Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című regényében egy pincér politikai és erotikus kalandok sokaságával átszőtt történetét ismerhetjük meg, aki pikolófiúból szállodatulajdonos, majd kisemmizett öregember lett. Most megmutatjuk, hogy a számos nyelvre lefordított mű milyen borítókkal jelent meg különböző országokban!
Bohumil Hrabal (1914–1997) a huszadik századi cseh irodalom egyik legjelentősebb alkotója, aki a közép-európai valóságot és életérzést, a kisember nehézségeit és derűjét utánozhatatlan módon örökítette meg regényeiben. Élete során volt vasúti forgalmista, biztosítási és utazási ügynök, fizikai munkás, papírgyűjtő és színpadi segédmunkás. Az 1960-as évek elején lett hivatalosan is író és a siker sem váratott magára sokat: az 1964-ben kiadott Szigorúan ellenőrzött vonatok című művéből Jiří Menzel forgatott filmet, ami 1968-ban elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Még ugyanebben az évben, Csehszlovákia inváziója után tiltólistára került, kizárták a Cseh Írószövetségből, nem hívták író-olvasó találkozókra, nem kértek tőle interjút, 1970-ben pedig az új könyvei a nyomdából egyenesen a zúzdába kerültek – az írást azonban nem hagyta abba. Sőt, kerskói magányában minden korábbinál intenzívebben írt – önmagának, néhány barátjának és az asztalfióknak.
1971-ben tizennyolc nap alatt írta meg az Őfelsége pincére voltam című regényt, amelynek keletkezésére így emlékezett vissza: „A történeteket vakító nyári napsütésben írtam, a nap annyira fölforrósította az írógépet, hogy percenként többször is megakadt és dadogott. Nem tudván a vakító, fehér lapokra nézni, azt sem ellenőriztem, hogy mit írtam le, fénymámorban, önműködő módszerrel írtam tehát. [...] Csak huzigáltam kifelé a gépből a papírokat, óránként hat oldalt írtam a tűző napon... és befejeztem és kész volt”.
A könyv először csak szamizdat formájában jelenhetett meg. Hrabal az 1970-es évek középétől újra publikálhatott, de ennek a műnek a hivatalos megjelenéséig egészen 1989-ig kellett várnia. A hatalom számára – az író személyén kívül – többek között a regény történelemszemlélete, a tragikomikus és erotikus-szexuális történetek és az elidegenedés motívuma sem lett volna elfogadható.
„Az én szerencsém mindig abból eredt, hogy valami szerencsétlenség ért” – mondja a regény főszereplője, és ez talán magára a műre is igaz. Hrabal és az Őfelsége pincére voltam népszerűségéhez a tiltás is hozzájárult, hiszen a külföld jelentősen érdeklődött az 1968-as események után hallgatásra ítélt szerzők iránt. A regény külföldi sikerútja mindenesetre a rendszerváltás környékén kezdődött: németül 1988-ban, angolul 1989-ben jelent meg. Menzel Hrabalnak ezt a művét is vászonra vitte, így további ismertségéhez a 2006-os film is hozzátett. Az elmúlt évtizedekben az európai országokon kívül többek között perzsa, héber, kínai és japán nyelvre is lefordították.
A könyvborítók többsége a pincér alakját vagy kezét jeleníti meg valamilyen formában, a tálcán ételeket, italokat (észt, francia, svéd és japán) vagy egy koronát hordozva (litván és holland). Az erotikus vonalat helyezi középpontba egy-egy angol és magyar illusztráció, de a már-már pszichedelikus lengyel és izraeli grafikán is megjelenik egy-egy nőalak. A két elemet, finom módon, a korona mellé helyezett melltartóval, a görög borító ötvözi. A magyar illusztrációkon még a második világháború és a cseh kisember alakja is megjelenik. A spanyol kiadás inkább melankolikus hangulatot áraszt, míg a portugálok, különös módon, az olasz Giorgio de Chirico 1938-as A trubadúr című festményét használták fel a borítóhoz.
Egy regény, tizennyolc nyelv, huszonhat könyvborító. Neked melyik a kedvenced?
A könyv+borítók sorozatban közép-kelet-európai irodalmi klasszikusoknak a világ különböző országaiban megjelent borítóit mutatjuk be.
Borítóterv: Molnár Roland
Ki Alekszandr Dugin, az önjelölt orosz próféta?
A szocializmus éveiből jelentkezik új kollekcióval a Fortepan
