Az erdő, a természet a személyiségem meghatározó eleme („Forest is my background”) – fogalmazott egy néhány évvel korábban adott interjújában Sou Fujimoto. Az építész számos cikkben és vele készült beszélgetésben hangsúlyozza, hogy a természet kiemelt szereppel bír a japán társadalom kultúrájában; az ő építészszakmai gondolkodásának alapját is az erdőben zajló élet szabályszerűségei adják.
A cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2022/1. számában jelent meg.
Szerző: Molnár Zsuzsanna
Fotók: Mohai Balázs
Nincs ez másképp a Magyar Zene Háza esetében sem, ami csaknem felolvad az azt körülvevő Városligetben, köszönhetően a tervezői érzékenységnek és annak a tiszteletnek, amivel az építész a környezethez és a hely történetéhez fordul. Épületeiben, így a Magyar Zene Házában is megfigyelhető, hogy a hagyományos építőanyagok mellett a fény, a levegő és jelen esetben a hangok is építőelemeivé válnak az épületnek.
Fujimoto megkérdőjelezi az építészetben mesterségesen létrehozott határokat, a falak és nyílászárók közti különbségeket, a kint és bent éles különválasztását. A Magyar Zene Házában ezt az érzetet legszembetűnőbben az üveghomlokzat hozza elő, és az épületen hosszan túlnyúló, hullámzó tetőszerkezet kialakítása teszi teljessé. A kül- és beltérben egyaránt jelen lévő mennyezetet falevelekre emlékeztető elemek borítják; ez az egységes látvány erősíti a kint és bent határának feloldását, olykor optikai csalódást is okozva.
Az épület tömegén hosszan túlnyúló tetőszerkezet egy úgynevezett „köztes teret” – a hagyományos japán építészet kifejezésével élve engawát – hoz létre. Az engawa a ház és annak kertje közti közlekedő terület, amit Fujimoto kortárs módon alkalmaz épületeiben.
A Magyar Zene Háza „köztes tere” nemcsak az épületbe belépést készíti elő, vagy annak elhagyását nyújtja meg és lassítja le, hanem a természettel kialakított viszonyt is elmélyíti azáltal, hogy a tetőszerkezetben kialakított áttörések a házat körülvevő, évek, évtizedek óta ott élő fáknak biztosít életteret. A „köztes tér” mindemellett egy szabadtéri színpadnak is helyet ad, az előadást élvezőket szinte a ligetbe ültetve.
Az épület karakterét adó tetőszerkezetben nyúlik el az épület felső szintje. Itt kapnak helyet az irodák, a könyvtár és a zenepedagógiai termek. Kialakításából adódóan itt kevésbé aktív a kapcsolat a természettel, mint az a földszinti koncerttermekben és kiszolgálóhelyiségekben tapasztalható, habár a fénykutak és kis teraszok itt is közelebb hozzák a környezetet. A föld alatt kialakított legalsó szint a természetes fényt nem igénylő funkcióknak, egy hangdómnak és kiállítótereknek biztosít helyet.
Ahhoz, hogy valóban élő legyen a Magyar Zene Háza, nem elég az épület; a benne zajló programoknak kell megtölteniük azt élettel. Ahogy az intézmény operatív igazgatója, Horn Márton felvázolta, a ház elsősorban beavató, ismeretterjesztő funkciót lát el, így számos zenei műfaj szólal meg az épületben, gyakran magyar és külföldi előadók együttműködésének eredményeként, olykor a társművészetek előadóit is bevonva. Bízzunk benne, hogy az összetett programkínálat úgy tudja majd megszólítani a zene iránt érdeklődő látogatókat, ahogy az épület teremt aktív kapcsolatot a természet és az épített környezet között.
Inkább nyomtatott formában olvasnál? Most megrendelheted a Hype&Hyper magazin harmadik számát a Store oldalunkról!
Szilícium-völgy – A lángelmék otthona | Elemzésünk
TASTE | Tomán Szabina
