Szexi vagányság extrákkal

Szexi vagányság extrákkal

Nincs olyan budapesti, aki ne látta volna már régi telefonfülkéken, ütött-kopott falakon, kihasználatlan vaskapukon a szuper menő életnagyságú falragasz babáit. Az egyik legnevesebb női street art művész, jelenleg a Sugarbird tervezője, grafikusa – interjú Miss KK-val.

Emlékszel még milyen volt az első babád? Hová ragasztottad? Megvan még?
– Persze. A 19-es villamos alagútjában a Lánchídnál, 2-3 hónapig ott is volt. Ez 2007 körül volt, akkor még viszonylag sokáig fent maradtak a plakátok, tagek, graffitik, kevesebb térfigyelő kamera volt. Ma ez már máshogy van. Fotóm sajnos már nincsen róla.

Egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy ilyen babákat készíts és hogy kiragaszd őket szerte a városban?
– Ruhaipari szakközépiskolába jártam, mindig is érdekelt a divat és a graffiti. Először a saját magam szórakoztatására csináltam a divat magazinok lapjaiból összevágott kis montázsokat, az iskola miatt aztán megtanultam használni különböző grafikus programokat és később jött az ötlet, hogy kiragasztom őket az utcán.

Van valami számodra fontos üzenet, amit közvetíteni szeretnél velük?
– Mindig kell lennie üzenetnek, anélkül nem érdemes semmit csinálni. Minden babán olvasható egy-egy kedves, inspiráló szöveg, és egy-két kisebb vicces felirat is, ezekkel szeretnék némi színt vinni a szürke belvárosi falakra.

Hogyan választod meg a helyszíneket? Melyik volt a legneccesebb? Kaptak már el esetleg?
– Sokat mászkálok a városban kutyasétáltatás során és mindig fotózom a kihasználatlan vaskapukat, vagy üveg kirakatokat, amik már eleve romosak. Aztán este visszamegyek ragasztóval. Nem kaptak még el, egyszer kellett csak bujkálni kocsik között az Erzsébet híd lábánál, mert egy taxis kihívta a rendőröket.

Milyen rendszerességgel kerülnek ki a babáid az utcára? Úgy tudom, volt egy kisebb szünet… De az Instagramon most rendszeresen, pár nap különbséggel jönnek a posztok.
– Hetente megyek, bár valóban volt egy kis kihagyás, de újra rátaláltam és az internet segítségével új határokat lépek át. Be szoktam jelölni a felhasznált márkák tervezőit és a modellt is, és olyan emberek like-oltak és osztottak már meg, mint Isabeli Fontana, Lily Cole, Marco De Vincenzo, Vashtie, Delpozo, Christopher Kane, Anya Hindmarch stb.

Te fotózod le őket, vagy általában kapod a képeket?
– Is-is. Én mindig lefotózom, hogy meglegyen, de majdnem mindegyik babáról kapok is képet, meg találok is a #budapeststreetart és #streetartbudapest tagek alatt.

Jelenleg a Sugarbird tervezője, illetve grafikusa vagy. Ott mennyire kapsz szabad kezet? Ezek a ragasz-babák, a stílusuk, a stílusod mennyire illenek ahhoz a világhoz, amit ott képviselnek?
– Az adott témákon belül teljes szabad kezet kapok . Mindig megbeszéljük az aktuális szezon 3-4 fő témáját, és ezekre elkezdek grafikákat készíteni, aztán összeülünk Hédivel (Jagasics Cs. Hedvig, a Sugarbird tulajdonosa – a szerk.) és Andival (Parrag Andrea – a szerk.), átbeszéljük, hogy melyik tetszik, melyik eladható. De én is találok ki témákat és ezekből is készülnek mini-kollekciók. Nem feltétlenül kell illenie az én babáimnak a Sugarbird ruhákhoz, hiszen az a munkahelyem, ott van főnök és kollégák. Alkalmazkodni kell és szorosan együttműködni a többiekkel. A babák esetében viszont mindenről én döntök.

Jövőbeni tervek? Saját márka? És persze a ragasztást folytatod, reméljük!
– Sok, sok, sok tervem van, azok visznek előre, de amit elárulok, az csak annyi, hogy nem tervezek több szünetet tartani!