Ahogy egy új évtized bizonytalan horizontja felé haladunk, apokaliptikus és abszurd hírek között lépkedünk. Ilyen időkben újra és újra igény mutatkozik egy hagyományos gondolkodásmód – lassú, teológiai, már-már metafizikai fejtegés iránt. „Legyen világosság” – hangzik el a Teremtés könyvének elején, és ezzel nemcsak egy mítosz, hanem egy módszer is elkezdődik: dolgok elnevezése, a káosz renddé szervezése, a valóság általunk történő értelmezése.
Alex Karp, a Palantir vezérigazgatója A technológiai köztársaság című könyvében (melyet Nicholas Zamiskával közösen írt) egy ilyen 21. századi teremtéstörténetet, valóságértelmezést vázol fel – kódban, nem költészetben. A könyv filozófia, stratégiai kiáltvány és kulturális diagnózis egyszerre: Karp szerint korunk legnagyobb problémája nem az, hogy túl sok az új és forradalmi technológia, hanem hogy elvesztettük a világ értelmezésének képességét. És valóban.
A nyelv nem csak eszköz – rendteremtés
Kristin de Montfort alapos kritikájában rámutat: Karp a nyelvet nem egyszerűen kommunikációs eszközként kezeli, hanem teremtő erőként – akárcsak a Biblia Istenét.
A Palantir rendszerei – különösen az „ontology”, amely objektumokat, kapcsolataikat és jelentésüket térképezi fel – egyfajta modern liturgiaként működnek: segítenek újra értelmezni, mi mit jelent, mi hogyan kapcsolódik, és miért fontos.
Karp hagyományos zsidó családban nőtt fel, majd Frankfurtban tanult Jürgen Habermasnál, ahol disszertációját Martin Walser holokauszt-emlékezetről szóló beszédének nyelvhasználatáról írta. A nyelv nemcsak közlés, hanem kultúránk rendjének hordozója – és ha ez eltorzul, vele együtt torzul az értelmezés, a közösség és a valósághoz való kapcsolódás is.
A könyv mint kiáltvány – vagy értékesítési stratégia?
A Washington Post úgy jellemzi a könyvet, mint „kiáltvány a tech-elitek számára. Karp és Zamiska szerint a Szilícium-völgy eltévedt: a világ legtehetségesebb elméi ételfutárok appjait írják, miközben geopolitikai ellenfeleink stratégiai víziókat építenek és elemeznek. A könyv szerint itt az idő a fordulatra: a technológia világszintű kihívásokra válaszoljon, ne kényelmi problémákra.
Más kritikák – például a Bloomberg – árnyaltabban közelítenek: szerintük a könyv egyszerre világkép és okos önmarketing. Miközben a Palantir több milliárd dolláros védelmi szerződéseket köt, a könyv egyfajta filozófiai legitimitást kínál ennek legitimálására.
A New Yorker cikke viszont elég megértően közelít Karp figurájához: egyfajta posztmodern prófétaként írja le, aki Adornót idézve pörgeti jegyzetfüzetét, és közben arról beszél, hogyan menthetné meg a Nyugatot egy adatplatform. Palantir nem egyszerűen tech cég – civilizációs válaszkísérlet.
A hatalom új nyelve
A könyv szerint a nyugati demokráciáknak újra kell tanulniuk a komolyságot – és e komolyság morális rendet, nem csupán katonai kiadásokat jelent. A Google „Don’t be evil” mottója csupán üres szlogen: A technológiai köztársaság szerint a nyelvi üresség a kulturális hanyatlás jele.
Az AI World Journal úgy fogalmaz: a könyv lényege, hogy az AI-nak és a szoftvernek morális jelentést kell hordoznia, különben önjáró rendszerek lesznek belőlük, melyek elveszítik emberi céljukat. A Palantir ontology-ja épp ezért nem csupán adatfeldolgozás, hanem jelentésteremtő infrastruktúra.
A Guardian párhuzamot von az atombomba-fejlesztés és az AI között – vajon The Technological Republic is egyfajta „Oppenheimer-pillanat”? Ha az egyetlen válasz a káoszra a még hatékonyabb rendszerek építése, ki tartja kordában azokat, akik ezeket építik?
Szoftver mint új vallás
Karp alapgondolata: a világ értelmezése elveszett, és ez válságot szül. Ezért a Palantir nem csupán adatokat gyűjt, hanem jelentéssé alakítja őket – mintha a világ újraértelmezését, újrastrukturálását végezné.
„Régen azt hittem, hogy a világot ötletekkel és szavakkal lehet formálni” – mondta 2024-ben. „De ma úgy gondolom, csak akkor lehet formálni, ha ezeket a gondolatokat szoftverbe öntjük.” - ezt tulajdonképpen Gutenberg is mondhatta volna a nyomtatás és írás kapcsolatáról.
A New Yorker szerint ez egyfajta modern teremtéstörténet. A szoftver lesz az új ige. Az ontology lesz az új liturgia. A strukturált adat a világ új térképe.
A ködben bolyongva
Korunk rendszerek világa: geopolitikai, klímakatasztrófás, AI-vezérelt. Ezeket gyakran nem látjuk, nem értjük – mégis formálnak bennünket. A Palantir ígérete, legnemesebb vagy jóindulatú értelmezésben: segít térképet rajzolni a ködben. A veszély: hogy nemcsak térképet rajzol, hanem ő maga szabja meg az utat is.
Kristin de Montfort írása egy fontos kérdéssel zárul: mi az alternatíva? Az „öreg rend” – bármilyen hibás is volt – már nem létezik. Ha nem költészet, akkor algoritmus. Ha nem közösségi vita, akkor adat. A technológiai köztársaság nem egyszerűen könyv, hanem tükör: milyen emberek vagyunk, amikor újra próbáljuk elnevezni a világot?
Mindenkivel háborúzhatsz, de a szakácsoddal nem
Le a fejjel – A természet tiszteletének művészete
