A közhiedelemmel ellentétben a brutalista építészet nem kapcsolódik szorosan a szocializmushoz: a stílusirányzat először Angliában jelent meg az ötvenes években. Ugyanakkor a szocialista országok, így Észtország esetében is elválaszthatatlanná vált az akkori politikai berendezkedéstől.
Szerző: Tóth Zsófia
A brutalizmus az ötvenes-hetvenes években vált népszerűvé, ma pedig újra reneszánszát éli. Kevés olyan stílusirányzat van, amely megosztóbb lenne, ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a brutalista épületek hatalmas betontömegükkel egyáltalán nem simulnak bele a környezetükbe, hiszen a fő céljuk az érzelmek felkeltése. Azonban éppen emiatt sokak számára túlságosan feltűnőnek, agresszívnak vagy lehengerlőnek tűnhetnek.
A brutalista építészet az évtizedek alatt sokat változott. Korábban igyekeztek minél többet megmutatni a szerkezetből, később azonban ezek helyét sokkal inkább átvették a szoborszerű, gigantikus épületek.
Tallinni tévétorony
David Basiladze, 1980
A 314 méteres torony Tallinn Pirita kerületében található. Lőrésszerű ablakaival és tömbszerűségével méltán kaphatja meg a brutalista jelzőt. Az 1980-as moszkvai olimpiai játékokra építették, hogy a városban javítsák az adás minőségét. A torony a függetlenség kivívásának egyik szimbóluma lett, miután szovjet katonák megpróbálták bevenni a harcok során, azonban az észteknek sikerült feltartóztatni őket. Az épület a mai napig látogatható, a földszinten múzeum fogadja az érdeklődőket.
Maarjamäe-emlékmű
Allan Murdmaa és Matti Varik, 1975
A műemlék szintén a Pirita névre hallgató kerületben található, ráadásul az élményt az is fokozza, hogy egy ugrásra van a tengerpartról. Az emlékmű egyaránt rendelkezik tereprendezési és építészeti elemekkel, mint az obeliszk vagy a jóval nagyobb aréna. Mindkettőt a második világháborúban elhunyt orosz katonák emlékére állították, akik a szovjetunió védelmében estek el. Az eredetileg jóval nagyobbra tervezett emlékművet sosem fejezték be, ma leginkább egy elhagyatott bunkerre emlékeztet.
Észt Nemzeti Könyvtár
Raine Karp és Sulev Vahtra, 1993
Bár a könyvtár jóval nagyobb múltra tekint vissza, jelenlegi formájában mégis a legfiatalabb a felsoroltak közül. Az építkezések a szocializmus alatt kezdődtek, a teljes épület viszont csak a rendszerváltás után készült el. Mai napig a Baltikum legnagyobb könyvtára.
Linnahall
Riina Altmäe és Raine Karp, 1980
A zikkuratra emlékeztető építmény elhagyatottan terül el alig pár utcára Tallinn óvárosától. Eredetileg az 1980-as nyári olimpiára készült, egy stadiumot rejt magában, így az építést követő évtizedekben sporteseményeknek és koncerteknek adott otthont. Egészen 2009-ig üzemelt, bár az utolsó évtizedben már jócskán vesztett régi fényéből.
Väike-Õismäe
Mart Port és Malle Meelak, 1973
A Väike-Õismäe lakónegyed érdekes példája a szovjet várostervezésnek, amely azon a gondolaton alapul, miszerint pusztán a környezet képes az emberek viselkedését megváltoztatni. Bár ma is lakják, az utópia végül sosem valósult meg. A negyed nem tudott lépést tartani a rendszerváltás utáni igényekkel, illetve a megváltozott életvitellel. Ilyen például a megnövekedett autóforgalom.
Forrás: degradedorbit, peallin, nlib, eurasiancities, 100of20.innovaconcrete, news.postimees
Ukrajnának három dologra van szüksége: fegyverre, fegyverre és fegyverre
Újraformált tradíciók – Onyx Műhely x MOME
