Mi a hasonlóság az emberi agy és a városok, a sejtek és a városlakók között? Hogyan magyarázhat meg egy hétköznapi városi fotó biológiai jelenségeket, és hogyan lehet absztrakt művészeti eszközökkel megmutatni az agy fejlődését? A budapesti K11 Laborban látható Biophilia című kiállítás Barabási Dániel agykutató és Csizik Balázs fotográfus közös gondolkodásából és alkotásaiból született.
Edward O. Wilson biológus elmélete szerint a biofília az embernek az életre és az életszerű folyamatokra való veleszületett és genetikailag meghatározott összpontosítása: „Az emberiség nem azért emelkedett, mert olyan messze a többi élőlény fölött áll, hanem azért, mert azok megfelelő ismerete felmagasztosítja magát az élet fogalmát” – írja a Biofília című könyvében. Vagyis, amilyen mértékben megértjük a többi élőlényt, olyan mértékben fogjuk őket és magunkat is jobban értékelni.
Az élethez való kapcsolódás tehát alapvető létszükségletünk. Az élet pedig ebben az értelemben egyáltalán nem kizárólag az emberi létre korlátozódik, hanem az egész minket körülvevő természeti világra. Mindez pedig a természet többi részétől való radikális elkülönülésünket is megkérdőjelezi, ezáltal a poszthumanista elméletekkel mutat rokonságot, amelyek elsősorban az emberközpontú gondolkodásmódot teszik kritika tárgyává.
Az ókori görög gondolkodásban két eltérő jelentéstartalmú fogalom jelöli az életet: „a zoé a puszta életet, a természeti létezést, organikus létformákat, a természet önszervező folyamatait, a test önfenntartó biológiai folyamatait foglalja magába, míg a szintén életet jelentő biosz fogalma alatt a formába szerveződő életet, a politikai, közösségi létet, az öntudatos cselekvést, etikát és morális törvények érthetjük”. Elképzelhető azonban, hogy a kettő nem különíthető el egymástól ilyen élesen, és hogy a hosszú evolúciós folyamat jelentősen meghatározta (és meghatározza) az emberi kultúrák létrejöttét – vagyis a zoé a bioszt is befolyásolja.
Barabási Dánielt és Csizik Balázst is az élet, illetve annak különböző rétegei, megjelenési formái foglalkoztatják. „A két alkotó egymásra reflektálva, egymás módszereiből inspirálódva térképezi fel az élet különböző módozatait és az ezek közötti összefüggéseket. A kiállítótérre esztétikai laboratóriumként tekintenek, amely a természettudomány és a vizuális művészet, az urbanisztika, a szociológia, a környezettudomány, a biológia közti átjárási lehetőségek vizsgálatának helyszíne, a különböző megközelítések experimentális vegyítése” – írja a kiállításról Máté Zsófia kurátor. Míg Barabási agykutatóként az agy önmagától felépülő, önszerveződő rendszerével és régióival, addig Csizik a várossal, annak tereivel, építményeivel és az abban zajló emberi interakciókkal foglalkozik. Az alkotások tehát egyszerre vezetnek az emberi léttől az olyan kisebb egységekig, mint a sejtek, és az olyan nagyobb entitásokig, mint a város. A két terület első pillantásra talán meglehetősen távol esik egymástól, azonban folyamataiban és vizualitásában számos egymásra rímelő mintázat fedezhető fel.
Mindez végigkíséri a kiállítás egészét. Egy dekonstruált, valótlan, panelelemekből álló épület, amely nagyon hasonlít egy agydaganat formájára; az eredetileg a modern ipari és városi jelenségekre reflektáló konstruktivizmus formanyelvével ábrázolt agyfejlődés; felvételek agyakról, amelyek az éjszakai városokról készített műholdfelvételek látványát idézik meg. Az egyik munka egyszerű, hétköznapi jelenségeket megörökítő fényképekből, és alájuk kézzel felírt, rövid szövegekből áll. Itt válnak igazán egyértelművé ezek a típusú kapcsolatok: ahogy az ember alkotta struktúrák megfeleltethetőek egy-egy biológiai jelenségnek. Az egyik fotón például több száz, hóval befedett bicikli ritmikus, szinte egybefüggő, fekete-fehér látványa alatt ez a mondat olvasható: „a rák az egészséges működés túlburjánzásából alakul ki: a jótékony kerékpáros mozgalom tervezés és infrastruktúra nélkül metasztatizál a városképben”.
Egy másik műalkotáson egymástól azonos távolságra lévő emberalakok vannak, akik között egy-egy vonal (vagy annak hiánya) jelzi a kapcsolatot (vagy annak hiányát), hasonlóan az agy neuronjainak látványához. Egyszerre vagyunk tehát sejtek egy nagyobb egységben, illetve mi magunk is egy nagyobb egység vagyunk, akárcsak egy város. A kiállítás segítségével pedig mi, akik folyamatosan keressük az élethez való kapcsolódás lehetőségeit, még tovább tágíthatjuk az arról alkotott fogalmainkat, és új összefüggéseket tárhatunk fel a lét különböző szintjei és struktúrái között.
Barabási Dániel & Csizik Balázs: Biophilia
Kurátor: Máté Zsófia
K11 Labor (1075 Budapest, Király u. 11)
2023. június 6-ig