Ütemesen villódzó színes fények, elképesztő képek egymásutánja. Zúg a füled, mint a gyorsvonaton. Az ájulatból csak a végállomáson ébredsz fel. Üres a vagon, üres vagy te
Taggógangéla
Az emlék íze LI.
A balatoni nyaraló napernyő vásznán levél-árnyékok, a römi partinak éppen vége lett. Porcukros tésztalapok alatt vanília tömbök vártak a sorukra. Négyből három. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla,
Az emlék íze L.
Sokat látott lila, barna, sárga kockás pléd. Piknik. Azon a megfáradt, régi felvételen jól ismert, belógó láb. Szívdobbanás, dobozba zárt pitével. Még meleg. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg
Az emlék íze XLIX.
A kézzel írt, betűzdelt papírcsíkok hosszú, ízletes listáját végigolvasva is azonnal tudtuk, mit kérünk. Három gombóc megszokás. Pink, sárga, fehér. A nyár legszebb színei. Íz, illat, forma.
Az emlék íze XLVIII.
Bosszankodva állt a tűzhelynél a kicsit emelt sarkú, dupla csatos papucsában. „Vannak ilyen napok” – gondolta, és a piskótára öntötte azt a híg löttyöt. Még sosem
Az emlék íze XLVII.
Abban a rejtett bárszekrényben, ott a vitrin alatt, mindig likőr és csokoládé illat volt, még akkor is, ha már rég csak poharakat tartottak benne. Két inhalálás
Az emlék íze XLVI.
Kanalak villákkal csattognak ritmusra, hirtelen egy fiók csapódik be, hopp egy forgás, keze alatt átbújik, zöld levelecske. Tízkezes szonátára írt koreográfia. Teljesség. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla,
Az emlék íze XLV.
Szája kicsit becsippentve, leginkább a bal lábára terhelve áll. Ahogy az asztalt törli, gyűrűje oda-odakoccan. Minden nagyon rutin. Az ízek is. Ahogy ő szereti, ahogy mi
Az emlék íze XLIV.
Szinte megremegtek azok a gyönyörű porcelán nippek abban a félköríves üvegkazettás vitrinben. Tenyér-izzadós a mocorgás. A leveses kanalat már mindenki letette. Várunk. A másodiknak hűlt helye. Íz,
Az emlék íze XLIII.
A csipkefüggöny libbenő hullámai simítják a várakozást, vádlim a másik térdemen pihen. A szobában közben recseg az „Aki kérdez”, „aki válaszol”. Három fogás készül. Íz, illat, forma.
Az emlék íze XLII.
A kanaladon ott az utolsó tökéletes falat. A boldogasszony így meg is van, de hol a csipkéje? Marad a jogászi érvelés. Mint ahogy a mustár a
Az emlék íze XXXVIII.
Fahéjas porcukor a felszín édes hó. Van-e szíve, ami jó? Nagymama keze gyúrta kisbolygó a világ. Te pedig a napfény. Ó-ó-ó-ó. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga
Az emlék íze XXXVII.
Nyakunkat behúzva sutyorogtunk. Torokkaparós visszafojtott nevetés a szövetség. Az ajtó zárva. Furcsa csend. A folyékony csoki elfogyott. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A
Az emlék íze XXXVI.
Hófehér zacskóban apró, színes virágos selyempapír csomag. Egy ujjal tartva lóbálom. Aztán hirtelen jött morgás, ugatás, és az ünneplős cipőnk staccato kopogásba kezd. Mind hiába. Ez
Az emlék íze XXXV.
A fejünk elé tettük a fotó kedvéért. Mentális kép. Katt. Akkor a cukorfelhő rózsaszín hálójába fonódtunk mi is. Kicsit ott ragadtunk. 25-30 gramm boldogság. A kukába
