fbpx
Nyomj Entert

Best of Stefan Lengyel 2022 | MOME – Média Intézet

Idén februárban másodszor díjazta kiemelkedően tehetséges hallgatóit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. Négyrészes sorozatunkban sorra vesszük és bemutatjuk kedvenceinket a Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíj nyertes pályamunkái közül. Tartsatok velünk, cikksorozatunk utolsó részéből a Média Intézet hallgatóinak projektjeit ismerhetitek meg!


A modern várost a lehetőségek földjeként is értelmezhetjük, azonba ez csak egy a számos narratíva közül. A modernizmussal a város szerepköre kiterjedt, folytonos növekedést szolgáló gazdasági és társadalmi erőtérré vált, túlnőve a puszta szellemi központ szerepen. Varga Domonkos a fotográfia eszközeivel itatja át a város szimbólumát, kutatómunkájával és képeivel a városi infrastruktúrák posztindusztriális társadalmát tárja elénk.

A fekete-fehér fotográfiákat mintha kifakította volna az idő. Ez az érzet azonban csak látszólagos a friss felvételeken, azonban éppen ettől válnak szinte húsba maróan kortárssá – hiszen mi magunk is részesei vagyunk. A városi lét észrevétlenül behatolt a bőrünk alá, bekúszott legbelső gondolatainkba és átalakította a stabilnak hitt értékrendszerünket. Domonkos a jelenkori urbanizáció társadalmi jelentőségét vizsgálva a metropoliszok élettereinek etológiai aspektusait boncolgatja. A globalizáció kíméletlen társadalmi és politikai befolyása, a kapitalista rendtől való függőség, és a fenntarthatatlan fejlődési ráta mind-mind benne van a monokróm felvételek kompozícióiban. 

Varga Domonkos: City Without Walls (Város falak nélkül) 

Egy korábbi munkája során saját élményekből táplálkozva, vidéki és városi otthonainak kettősségét dolgozta fel Bányász Anna végzős fotográfia szakos hallgató. Képei vizualitásukon túl az általuk megteremtett hangulattal hatnak ránk leginkább. Metaforikusan, a nosztalgia eszközével azt a kettős érzést mutatják meg, hogy hogyan lehetünk egyszerre két helyen otthon. A vidék esszenciális szerepet tölt be munkáiban: diplomájában emlékfoszlányokon keresztül mutat be egy önfenntartó családi gazdaságot. Ám ezek az emlékek a nosztalgia által teljesen átlényegülnek és igazi emlékképekké válnak. Önálló formanyelvére rátalálva Anna célja, hogy minél több, a kívülállók számára láthatatlan részletet fedjen fel a vidéki gazdaság életéből. 

„A nosztalgikus emlékezetben a dolgok nem úgy jelennek meg, ahogyan egykor jelen voltak, hanem ahogyan sosem éltük meg őket: lényegi formájukban. Fotósorozatomban ennek a lényegnek a megragadása az egyik cél, és annak tudatosítása a jelenben. Ez azonban csak egy szubjektív igazság lehet.“

True Colors of Old People, vagyis az idős emberek igazi színei. A társadalom, amelyben mi magunk is élünk, az idősekhez leggyakrabban fakó, komor árnyalatokat köt. Tajti Virág közvetlen környezetében, saját családján keresztül tapasztalta meg az időskor igazi arcát, és annak tágabb, társadalmi vetületét. Idősnek lenni olyan, akár egy érzelmi hullámvasúton ülni: magány, veszteség-, és olykor a nosztalgikus élmények folytonos váltakozása. Azonban nem csak a társadalom rendel sötét színeket hozzájuk, ők maguk is leggyakrabban semleges, sötét színeket választanak ruházatukban. Projektjében Virág azt szerette volna megmutatni, mik is az igazi színeik. Vidéki és budapesti idősekkel készített interjúkat, és az ezek által eredményezett diszkrepanciát, illetve a színek, minták, struktúrák nyújtotta szó szerinti sokszínűséget egy ruhainstalláció segítségével vizualizálta. A projekt egyik célja, hogy a fiatalság figyelmét az idősekre irányítsa, és ezzel motiválja őket, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki ezzel a korosztállyal.

Tajti Virág: True Colors of Old People

De Jong Zsuzsanna projektjében a minden év novemberében megrendezett Buy Nothing Day, vagyis a Ne vásárolj semmit nap kreatív stratégiáját teremtette meg. Tervezői munkája során olyan vizuális nyelvet, képi világot, és grafikai megoldást keresett, amellyel a kampány fő mondanivalóját tükrözi, erősíti: Ne vásároljunk! Zsuzsanna ezt vitte tovább és terjesztette ki azzal, hogy megállásra készteti az embereket a mindennapi rohanás közepette. A MOST hívószó vizuális megjelenítésével, vagyis inkább annak elrejtésével, a szó transzparensen átengedi a fényt és ablakot nyit a minket körülvevő világra, legyen szó nyugodt erdei tisztásról, vagy nagyvárosi nyüzsgő környezetről.

De Jong Zsuzsanna: Buy Nothing Day – Most kampány

A Világteremtő vakság címet viselő projektjében, Németh Nikolett mesterszakos tervezőgrafikus a látásukban korlátozott embereknek szeretne egy működőképes alternatívát felkínálni, amely lehetővé teszi, hogy kibontakozzon saját művészeti törekvésük és azt megoszthassák társaikkal. A fenomenológia szubjektív tapasztalatokon alapuló elveiből kiindulva közelített a vakok és gyengénlátók érzéki tapasztalataihoz. Nikolettet tervezésében egy fizikai kísérlet is vezette: gyengénlátó társának szubjektív (tér)érzékelését figyelte meg, majd a tapasztalt érzeteket (formákat, objektumokat) együtt képezték le hímzés formájában, amely mindkettőjük számára azonosan visszakövethető médiumnak bizonyult. Azonban a hímzésnek is megvannak a maga technikai korlátai, noha taktilisan jól érzékelhető felületet lehet vele létrehozni, előállítása rendkívül időigényes. Ezért a jövőben a koncepció technológiai hátterének fejlesztése is hangsúlyt kaphatna. A művek risograph nyomtatási technikával sokszorosítva, majd thermograph porral beszórva jól tapintható rétegeket eredményeznek. A projekt folyatatásával, fejlesztésével megteremhető lehetne a látók és látássérültek, gyengénlátók, illetve nem látók közötti távolság csökkentése a mindennapi életben.

Gonda Soma tervezőgrafikus a spekulatív design lehetőségeiből kiindulva az ember és a természet, egészen pontosan a növényvilág között húzódó egyre szélesedő és áthidalhatatlannak tűnő szakadék leküzdésére kereste a megoldást. Emberi mivoltunkkal magyarázható a megsimerési folyamatok azon hiánya, melyek szerint mindent a saját szemszögünkből vizsgálunk és saját képünkre formálunk, legyen szó akár élő, akár élettelen jelenségről. Soma experimentális tervezésében ezt a folyamatot állítja a feje tetejére. Az antropomorf nézőpontot visszájára fordítva eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha az emberi entitásokat fordítanánk le növények képére. Egy előre meghatározott kérdéssorra kapott válaszokból kirajzolódott, hogy a növényi formák biológiai jellemzőit és pszichológiai vonatkozásait figyelembe véve ki milyen létező, vagy éppen fiktív növény lenne. Ezeket az elképzelt természeti jelenségeket öntötte aztán vizuális formába a fiatal tervező. Az így született illusztrációk így egy újabb réteggel színesítették a kutatást, és ötletbankként is funkciót nyertek. Ez lett egyben a kísérleti kutatás fő eredménye is, ami egy mindenki számára elérhető gyűjteményként a társadalmunk folyamatosan bővülő kulturális lenyomata lehet. 

Gonda Soma: Plantropomorf

A Média Intézet hallgatóinak díjazott projektjei:
Varga Domonkos I Fotográfia MA1
Bányász Anna I Fotográfia MA2
Tajti Virág I Média Design MA1
De Jong Zsuzsanna I Tervezőgrafika BA2
Németh Nikolett I Tervezőgrafika MA1
Gonda Soma I Tervezőgrafika MA1


Fotók: Varga Domonkos, Bányász Anna, Tajti Virág, De Jong Zsuzsanna, Németh Nikolett, Gonda Soma

MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük