Az emlék íze XLVII.

Abban a rejtett bárszekrényben, ott a vitrin alatt, mindig likőr és csokoládé illat volt, még akkor is, ha már rég csak poharakat tartottak benne. Két inhalálás között a minikönyvek, porcelán nippek, gyöngysorok, régmúlt életek kiállítását bámultuk. A leheletünkkel hagytunk nyomot. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

„Az ebéd előkészületeikor a felnőttek általában a konyha körül vagy kint a levegőn voltak, mi pedig rokon gyerekek bent a nagyszobában henyéltünk, rötyögtünk és kutakodtunk a nagyszülők vitrines szekrényében ahová az ajándék bonbonokat rejtették.”

 

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.

 


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.