Mit jelent az élhető és befogadó, vagy éppen fenntartható város? Milyen kapcsolatrendszer alakulhat ki az épített környezet és a városlakók között? Egyáltalán: kié a város, kinek épül és milyen tényezők alakítják? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget Csizik Balázs, Kulcsár Géza és Vo Son Nam. Bemutatjuk a budapesti Urbanum kezdeményezést!
Az Urbanum egy olyan interdiszciplináris műhelyplatform vagy nyitott szellemi tér, amely különböző szempontok, jelenségek és látszólag eltérő, de egymással mégis szoros kapcsolatban álló szakterületek mentén vizsgálja a város fogalmát, legyen szó építészetről, képzőművészetről, környezetpszichológiáról, designról vagy akár irodalomról – hogy néhány példát említsünk. A három alapító, Csizik Balázs, Kulcsár Géza és Vo Son Nam maguk is különböző szakterületekről érkeznek: Balázs képzőművészként és egyetemi oktatóként, Géza informatikai kutatóként és művészeti íróként csatlakozott a csapathoz, míg Nam fő érdeklődési köre a fenntartható várostervezés. Céljuk egy olyan eseménysorozat és platform, valamint különböző projektek életre hívása, amelyben nemcsak szakértők járják körül az aktuális urbanisztikai témákat, hanem a város lakói is bekapcsolódnak a diskurzusba. „A város a mi terünk, nekünk kell róla beszélnünk” – emelte ki Géza.
Legújabb cikksorozatunkban az Urbanum alapítói és a kezdeményezésben részt vevő szakemberek szólalnak meg a várost érintő és alakító témakörökben interjúk, esettanulmányok vagy rövid vélemények formájában. Elsőként Kulcsár Géza járja körül, hogy mit is jelent a város, miért fontos interdiszciplináris módon értelmeznünk, és hogy mit is jelent a metaurbanizmus.
Kulcsár Géza írása
Okkal merülhet fel bennünk a kérdés: miért kell a város kapcsán ennyi figyelmet szentelnünk az interdiszciplinaritásnak? Nos azért, mert a város maga természetes módon interdiszciplináris. Bármilyen városi beavatkozás építészek, designerek, mérnökök és urbanisták tucatjainak összehangolt munkáját igényli. Ez a gondolkodásmód akkor is érvényes marad, ha túllépünk az utcák és épületek alkotta városi téren, belépve a képzelt város birodalmába: a város életünk színpada, képek, szavak, filmek és zenék ihletője. Ez az interdiszciplináris szemlélet valódi jelentése: a megtestesült városnak, de még az imagináció városának megannyi arca is nyíltan szólhat egymáshoz. Ez a diszciplínák valódi szintézise — a metaurbanizmus.
Közkeletű az a vélekedés, miszerint az emberiség első városai azon megfigyelés mentén születtek, hogy egyes helyek több gyakorlati előnnyel bírnak, mint mások. Ez egyszerűen nem igaz, amint azt maguk a városok is bizonyítják. A valóság ennek szöges ellentéte: bármely város fennmaradásának, virágzásának, és ezen keresztül a praktikus előnyök megjelenésének oka éppen maga a városalapítás ténye.
Azaz bárhol, bármikor járjunk is – a város volt ott először. Igen, ez a város és nem csak egy város. Természetesen több várost is képesek vagyunk érzékelni, és még többről van tudomásunk, de minden egyes emberi élet – fizikai és szellemi – középpontjában egyetlen város áll, ami a mindenkori város.
Felmerül a kérdés, hogy ez mindig így volt-e. A válasz egyértelmű igen, sőt, korábban még inkább és egyértelműbben, mint manapság. Ha a Római Birodalom határai között éltél, akkor tulajdonképpen a szó szoros értelmében római polgár, cívis voltál függetlenül attól, hogy fizikai létezésed esetleg egész életedre Kis-Ázsia valamely félreeső szegletéhez kötött. És ez nem csak afféle jogi körülményeskedés, ez maga a városi lét szupralokális eszméje. Tag vagy a város testében.
A város belső lényege egy önkényes kisajátítási aktus, melynek eredménye éppen a város ideális alakja — maga a tény, hogy a város határos, sőt, fallal körülvett. Ezen lehatárolási folyamat eredményeképpen válhat a város köz(ép)ponttá. Az indoeurópai nyelvészet kutatói szerint magának az enigmatikus urbs szónak a lehetséges eredetei is az ősi lezártság, lezárt rész, sőt akár kert, ház szógyökök környékén keresendők — végső soron a város mindezt jelentheti egyszerre.
A város lehatárolásával az emberek ereje és képességei a falakon belülre koncentrálódnak. Így a város egyszerre része a természetnek és ugyanakkor a természet legmagasabb koncentrációja, ahol természet alatt természetesen nem csak vegetációt, hanem a teljes érzékelt világot értjük. Erőd, kert, központ, egyesített diverzitás: ezen a ponton a misztikus kozmopolisz – durva közelítéssel világváros, persze nem a köznapi értelemben – fogalma egyszeriben világossá válik: a város a mi kozmoszunk, az egész világunk, az egyetlen hely, ahol élhetünk és kiteljesedhetünk. Mi kötjük tehát össze a város rengeteg különféle arcát. Mi, a városban élők — mi, emberek, akik azzal a kozmikus adottsággal élünk, hogy az életünk a város körül forog: mi vagyunk a város.
Ha mi vagyunk a centrum centruma, akkor újra fel kell tennünk a kérdést: mit jelent nekünk valójában a város? A város lényege örök, de ezen lényeg mindenkori megnyilatkozási módja korról korra változik, és változnia is kell. Minden kornak megvan a maga városparadigmája. Míg a templomvárosokat mintha tökéletesen az ókori Mezopotámiára, a poliszokat pedig az ókori Görögországra szabták volna, ezen modellek megvalósítása csúfos kudarcot vallana a jelenkorban. Minden urbán paradigmaváltáskor újra meg kell határoznunk a város ideális formáját.
A metaurbanizmus lényege abból fakad, hogy jelenleg ilyen küszöbhelyzetben vagyunk. Egy korban, amelyben kimondhatjuk, hogy a globalizáció folyamata elérte önnön végpontját, amelyben a városok már szinte semennyire nem írhatók le megfelelő módon pusztán külső, strukturális jegyeikkel, amelyben általános tervezőelveket próbálunk metropolisz méretű struktúrákra érvényesíteni, amelyben az általános filozófiai és esztétikai érzékünk visszafordíthatatlanul a relativitás és a töredékesség jegyében áll. Ebben a helyzetben a korunk városának formája éppen ez a töredékes relativitás. A városi szövet nem egy elvhalmaz megtestesítője, sokkal inkább emberek, épületek, utcák, mozgások, erővonalak, gondolatok, érzések és reflexiók (médiában, képzőművészetben, irodalomban), társadalmi ügyek, azaz minden jó és rossz oldalának hálózata.
A város egyszerre szimbóluma és eredete a természetnek, a térnek és legfőképpen az embernek. A szimbólumokra és eredetekre éppen az a jellemző, hogy sosem halványulnak el – de közegükkel, alakjukkal ez megtörténhet. Ma azt tapasztaljuk, hogy nagy szükség van felfrissíteni a városképünket: hogy a város középpont maradhasson, egyszerre kell időtlenül és nagyon is reálisan, kortárs módon látnunk; mint az életünk közepe, mint a hely, a természet és a társadalom végső összefonódása.
A régi várost már nem kapjuk vissza — meg kell hát találnunk az újat. Ez a metaurbanizmus küldetése.
Ha titeket is érdekelnek az aktuális urbanisztikai kérdések, projektek és elméletek, kövessétek az Urbanum felületeit, amelyeken hamarosan több, a várost érintő témakörről olvashattok és tájékozódhattok majd. Az Urbanum elkövetkező témái között szerepel a fenntartható várostervezés, a közlekedés, a szocialista hagyaték, valamint a város megjelenési formái a képzőművészetben és az irodalomban. Jó hír, hogy az Urbanum csapata novemberben megrendezi első nyilvános eseményét is. További információk hamarosan!
Urbanum | Web | Facebook | Instagram
Divat és design a botanika bűvöletében | Je Suis Belle x VITRIN
HIGHLIGHTS | Illusztratív világ
