fotó alapján, hanem hagyományos módon készült: sokórányi modellülés eredményeképpen. A képen Katalin visszanéz a szobában látható női karakterekre, akik különböző módon élik meg a saját nőiességüket a társadalmi elvárások kereszttüzében. Végignéz az egész tárlaton is, amit harminc év munkájával, egyre növekvő szakértelemmel, és bővülő kapcsolati hálóval alakítottak férjével. Mert itt nemcsak az alkotások témáinak vannak történetei, hanem műgyűjtésnek mint egy élet munkájának is. 

Daniele Buetti: Do really beleive you have choices

Q Contemporary | Web | Facebook | Instagram


A kiállítás szeptember 17-ig látogatható.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük