Amikor a dizájn, az építészet és a művészettörténet iránt mélyen elkötelezett két tervező és egy kivételes elméleti szakember egyesíti erőit, izgalmas dolgok történnek. A prágai székhelyű OKOLO kreatív kollektívát Matěj Činčera és Jan Kloss grafikusok, valamint Adam Štěch kurátor vezetik. Történetük inspirációt jelent mindenki számára Kelet-Európában, hiszen remek példája annak, hogy a kreativitás és a lelkesedés hogyan emelkedhet felül a korlátozott költségvetés gátján.
A cikk eredetiben a harmadik nyomtatott Hype&Hyper lapszámban jelent meg.
Kreatív kollektívátok két grafikusból és egy kurátorból áll, munkáitok mégis a dizájn és a művészet számos különböző területét átölelik. Mikor és miért hívtátok életre az OKOLO-t?
Adam: 2008-ban találkoztam Matějjal, és 2009-ben döntöttünk az OKOLO megalapításáról, majd egy évvel később Jan is csatlakozott hozzánk. A kezdetektől fogva olyan oktatási célú projekteket akartunk megvalósítani, amelyek a művészet-, építészet- és dizájntörténet különböző fejezeteit tárják fel. A legelső projektünk az OKOLO magazin első számának megjelentetése volt, amely a dizájntörténetről és annak kontextusáról szóló gondolatok gyűjteménye. Az első naptól kezdve mind a kurátori, mind a grafikai tervezői készségek alapvető fontosságúak voltak, és együttműködésünk alapját képezték.
Melyek azok a jelentősebb projektek a kollektíva életében, amelyek jól tudnák példázni a munkamódszereitek lényegét?
A: Szerintem mindegyik nagyszerű példája annak, hogyan gondolkodunk a tervezésről, de az egyik első és számomra még mindig a legjobb projekt az OKOLO Mollino könyv. Ez egy olasz tervezőről, a század közepén élt Carlo Mollinóról szól, aki lenyűgözött bennünket széleskörű tevékenységi és érdeklődési körével, és akinek a történetét szerettük volna kortárs módon elmesélni. A könyv különlegessége, hogy nem csak szövegeket tartalmaz a munkásságáról, hanem lézervágott illusztrációkat is, amelyeket 3D-s papírmodellekké lehet összerakni. Ez tökéletesen megragadja a fókuszunkat – történelmi tények és történetek megosztása modern és élvezetes módon.
Jan: Számunkra nem csak az eredmény – egy könyv, egy kiállítás, egy film vagy valami egészen más -, hanem a folyamat is számít. Az OKOLO lényege, hogy érdekes emberekkel találkozunk, élvezzük a társaságukban eltöltött időt, és lehetőségünk van hihetetlen helyekre eljutni. Az alapgondolat az, hogy először meg kell tapasztalnunk azt, amit meg akarunk osztani másokkal. Tegyük fel, hogy az olaszországi Liguriáról szeretnénk egy kiadványt tervezni, ez azt jelenti, hogy el kell mennünk oda, meg kell tapasztalnunk a régiót, és találkoznunk kell a megfelelő ott élő emberekkel. Ha azonban egy konkrét projektet kellene kiemelnem, az az OKOLO Gallery lenne, egy olyan hely, ahol megvalósíthatjuk az ötleteinket, és együttműködhetünk azokkal az emberekkel, akiket csodálunk. Egy másik fontos példa lenne a 28. Nemzetközi Tervezőgrafikai Biennálé, Brnoban, amely az egyik legnagyobb és legösszetettebb projekt, amit valaha csináltunk. Az esemény kurátori munkája mellett az egész koncepciót is mi találtuk ki, meghívtuk a vendégeket, megterveztük a katalógust, valamint a legtöbb installációt és promóciós anyagot. Ez az esemény kiváló példa az általunk általában végzett munka összetettségére – a vizuális tervezéstől a tényleges tartalomig és a megvalósításig szinte mindent lefedünk.
A: Szeretném megemlíteni a modernista építészettel kapcsolatos kutatásaimat is. Az egyik kiállításunk a Objects of Refinement volt, ahol az utazásaim során rögzített építészeti részleteket mutattuk be. Több száz, kártyákra nyomtatott fotót terítettünk ki egy hosszú asztalra, ahol a látogatók közelről szemügyre vehették őket. 2020-ban a Prestel kiadta a kutatási eredményeimet egy könyvben – Modern Architecture and Interiors –, amely 900 olyan 20. századi épületet tartalmazott, amelyeket én fényképeztem, és Matěj és Jan készítették a kiadvány grafikáit. A könyvet közösen készítettük, de egy tekintélyes német kiadó adta ki, így ez a projekt hatalmas mérföldkő volt számunkra.
Bár a munkátok nem csak grafikai tervezéssel kapcsolatos, feltételezem, hogy a témában szerzett komoly felkészültségetek hatással van a vizuális megközelítésetekre. Hogyan jellemeznétek az OKOLO esztétikáját?
J: Matěj és én mindketten grafikai tervezést tanultunk, így erős vizuális háttérrel rendelkezünk. Az OKOLO mellett különféle más projekteken is dolgozunk változatos ügyfeleknek. Valamilyen módon minden munkánk kapcsolódik egymáshoz, és számunkra organikusan adódik, hogy mindenben erős grafikai nyelvezetet használunk. Néha az OKOLO tesztpályaként szolgál számunkra, hogy kipróbáljunk bizonyos lehetőségeket, hogy az eredményeket átültethessük más projektekbe az ügyfeleink számára. Ez azonban fordítva is működik. Vizuális megközelítésünk másik fontos aspektusa, hogy az OKOLO az első naptól kezdve nagyon korlátozott költségvetéssel rendelkezett. Az első néhány évben nagyrészt önállók voltunk, így hosszasan kellett gondolkodnunk azon, hogyan tudunk a költségvetésen belül maradni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk a minőség terén. Az installációink tökéletes példái ennek – bár sosem tanultunk építészetet, eljött az idő, amikor valamit 3D-ben kellett bemutatnunk, ezért elkezdtünk ötletelni, hogyan készíthetnénk el magunk valamit, ami egyszerre figyelemfelkeltő és a vizuális stílusunkhoz illeszkedő.
Az egyik izgalmas, saját kezdeményezésű projektetek a Books with(out) Content nevet kapta, amely fontos témákat karolt fel, melyek hiányoznak a modern dizájntörténetből. Csehországra és a közép- és kelet-európai régióra fókuszálva, szerinted melyek azok a legfontosabb témák, amelyek eddig nem kerültek reflektorfénybe, pedig kutatni és beszélni kellene róluk?
A: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Annyi története és területe van a dizájntörténetnek, amelyekről beszélni kellene. Például a radikális funkcionalizmussal és a közép-európai posztmodernizmussal szemben álló organikus tendenciák a ’40-es években mindenképpen ezek közé tartoznak. Csehország és a közép-kelet-európai régió ’70-es és ’90-es évek közti dizájntörténetéből még sok felfedeznivaló van.
El tudnátok mondani, min dolgoztok mostanában?
A: Egy fiktív digitális belső terekről szóló prezentáción dolgozunk egy fontos kiállításhoz a milánói Triennale di Milano cseh pavilonja számára, miközben egy kreatív koncepciót és installációt is tervezünk a TON bútormúzeuma számára. Ezen kívül készülőben van egy könyv a modernista kandallókról és másik édesapám vadon élő állatokról készült fotóiból.
2020-ban az OKOLO 10. születésnapját a 10 YEARS OF WORK 10 YEARS OF FUN című retrospektív kiadvánnyal ünnepelte. Ennyi év után hogyan éritek el, hogy továbbra is szórakoztató maradjon a munka? Mi a receptetek a hosszú távú pozitív csapatszellemre?
J: Egymás szakmai támaszai vagyunk, soha nem volt köztünk versengés. Ami azonban még ennél is fontosabb, az a barátságunk, és az, hogy jól érezzük magunkat együtt. Amikor elmegyünk sörözni, nem tudjuk abbahagyni az újabb és újabb projekteken való ötletelést. A munka és a szórakozás szétválasztása lehetetlen az OKOLO-nál, mivel egy hullámhosszon vagyunk, és a munkafolyamatunk nagyon természetes.
A: A recept másik része, hogy mindannyiunknak vannak saját, különálló projektjei is. Én cikkeket írok és független kurátori munkát végzek, míg Jannak van egy PÁR nevű tornacipőcége, és hanglemezborítókat is alkot, Matěj pedig tanít és az apja stúdiójában dolgozik, aki egy ismert cseh csomagolástervező. Csak olyan projektekben dolgozunk együtt, amelyek tökéletesen illeszkednek mindannyiunk képességeihez és tudásához, és ez az egyensúly mindig frissen és lelkesen tart minket.
Copyright: OKOLO STUDIO
Dokumentumfilm és album készült a hucul zenéről és hagyományokról
Megnyílt Magyarország első immerzív, digitális művészeti kiállítóhelye
