fbpx
Nyomj Entert

„Úgy gondolom, hogy sosem tudhatsz eleget valamiről” – Interjú Sylwia Lipkával

Sylwia már 6 éves kora óta otthonosan mozog, magabiztosan szerepel a színpadon. Az énekesnő-vlogger még csak 25 éves, mégis már most olyan karriert tud maga mögött, amin mi is csodálkozunk. 12 éves korában írt e-mailt a Disney Channelnek, pár évvel később pedig sorozatsztár lett belőle. Ezt követően indította YouTube csatornáját, ahol a vlogger tartalmak mellett zenei videoklipjeit is posztolja. Mindezek mellett a legtöbb közösségimédia-felületen jelen van, folyamatosan gyártja a tartalmakat, így nem meglepő, hogy óriási követőtábor van mögötte, nemrég pedig Budapesten járt.


Egyszerre vagy énekesnő, YouTuber és zeneszerző, mindezek mellett pedig még csak 25 éves vagy. Hogyan menedzseled mindezt egyedül?

Először 6 éves koromban léptem színpadra, hiszen a szüleim beírattak egy színészképző tanfolyamra, így itt tettem meg az első lépéseket efelé a karrier felé. Az elejétől kezdve imádtam, és már akkortájt tudtam, hogy énekesnő szeretnék lenni. Sok énekórán és versenyen vettem részt, de ez nem volt elég számomra, szóval 12 éves koromban írtam a Disney Channelnek. Megadtam nekik a telefonszámomat és bizakodtam – majd 5 évvel később vissza is hívtak. Behívtak egy meghallgatásra az „I love Violetta” című műsorhoz, ahol kaptam egy szerepet. Miután a sorozat véget ért, tudtam, hogy egy új ötlettel kell előrukkolnom, hogy megvalósíthassam a zenei álmaimat. Egy hirdetés hatására mentem el egy rádiós műsorvezetői interjúra, aminek az lett a vége, hogy aláírtam életem első zenei szerződését. A mai napig nehezen hiszem el, hogy tényleg a szenvedélyem lehet a munkám. A zenével tudom kifejezni az érzelmeimet, a YouTube videókkal tudok kapcsolódni a rajongóimhoz, akiknek nagyon hálás vagyok, hiszen ők inspirálnak és motiválnak minden nap.

Korábban – karriered legelején – a Disney Channel lengyel televíziós műsorában is szerepeltél műsorvezetőként, illetve egy sorozatban is. Hogyan hatott ez későbbi zenei és YouTuber karrieredre?

Az a tapasztalat, amit az I love Violetta forgatása alatt szereztem, felbecsülhetetlen! Életemben először láttam, hogy hogyan készül egy igazán nagy produkció, és megtanulhattam, hogy hogyan lehetek igazán profi színésznő. Annyira tetszett ez a világ, hogy később jelentkeztem az egyetemen egy filmművészeti szakra, a YouTube csatornámat pedig egyből a forgatások befejezése után elindítottam, mert annyira hiányzott ez a fajta alkotás. Örülök, hogy így döntöttem, mert sokan kezdtek el követni, akik még a műsorból ismertek engem. Szóval a sorozat adta igazából a rajongóim nagy részét, és elképesztő, de a mai napig szokták emlegetni a követőim, hogy az I love Violetta óta velem vannak. Amúgy azt tudtátok, hogy a sorozatot nemcsak Lengyelországban, hanem Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában is vetítették? Nagyon furcsa volt látni saját magamat szinkronizálva.

Már hatalmas követőbázissal rendelkezel és sok különböző közösségi média platformot kezelsz. Kívülről nagyon könnyűnek tűnik. Valóban az, vagy csak túl jól végzed a munkádat?

8 éve csinálom már, így igazából már úgy érzem, hogy ez az életem. Természetesen én is elfáradok, amikor 16 napon keresztül, napi 17 órákat forgatunk egy egész estés filmhez, de ez már a mindennapjaim része. Szeretem, amit csinálok, és soha nem csinálnék olyat, amiben nem érzem magamat komfortosan. Persze volt pár rossz élményem, például négy éve a metró mellett laktam, ahol többször is követtek a rajongók, így kerülővel tudtam csak hazasétálni, hogy ne tudják meg pontosan, hogy hol élek. Viszont egyszer nem voltam elég körültekintő, és három lány meglátta, hogy hol lakom, majd felmásztak az erkélyemre. Akkor nagyon bepánikoltam, ezt követően átköltöztem egy jobban őrzött lakásba, és azóta nincs ilyen problémám. Az évek során sokat tanultam, így már tudom, hogy az életemnek melyik az a része, amit meg szeretnék osztani a közösségi média felületeken és mi az, amit nem. A mai napig tanulom még, hogy hogyan kezeljem ezeket a dolgokat, de összességében ebben a szakmában számomra több a jó dolog, mint a rossz.

fotó: Gaál Dániel – Sylwia Lipka

Nemrég debütált legújabb dalod, a PRAWIE (ALMOST) videoklipje, egy beteljesületlen szerelem könnyed nyári története. Mi inspirálja a dalaidat?

Saját élethelyzeteimről szoktam dalokat írni, minden dal egy emlékemet dolgozza fel. Időnként rosszakat, amiket nem tudok csak úgy kimondani, viszont amikor papírt és ceruzát fogok, csak úgy ömlenek belőlem az érzelmek és gondolatok, máskor pedig a boldog pillanatokat, amiket a barátaimmal vagy a rajongóimmal éltem át.

Az új dalom, a PRAWIE eredetileg egy szomorú szám lett volna, mert éppen ekkor utasított vissza az akkori barátom, akivel pár hónapig jártunk, ugyanis félt az elköteleződéstől. Így utólag azonban már inkább a szép közös emlékekre gondolok vissza, így az összes „majdnem”-em közül ő a kedvencem, innen jött az alapötlet a dalomhoz.

Úgy tűnik, hogy elég sokat utazol. Hogyan választod ki a helyszíneket, melyek a kedvenc helyeid egy új város látogatásánál? Kivel utazol a legszívesebben?

Imádom a nagyvárosokat, ahol megnézhetem az érdekes épületeket, és megcsodálhatom az építészeti alkotásokat, különösen Európában, mert imádom az itteni stílust. Emellett pedig mindig is nagyon vonzott a történelem, így szeretek mindig újdonságokat megtudni a városról vagy országról, ahova ellátogatok. Persze néha nagyon jó elmenni egy all inclusive nyaralásra, ahol semmire nincs gondunk, viszont én jobban szeretem a rövidebb, viszont annál tartalmasabb kiruccanásokat egy-egy városba. Imádok a helyiekkel találkozni és beszélgetni, mert ők ismerik a legmenőbb látnivalókat, meg persze a legjobb éttermeket.

A helyi ételek, a történelem és a kultúra megismerése számomra mindig kötelező. Szerintem sosem lehet túl sokat tudni valamiről, ezért folyamatosan fejlesztem magamat, új nyelveket tanulok, és sokat utazom, hogy minél több emberrel találkozzak a világ bármely tájáról, ezzel is bővítve az ismereteimet.

Régen sokat utaztam egyedül, mert a sorozat után újságíróként tovább dolgoztam a Disneyvel, így leginkább munka miatt jártam a világot, viszont amikor csak tehetem, a legjobb barátaimmal szeretek utazni, vagy éppen a barátommal, amikor romantikusabb útra vágyom.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük