fbpx
Nyomj Entert

Cyberspace a fizikai térben

Hogyan ölt testet az életünkben a virtualitás? Mikor válik majd a cyberspace az elsődleges létterünkké? Vagy ez már meg is történt? Az ENTER_the_FUNKY_JUNGLE  kiállítás a cyberspace és a meatspace, vagyis a való világ és az online tér egymásba fonódó, egymásra ható, egymástól teljesen elszakadni már és még nem képes határait vizsgálja a kortárs művészet eszközeivel. A kiállítás december19-ig látogatható.

A helyszín, az Art Quarter Budapest egykor a Haggenmacher sörfőzdéjeként üzemelt. Aztán 2012-ben, sok évnyi kihasználatlanság után alakult kortárs művészeti központtá és művészteleppé, Unicsovics István építész munkája, illetve Wolfgang Bartesch ötletének és támogatásának köszönhetően. A lokáció a vizuális művészetek mellett a kísérleti zenei szcéna egyik hazai központjának számít. Itt található ugyanis a holland 4DSOUND, Spatial Sound Institute-ja, ami a zene térbeliségét kutatja. A hangstúdió képes a térben modellezni a zene terjedését, a látogatók pedig egy immerzív, multiszenzoriális élmény részesei lehetnek.


Amikor október végén az aqb Open House eseménysorozat keretein belül végigjártuk a komplexumot, az a benyomásom támadt, hogy ebben a belváros pezsgésétől távol eső, mégis pulzáló negyedben milyen sokrétűen jelenik meg a fizikai sík, vagyis a meatspace fontossága: az aktívan működő, egymást inspiráló művészközösség, a térbeliséget kapó hang és a kiállítás formájában fizikai testet öltő cyberspace képében. Később kiderült, hogy maga a tárlat is szorosan kapcsolódik a közösséghez és a Spatial Sound Institute-hoz, az előzménye ugyanis az ENTER (THE FUNKY WORLD) című pop-up kiállítás volt, ami 2018 őszén, a fent említett  hangstúdióban valósult meg. „A kiállítás címében az “ENTER” az enter billentyűre utalt, a FUNKY WORLD pedig a cybertér metaforájaként jelent meg. Az ENTER_the_FUNKY_JUNGLE ehhez képest egy szövevényesebb, nagyobb, több művész együttműködésével készült továbbgondolása a három évvel ezelőtti kiállításnak” – osztották meg velünk a kiállítás kurátorai, Marton Zita és Kollár Dalma Eszter.

„A kiállító művészek és mi, kurátorok is pont abba a generációba tartozunk, akik még nem ebbe a digitalitással átszőtt világba születtek bele, hanem velünk együtt nőtt fel a cyberspace. Teljes természetességgel használjuk, de még emlékszünk a kezdeti fázisaira is. Ezért rengeteg kérdés merül fel bennünk ezzel a jelenséggel kapcsolatban” – folytatta Zita és Dalma. A kurátori szövegben többek között azt a kérdést boncolgatják, hogy bár az ember határtalan virtuális világot épít maga köré, egyelőre egy ösztönös ragaszkodás figyelhető meg a természetes közegünkhöz: a virtuális rendszerekkel gyakran a természetből indulunk ki, azt másoljuk és bővítjük. A kiállítótérben most egy másodlagos visszafordítás történik: a digitális információk és impulzusok installációk formájában kapják vissza a tér- és időbeliségüket.

A kiállítás szellemisége egyszerre viszonyul nosztalgikusan az internet hajnalához, miközben aktuális problémákat feszeget. „Minden művész más aspektusból közelíti meg a cyberspace és a meatspace különbségeit vagy épp összeolvadását, így reflektálva arra a számtalan kérdésre, amelyeket a téma felvet, és amelyek még így sem tudnak teljes képet adni az “internet age” problémaköreiről. Lázár Kristóf PVC csövei a 2000-es évek elejéig működő Windows képernyőkímélőt emelik a jelenbe és a fizikai térbe, Papp Írisz organikus testekkel (szobanövénnyel és krumplikkal) utal a hálózatosodásra és érintésmentes létezésünkre a cyber térben, míg Martinkó Márk az emberi bőr digitalizáció során roncsolódott mintázatát feszíti ki a térbe marhabőrökre nyomtatva. Magyari Zsuzsa és Németh László online gyűjteményekből (személyes messenger beszélgetések és az internetről lementett fotók) hozott létre textilműveket, Bolla Szilvia a membrán fizikai és metafizikai szerepével foglalkozik, Radvánszki Levente pedig arra reflektál, hogy mennyi hamis és manipulált információ jut el hozzánk az interneten keresztül” – mondták el a kurátorok.

Papp Írisz: This Process Is the Only Truth
Lázár Kristóf: Welcome Home

A kiállítás a művészet jövőjével kapcsolatban is felvet kérdéseket: az NFT-k és virtuális alkotások korában meddig lesz még kortárs művészeti szempontból létjogusáltsága a meatspace-nek? Vagy pont ez válik majd egzotikussá, ha a párhuzamos jelenvalóság és információtúltelítettséggel szemben valami hosszabb megállásra késztet?

Martinkó Márk: We All Have Infinite Rainbows Inside
Lázár Kristóf: Broken Loop

Art Quarter Budapest | Web | Facebook | Instagram

Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük